Igor Daniš: Elfogadták az amerikai szerződést. De hol vannak a szlovák érdekek?

 Nyitókép forrása: SITA/AP Photo/Chris Seward

Az amerikaiakkal közös védelmi megállapodás, amelyet a kormány szerdán fogadott el, megosztja a társadalmat. A kritikusok Szlovákia szuverenitásának megsértését emlegetik. A helyzetet az elnök oldhatná meg azzal, ha a ratifikáció előtt – ahogy tette azt az előrehozott választásokról szóló népszavazás kapcsán – a biztonság kedvéért ellenőriztetné a szerződést az Alkotmánybírósággal. Ám ennél több most a tét.

A kontinens stabilitása az elmúlt években gyorsan romlott, és újabb nagy konfliktus felé mutat. Bizalmatlanság uralkodik, az USA (és NATO) Oroszországhoz fűződő viszonya fagyponthoz közelít, mindkét oldal két teljesen különböző, összeegyeztethetetlen nyelven próbál beszélni. (…)

A helyzet súlyosságát jól mutatja a genfi tárgyalások eredménytelensége, és mi, Közép-Európában, ahelyett, hogy közvetítők lennénk – hiszen közvetlen veszély a mi régiónkat fenyegeti – stratégiai és történelmi rövidlátásról teszünk bizonyságot.

A kormány miért épp most adja bérbe a szliácsi és konyhai reptereket az amerikai hadseregnek? Miért nem tartható fenn az együttműködés az eddigi keretekben? Az érv, hogy az amerikai hadsereg hozzájárul a repterek modernizálásához, nem túl meggyőző. A finanszírozást ugyanis másképp is meg lehetne oldani.

Az sem meggyőző érv, hogy más országok, Belgium, Dánia, Hollandia is szerződéssel rendelkeznek, mert a mi stratégiai elhelyezkedésünk teljesen más. A lengyelek, magyarok és horvátok a saját szerződéseikben sokkal több előnyt harcoltak ki maguknak. (…)

Ha nem kezdünk el saját politikát folytatni, a nagyhatalmakkal szemben megvédeni saját érdekeinket, drágán megfizethetünk a mulasztásunkért. (…)

Az amerikai mintájú békegarancia nem megoldás, mert idegen. persze, ha az Egyesült Államok nem lenne itt, Oroszország egy idő után elfoglalná egész Európát. Ne legyenek illúzióink az együttműködésről. És ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a hamis amerikaellenességgel, az USA közelebb áll Nyugat- és Közép-Európához, mint Oroszország.

De ez nem jelenti azt, hogy a keleti nagyhatalmat nem kéne tisztelnünk. A visszavonulás politikájáról szóló mendemondák csalókák. A NATO hadereje volt az, amely 1989 óta folyamatosan közelít Moszkvához, és nem fordítva. Oroszország épp a történelmi tapasztalataiból kiindulva  mondta azt, hogy nincs tovább hova hátrálni.

Egy Ukrajna elleni invázió semmit hozadékkal nem járna számára, olyan lenne, mint egy újabb vietnami, afganisztáni, iraki háború. Egy orosz határ közelében kirobbanó konfliktus és egyik szomszédunk fegyverrel történő ellátása valaki másnak hozna hasznot. Mert a konfliktus a keleti medvét teljesen kimerítené.

Emlegetik azt is, hogy Oroszországot, ha megtámadná Ukrajnát, büntetésből leválasztanák a nemzetközi fizetési rendszerről (SWIFT), ami a nyugati pénzrendszerre épül. Hogyan szabhatja meg az USA és az EU a magánszektornak, hogy kereskedjen Oroszországgal? Miközben adóparadicsomokba mentik ki a megdézsmált adóbevételeket, és a kormányok állítólag tehetetlenek… Valami itt bűzlik.

Ne védjük a partnerséget, mert az USA és a többi NATO tag esetében ez nagyon egyoldalú lenne. Mi ugyanúgy sok mindent felróhatnánk az Egyesült Államoknak. Gyengék vagyunk, és a nagyhatalmak ezt kihasználják.

Pravda.sk, Zmluva s USA: sprenevera roku 1989. Kde sú naše záujmy?