Jeanne d’Arc: „Óvakodjatok attól, hogy rossz döntést hozzatok”

Nyitókép: Orléans ostroma (1429), középütt Jeanne d’Arc alakja – Jules-Eugène Lenepveu festménye. (részlet)

Miután sikeresen befolyásolta a százéves háború menetét, Jeanne d’Arc az angolok kezére került. Azok egy rendkívüli politikai színezetű per keretén belül eretnekség vádjában kimondták a lány bűnösségét és máglya általi halálra ítélték.

A bírák bizonyosan két tűz között érezték magukat. Az egyik oldalon VI. Henrik angol király a lány fejét követelte, míg a másik oldalon a vádlott Isten haragjával fenyegetett:

 

„Óvakodjatok attól, hogy rossz döntést hozzatok […]. Erre figyelmeztetlek benneteket, azért, hogy ha az Úristen lesújt rátok, én elmondhassam: megtettem a kötelességem és szóltam irányotokba.”

Végül a királyi kard súlya meggyőzőbb volt: 1431. május 30-án Jeanne d’Arc máglyahalált halt Rouen-ben.

   

Egyszerű körülmények között nőtt fel és sem olvasni, sem írni nem tudott. De amikor Jeanne 1430-ban Compiégne mellett fogságba esett, már egy igazi sztár hírében állt. Ezt annak köszönhette, hogy az isteni parancsot, mely hazája, Franciaország megszabadítását adta küldetésül, sikerrel valósította meg.

Először a tétovázó Károly francia trónörököst, aki egy Loire melletti kastélyban bújkált, sikerült meggyőznie 1429-ben a küldetése fontosságáról. Majd az angolok elleni eredményes csapás Orléans-nál tette nyilvánvalóvá Isten segédletét. Ténykedése csúcspontján még 1429-ben Reims városába vonult, ahol […] az immár VII. Károly nevet viselő uralkodó fejére került a korona. Ezzel újra király ült Franciaország trónján, aki az elvárásoknak megfelelően majd kivezeti és felépíti az 1337 óta feldúlt országot a százéves háborúból.

De Párizs bevétele kudarcba fulladt, majd az angolokkal szövetséges Burgundia […] 10 000 écu [francia arany- vagy ezüst pénzérme, megj.] váltságdíj fejében eladta [a fogságba esett lányt] a kiskorú VI. Henrik kormányának. Pierre Cauchon, beauvais-i püspök kapta a feladatot, hogy a pert lefolytassa.

Nem bosszúról volt itt szó, hanem nagybetűkkel írt politikáról. Hiszen ha a fiatal lányról, akinek segedelmével felkerült Károly fejére a korona, lerántják az eretnekség és ördögimádás leplét, akkor azáltal a francia király is mindenki szemében hiteltelenné válik. […]

A vád: „superbia” [önhittség, kevélység, büszkeség, megj.]. Jeanne a vádlók szerint: „levetette a női nemet meghatározó öltözetet, mellyel ellenszegült az isteni parancsnak … különös kegyetlenséggel gyilkolt embereket és az egyszerű népet azzal csábította el, hogy őt Isten küldte, kinek minden titkát ismeri.” A vádlott sikeresen kontrázott a vádakra, mikor kijelentette, hogy a látomások csak őt és Károlyt érintik. […]

Hogy megtörjék, a bíróság szigorított a fogvatartás körülményein. Majd amikor a párizsi egyetem szakértői véleménye megállapította bűnösségét, sőt, az épülő máglyarakást is megmutatták neki, Jeanne visszavonta vallomását, azonban röviddel később – valószínűsíthetően nyomás alatt – újra megváltoztatta véleményét. A politikai akarat végül a vesztét kívánta.

A orléans-i szűz utolsó pillanatairól így ír egy szemtanú:

„Egy cölöphöz kötötték … és a lány, kinek ruhái a lángok martalékává váltak, hamarosan megfulladt a máglya füstjétől. A tüzet szándékosan kordában tartották, hogy jól láthassa mindenki a meztelen holttestet és mindazt a titkot, amit egy asszony rejt. […] Majd miután a cölöpön lógó halottat mindenki kedve szerint megcsodálta, a hóhér felszította a tüzet, ami szegényke holttestét teljesen felemésztette.”

Jeanne d’Arc-ot 1909-ben X. Piusz pápa boldoggá, XV. Benedek pápa 1920-ban szentté avatta.

Forrás: Kopf des Tages – „Der Henker schürte das Feuer hoch über ihre arme Leiche“

Fordította: Orbán Gábor, MA