Jaroslav Naď: SaS-es barátaim, a kormányból való távozásotok bejelentése nem más, mint Sulík egy újabb mocskos játéka

Nyitókép: TASR/Martin Baumann

Egy vitaindító bejegyzés, mely emlékeztet arra, hogy kinek milyenek a hosszú távú tervei.

SaS-es barátaim, ne hagyjátok magatokat megtéveszteni. A kormányból való bejelentett távozásotok nem más, mint Richard Sulík egy újabb mocskos játéka. Ebben az időben ez a lépés rendkívül felelőtlen és különösen veszélyes Szlovákia számára. Minek? Senki nem dob ki titeket sehova, szeretnénk, ha továbbra is négyes koalícióban folytatnák. Kérlek, cselekedjetek felelősségteljesen. Szlovákia jövőjéről van szó. A személyes vitákat és játszmákat félre kell tenni.

Ivan Mikloš 2019-es, Facebookon közzétett bejegyzése:

   

„Richard Sulík Denník N-nek adott interjújából megtudtam, hogy Sulík be akart lépni az SDKÚ-ba, de ebben Dzurinda és az én arroganciám akadályozta meg. Valóban érdekes, mivel az igazság az, hogy valóban be akart lépni a pártba, de abban nem a mi, hanem az ő arroganciája akadályozta meg.

De nem ám akármilyen.

Valamikor 2008 nyarán Sulík találkozót kért tőlem és bejelentette, hogy be akar lépni az SDKÚ-ba, de két feltétele van. Legyek én az elnök, ő pedig az alelnök. Meg is kérdeztem tőle, hogy a fejére esett-e. Nem sokkal ezután Mikuláš Dzurinda azt mondta nekem, hogy Sulík vele is találkozott, és rögtön azután, hogy leültek, Sulík megkérdezte tőle: „Dzurinda úr, mikor távozik a politikából?“. Amikor Mikuláš megkérdezte tőle, hogy miért ilyen szokatlan módon kezdi a beszélgetést, Sulík azt válaszolta, számára ez egy jelentős kérdés, mert „ha Ön távozik, akkor az SKDÚ-nak Mikloš lesz az elnöke, és a jövőbeli pénzügyminiszteri poszt üres lesz, én pedig pénzügyminiszter akarok lenni“.

Ítéljék meg Önök, hogy kinek az arroganciája akadályozta meg Sulíknak az SKDÚ-ba való belépését. Csak úgy mellesleg, két évvel később, a 2010-es választások után a második legerősebb koalíciós párt elnökeként lehetett volna a hőn áhított pénzügyminiszter, de ő a kényelmesebb házelnöki széket választotta, és mindnyájan tudjuk, hogy végül mindez hogyan végződött.”

 

Facebook: Jaroslav Naď