Marek Vagovič: A tisztítási folyamatok félúton járnak, a nagy ügyek végkimenetele a választásokra is befolyással lesz

Nyitókép: Andrej Lojan/Postoj.sk

(…)

A szakmai életedben új korszak kezdődik. Távozol az Aktuality.sk portáltól, saját kiadót indítasz, és aminek mi a legjobban örülünk, hogy a Postoj szerzője és műsorvezetője leszel. Miért döntöttél a változás mellett?

Már hosszabb ideje gondolkodtam azon, hogy nagyobb mértékben írnék és adnák ki könyveket. Nemcsak a saját könyveimet, hanem másokét is, amit potenciális érdekellentétnek tekintettek, ugyanis a Ringier (az Aktuality.sk portál tulajdonosa – szerk. megj.) saját kiadóval rendelkezik. Ezért döntenem kellett, hogy teljes mértékben az Aktualitynál maradok, vagy részben a saját utamon fogok továbbhaladni.

   

Ennek az volt a feltétele, hogy feladom a NA ROVINU műsort, a politikai kommentárok írását és az oknyomozó csapat vezetését. Nem volt könnyű döntés, ugyanis több mint hat év alatt emberileg is kötődtem a szerkesztőséghez. Egy erős oknyomozó csapatot építettem ki, ahol Ján Kuciak is kezdett, és ma már a minősége és a hírneve is tiszteletre méltó.

Másrészt szerettem volna egy kicsit szabadabb kezet kapni, ezért áttértem a külsős együttműködésre. Most szabad játékos vagyok, és sokkal jobban érzem magam.

Minek örülhetnek a Postoj olvasói Marek Vagovičtól?

A Postoj számára biztonsági elemzéseket és politikai kommentárokat fogok írni, valamint a NA ROVINU műsorhoz hasonló vitaműsort fogok vezetni. Az Aktualityban már csak a NA SCÉNE műsort fogom csinálni. Emellett havonta nyilvános beszélgetéseket fogok vezetni és könyveket fogok írni.

(…)

Ha visszatekintünk a húszéves újságírói karrieredre, akkor egyértelmű, hogy a munkád jelentős részében a Smer hátterének leleplezésével foglalkozták, amiről sikeres könyveket is írtál. Ezenkívül rengeteg más üggyel is foglalkozták. Az idő elteltével melyikeket értékeled a leginkább?

Néha abban a stílusban értékelik le a munkámat, hogy egy „vérben forgó szemű“ újságíró vagyok, aki csak „Fico után nyomoz“. Ez nem igaz, de Mikuláš Dzurinda idején is hasonló típusú támadásokat kellett megélnem az akkor kormánygarnitúrától. Akkoriban sokat írtam az SDKÚ finanszírozásáról és további más ügyekről.

(…)

Mindegyik kormányról éppen olyan keményen írtam – a KDH botrányairól, az ANO-ról, Pavol Ruskoról, Radoslav Procházkáról, Dušan Kováčikról, Dobroslav Trnkáról, magáról az ügyészségről és a rendőrség működéséről. Sokat írtam a katonai hírszerzés és az SIS praktikáiról, arról, hogyan bizniszeltek a felvételekkel, és adtak el információkat. (…) A hosszú évek alatt sok üggyel foglalkoztam, nem tudnék most egy konkrét ügyet kiemelni. De ezek az ügyek mindig a politika, a biznisz és a biztonsági egységek közötti kapcsolatok körül forogtak.

Amikor egy újságíró akármilyen témával is komolyan foglalkozik, az rengeteg energiájába kerül, és lényegesen befolyásolja a magánéletét is. Ez kétszeresen is érvényes lehet azoknál a témáknál, amelyekkel te foglalkozták. Milyen árat fizettél ezért a magánéletedben?

Elsősorban az egészségem sínylette meg, de kapcsolatokat is aláásott. Az ilyen munkánál az ember keményebbé válik, cinikusabb lesz, kialakít egy vastag „vízilóbőrt“, és már semmin sem lepődik meg. Az ember gyakran túlságosan is körültekintő, mert a tapasztalatai alapján minden pillanatban támadásra számít. Nem vagyok hiszékeny, és megtanultam, hogy csak saját magamra számíthatok.

(…)

A karrieredben a második nagy törést Ján Kuciak és Martina Kušnírová meggyilkolása jelentette. A gyilkosság óta eltelt egy bizonyos idő, és az a közösségi erő, amit ez a szörnyű tett ébresztett fel, fokozatosan gyengül. Így utólag mit tapasztalsz ezzel a témával kapcsolatban?

Aggaszt, hogy a bíróság ilyen sokáig húzza a dolgokat az elkövetőkkel, akiket már négy évvel ezelőtt letartóztattak. Nagy kár, hogy az eljárásból kizárták Pamela Záleská bírónőt. Ez még sokáig eltarthat, és nem vagyok biztos abban, hogy az eredmény olyan lesz, mint amire számítunk.

Személy szerint az gondolom, hogy az emberek kicsit megfeledkeztek a Kuciak-gyilkosságról, és kevésbé érzékenyek a témára. Már a média sem olyan összetartó, mint amilyen a gyilkosság után volt.

Bízom benn, hogy ha ismét szörnyű dolgok fognak történni, és a kormánykerék visszafelé fog fordulni, akkor az emberek ismét kivonulnak az utcákra. Mert az a bizonyos kerék már lassan visszafelé fordul…

Efelé irányul az utolsó kérdésem. Szlovákia az eddiginél is nehezebb időkbe lép, magas az infláció, a járvány után megosztott a társadalom, Putyin inváziója után rendkívül igényes a geopolitikai helyzet és belpolitikai szempontból is zt látjuk, hogy azok az emberek, akiknek a bűntetteiről sikeres könyveket írtál, ismét erőre kapnak. Pesszimista a perspektívánk?

Félúton vagyunk. Különböző oldalakról fékezve vannak a tisztítási folyamatok – Žilinkától kezdve a Sme rodinán át a titkosszolgálaton keresztül az ellenzékig. Sajnos sok minden sikerült is nekik, például a 363-as paragrafuson, illetve a rendőrség és az ügyészség kétségbevonásán keresztül. Sok ember ezt el is hitte. Tartok attól, miként fog elsülni ez az egész.

Sok minden függ attól is, hogy miként végződik majd a Tisztítótűz-ügy bírósági tárgyalása. Ez a rendőrmaffia kulcsfontosságú ügye, amelynek politikai következményei is lehetnek. Tudjuk, hogy ki mindenkit gyanúsítottak meg ebben az ügyben, és hogy ezek az emberek Ficoval és Kaliňákkal találkozgattak.

Ezeknek az ügyeknek a végkimenetelétől fog függeni a következő választás eredménye. Amennyiben az igazságosság javára dől el a dolog, és azok az emberek tényleg meg lesznek büntetve azért, amit tettek, akkor az jelentős mértékben segíthet a jelenlegi kormánykoalíciónak, amelyik egyelőre a háborút és a járványt kapta útravalóul. Két év múlva okosabbak leszünk, jelenleg ötven-ötven százalékon látom az esélyeket.

Postoj.sk, Marek Vagovič v Postoji: Očistné procesy sú na polceste, výsledky veľkých káuz ovplyvnia aj voľby