Komjáthy Lóránt: Pont azt a stratégiai gondolkodást szorítanák ki a Szövetség politizálásából, amelyre a felvidéki közösségnek leginkább szüksége lenne

Lényegében elindult a kampány, és a felvidéki magyarság nem a legjobb formáját hozza. Ezért azok a felelősek, akik 2020-ban mentőövet dobtak a Most-Híd leszerepelt vezetésének. Ezzel most már együtt kell élni, sajnos azonban az eljövendő időszak eseményeit is jó előre bekódolták az akkori döntésbe.

A magyar képviseletről annyit tudunk, hogy egységes akar lenni, de nem az, parlamentbe akar jutni, de nem tud. A fő probléma az, hogy a párton belül kialakult liberális és konzervatív szárny alapvető érdekellentétben állnak. Ezt az egyik magyar nyelvű „médiacsalád” munkatársai is felismerik, konstatálják, de annyira vakon hisznek abban, hogy egy monopolpárttal sikerülhett megugrani az öt százalékot, hogy a dilemma legfontosabb következményével nem foglalkoznak: a Szövetség erős konzervatív vonal nélkül vagy nem tud bejutni, vagy ha be is jut a törvényhozásba, a felvidéki magyar közösség nem fog profitálni ebből az eredményből.

Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy egyesek szerint a pártnak nem a „megosztó” témákkal kellene foglalkozni, mint amilyen az LMBTQ propaganda vagy az Ukrajna-politika kérdése, hanem egyszerűbb, hétköznapi témákra kellene fókuszálni a kampányt. Mondom magyarul: pont azt a stratégiai gondolkodást szorítanák ki a Szövetség politizálásából, amelyre a felvidéki közösségnek leginkább szüksége lenne.

És egyébként a Szövetségnek is. Szociális témákkal a Szövetség nem nagyon tud kitűnni a többiek közül, gazdasági kérdésekben nincs elég renoméja. A kultúra és környezetvédelem pedig csak a liberális platformok javára billentené a belső mérleget. Egyébiránt pedig, nem lehet szó nélkül hagyni az ukrajnai háború hatásait, az EU politikáját, az LMBTQ-propagandát, Szlovákia Ukrajna-politikáját, a liberális szlovák elit által feltámasztott magyargyűlöletet és revíziós félelemkeltést. Ezek olyan egzisztenciális kérdések, amelyeket nem lehet félresöpörni csak azért, mert párton belül nem tudnak megállapodni.

Ha nem tudnak most egyértelmű álláspontot képviselni, mit fognak csinálni a parlamentben, ahol jóval nagyobb nyomás alatt kell majd dönteniük? Támogatni fognak egy olyan kormányt, amelyben a magyargyűlölő Káčer lesz megint a külügyminiszter? Vagy amely LMBTQ-propagandát csempész be az alapiskolások tantervébe? Esetleg adómentességet ad az oligarcháknak, legalizálja a drogokat, ész nélkül kiszolgálja Brüsszelt, magyarellenességet plántál? Láttuk már Rigó Konrádot közös fotón Rastislav Káčerrel.

Láttuk, mennyire rettegnek attól, hogy a Szövetség – ahogy a helyhatósági és megyei választásokon – a konzervatív vonalnak köszönhetően tud eredményt elérni, mert az azt jelenti, hogy a Most-Hídra és párton belüli elvtársaikra nincs szükség. Láttuk a szivárványos propaganda mögé besorakozó vegyespártiakat, a kőkemény atlantista, háborúpárti narratívájukat, és kitartott médiájuk háborús uszításait, akik lényegében a világháborút is bevállalnák, csak hogy a gazdag amerikai nagybácsi még gazdagabb lehessen.

És mindezt tegyük félre, mert annyira középszerűek vagyunk, hogy teljesítményalapú munka helyett csak egy monopolpártra futotta. Ez nem a választók hibája. Ez a politikusok, és az őket narratívában alátámogató és kiszolgáló sajtósok hibája, azoké, akik konzervatívnak mondják magukat, de már három éve csak mosdatják azokat, akik a közösséget többször átverték a palánkon.

Az eredmény (újabb küszöb alatti eredmény, vagy bejutás utáni szakadás) nem a választók felelőssége lesz, hanem kizárólag az övék. Megoldás? Tessék eldönteni, hogy mi a Szövetség. Kölcsönösen biztosított megsemmisítés, amely csak a felvidéki magyar politika megbéklyózására szolgál, vagy egy közösségi értékeket és érdekeket képviselő párt, amely felismeri, hogy neki konzervatív megoldásokat kell kínálnia ebben az őrült liberális káoszban.

Ez nem azt jelenti, hogy a liberális választó hoppon marad, hanem hogy az ő problémáira is konzervatív megközelítéssel keresünk megoldást. Máshogy nem megy. Ma már mindenkinek elege van a kettős vagy önmagának ellentmondó nyilatkozatokból, abból, hogy nem is csinálnak titkot belőle egyesek, hogy bejutás esetén azonnal dobbantani fognak, amint nem az ő elképzelésük valósul meg a frakcióban. Ez pedig a felvidéki magyar politika hitelességének helyreállíthatatlan pusztulását jelenti. Minden ideológiai vonalon.