Kaszparov: A nyugati politikusok azért nem tudnak dönteni, mert valójában menedzserek, akiknek nincs történelmi felelősségtudatuk

(…)

Nehéz mostanság orosznak lenni?

Az. Nem nagyon van más, aki az elmúlt 20 évét a Putyin elleni harcra szánta volna, arra figyelmeztetve az első perctől, hogy katasztrófa bomlik ki a szemünk előtt – engem tehát nem okolhatnak ezért a horrorért –, másfelől azonban úgy kelek fel minden reggel, hogy orosz katonák – a honfitársaim – ukránokat ölnek, és olyasmiket követnek el, amiket Európa a második világháború óta nem látott.

   

Általános vélemény ez a Nyugaton élő oroszok között?

Kisebbségben vagyok. A többség – száműzetésbe vonult színészek, újságírók, más értelmiségiek – valahogy úgy gondolkodik, hogy „még csak iskolás voltam, amikor Putyin hatalomra került, nincs hát közöm ahhoz, ami történik”. Nem hinném, hogy ennyi elég lenne – a morális számvetést el kell végezni.  (…)

Talált már magyarázatot arra, hogyan történhetett meg ez a háború? Sokszor kritizálta a Nyugatot, amiért nem volt elég erélyes Putyinnal szemben.

Hosszú történet, legalább 1991-ig, a Szovjetunió összeomlásáig kell visszamenni, amikor is a szabad világ elvesztette az irányt. Márpedig ha nincs irány, akkor azt mások mutatják meg; ez az egyik oka a 21. századi autokraták felemelkedésének. Amikor Fukuyama könyve megjelent, én is azt hittem, vége a történelemnek: a kommunizmus megbukott, győzött a demokrácia és a szabad piac, a többi meg automatikusan jön. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű. A gonosz soha nem tűnik el – legfeljebb egy időre maga alá temetik a berlini fal romjai, de aztán visszatér. A szabad világ nem akarta észrevenni a putyini imperializmust, ami azért volt hihetetlen, mert maga Putyin nyíltan beszélt a saját terveiről. Többször nevezte a Szovjetunió felbomlását a 20. század legnagyobb geopolitikai katasztrófájának, a 2007-es müncheni beszédében pedig már az érdekszférák visszaállítását emlegette. (…)

Nem lehet, hogy a Nyugat el akarta hinni, hogy végre egy megbízható ember vezeti Oroszországot – akivel érdemesebb jóban lenni?

Vegyük csak a Krím és Kelet-Ukrajna megszállását: mégis milyen bizonyíték kellett volna még a szándékaival kapcsolatban? És mit lépett erre Obama vagy Angela Merkel? Merkelnek többször elmondtuk, én is elmondtam: az olcsó gázzal Oroszország túszai leszünk. Erre az volt a válasz, hogy „de hát ez csak üzlet”. Elnézést kér majd? Mert ő is bűnös.

(…)

Pedig nem megy szembe a saját közvéleményével: a többség támogatja a háborút, annak ellenére, hogy orosz katonák tízezrei estek el. Erre mi a magyarázat?

A többséget ez egyszerűen nem érdekli, ami szintén óriási morális probléma. De ha megnézi az Ukrajnában harcoló oroszok demográfiáját, azt látja, hogy a többség elmaradott térségekből – Csecsenföldről, Dagesztánból, Burjátföldről – való, moszkvai vagy pétervári alig van.

A lakosság nagy része számára ez még mindig csak egy háború a tévében: a szankciók kényelmetlenek ugyan, de úgy tudják, nem állnak vesztésre.

(…)

üdvözlendő, hogy Európa leválik az orosz energiahordozókról, miközben értem, hogy ez nem megy egyik napról a másikra, ráadásul költséges. Csakhogy ha hitelre éled az életet, előbb-utóbb fizetni fogsz. Panaszkodhatunk a magas energiaárakra, ám az eddigi hiteleinket most vérrel fizetik ki. Éveken át éltünk kényelemben, tudomást sem véve a figyelmeztető jelekről. Aztán kiderül, hogy két év alatt le tudunk válni Oroszországról, miközben volt rá másfél évtizedünk.

A szankciókra visszatérve:

nem a kiterjesztésük a legfontosabb, hanem az, hogy Európa és Amerika kimondja, nem szűnnek meg, amíg Ukrajna egész területe fel nem szabadul, a háborús bűnösöket pedig bíróság elé nem állítják.

 

Ez üzenet lenne az orosz elitnek, ráadásul amíg ez nem történik meg, addig azért sem hatnak teljes erővel a szankciók, mert sokan azt gondolják, Putyin valahogy majd kimozogja őket. Mert eddig mindig kimozogta. A Nyugaton sokan tartanak Oroszország összeomlásától – ahogy annak idején a Szovjetunióétól is –, geopolitikai kalkulusokat készítenek, de dönteni azért nem tudnak, mert ezek a politikusok valójában menedzserek, akikből hiányzik a történelmi felelősségtudat. Engem viszont nem érdekelnek a kalkulusok, csak az, hogy megállítsuk a vérontást.

Az orosz ellenzék vezetőjének tartja magát?

Vezetőnek nem. Az egyik leghangosabb vagyok. De ott van Alekszej Navalnij is, bár börtönben. Nem értünk egyet mindenben, a Krím ügyét is ideértve. A csapata most a szabad világban él száműzetésben, és bár változni látszik a véleményük, nem vagyok benne biztos, hogy feladták az Orosz Birodalom-koncepciót. Szorosan együttműködöm Mihail Hodorkovszkijjal, mert tudom, mit tudok – és mit nem: tudnék tömegeket vezetni a rendszer ellen, de nem vagyok jó menedzser.

(…)

Milyen lesz Oroszország 10 év múlva: tart még a tél, netán jégkorszak lesz, vagy beköszönt a tavasz?

Alighanem a következő 10 hétben, ősz vége felé dől el a háborúban. Mint mondtam, az esélyt Putyin hadseregének legyőzése és a Krím felszabadítása jelenthetné. A pozitív forgatókönyv az lenne, ha Oroszország elvesztene olyan területeket, mint az észak-kaukázusi köztársaságok, és a megmaradó területen koherens program alakul arra, hogy építsünk olyan országot, amely az euroatlanti civilizáció része.

(…)

A Válasz Online interjúja az orosz sakkvilágbajnokkal, Garri Kaszparovval