Lázár fejedelem: Egy legenda születése a Rigómezőn

Nyitókép: A rigómezei csata ábrázolása egy orosz krónikában (wikipédia – részlet)

IV. István Uroš cár halála után Lázár Szerbia legnagyobb hatalmú fejedelmévé lépett elő. 1389 júniusában egy sereget vezetett I. Murád oszmán uralkodó ellen. Végül mindkettejük halála a harctéren szerb mítosszá tette a rigómezei csatát.

Aligha élt szent életet, habár a szerb-ortodox egyház hamarosan szentté avatta. Lázár Hrbeljanovics (körülbelül  1329 – 1389) inkább egy becsvágyó politikus hírében állt, aki […] gyakorlatias, célratörő tetteivel tűnt fel – legalábbis addig, amíg egy olyan ellenféllel nem hozta össze a sors, akinél nem segített a politikai lavírozás. 1389. június 28-án sereget vezetett a koszovói Rigómezőre I. Murád szultán oszmán hadai ellen, majd a két hadvezér halála megteremtette a csata mítoszát.

Lázár megfontoltan növelte örökségét. Apja kancellári rangban állt a szerb cár, IV. István Uroš szolgálatában, kinek udvarában maga Lázár is fényes karriert futott be – többek között nőül vette az uralkodó egyik távoli rokonát. Míg a cári dinasztiát a belső és külső harcok fokozatosan gyengítették, Lázárnak sikerült Szerbia központi részében és Koszovó egyes területein egy saját fejedelemséget alapítania.

   

A királyokkal ellentétben Lázár fejedelem a kezdetektől mellőzte az imperialista politikát, helyette hatalmi bázisának megerősítésén és kiépítésén munkálkodott. A bányászatból származó bevételekből fővárossá építtette ki Kruševac-ot és lányai kiházasításával komoly partnereket szerzett Magyarországon, Szerbiában és Bulgáriában. Ezen felül sikeres tárgyalásokat folytatott Konstantinápollyal, mely a szerb-ortodox egyház függetlenségét eredményezte – hálából az egyház felvette őt a szentek listájára.

[…] I. Murád uralkodása alatt azonban az Oszmán Birodalom érezhetően fokozni kezdte hódító hadjáratait Európában. Plovdiv elesett, Drinápoly (Edirne) pedig oszmán fővárossá lépett elő. Most Lázáron volt a sor, hogy a török előretörést megakassza.

Habár az ellenfél kisebb előretöréseit sikerrel törte le, a szultán a hírek szerint egy nagy sereget állított fel, így Lázár […] a formálódó fejedelmi koalíció élére állt, hogy szembeszálljon I. Murád-dal. A Kruševac környékén gyülekező szerb, magyar, horvát, – egyes források szerint albán – fejedelmi had mintegy 20.000 – 25.000 főt számlált, az oszmánok serege ennél valamivel nagyobb lehetett.

Hogy mi történt valójában a Rigómezőn, azt a csatát körülölelő legenda rétegei őrzik. A keresztény elbeszélés szerint „tizenkét előkelő, kik szent esküvel erősítették meg közösségüket” áttörtek a tevék gyűrűjén – mellyel az oszmánok a szerbek lovait kívánták megriasztani – és fegyverrel vágtak maguknak utat a szultán sátoráig, ahol Miloš Obilić „egy kardot döfött a szultán torkába és ágyékába, majd vitézül levágta őt”. A török verzió szerint ellenben a merénylő csalárd módon a szultánhoz settenkedett […].

Mindenesetre I. Murád nem élte túl a csatát, ahogy Lázár sem. Vagy a csata forgatagában esett el, vagy a szultán holtteste előtt ölték meg. Ezáltal mártírrá vált. A szerb elbeszélés egyébként Lázár vejének, Vuk Branković-nak osztotta a gazfickó szerepét, aki állítólag idejekorán hagyta el a csatateret, így akadályozva meg a keresztény győzelmet.

Valójában a csata kimenetelét teljes homály fedi. Annyi bizonyos, hogy mindkét hadvezér elesett, a seregek ellenkező irányba hagyták el a csatateret. Ahogy az is, hogy Szerbia fejedelmei még évtizedekig megőrizték függetlenségüket az Oszmán Birodalomtól, amely 1402-ben súlyos vereséget szenvedett Timur Lenk csapataitól. De a folklórban már döntő ütközetként jelenik meg a rigómezei csata, mely Szerbia függetlenségének elvesztését hozta és a szerbek a szabadságot mindössze a 19. században nehéz harc árán vívták csak ki újra. Ez teszi a Rigómezőt még ma is a szerbek egyik legszentebb helyévé.

Forrás: Kopf des Tages/„Dem türkischen Sultan wurde das Schwert in die Kehle gestoßen“

Fordította: Orbán Gábor, MA