Martin Hanus: Andrej Kiska beismerése

Nyitókép: TASR/Martin Baumann

(…)

Egy évvel a választások után, de facto egy évvel a csúcspolitikából való kihátrálása után Andrej Kiska volt államfő interjút adott a Denník N-nek, amelyben éles kritikával illette Igor Matovič kormányfőt.

   

A kirtikánál azonban sokkal érdekesebb volt Kiska beismerő vallomása arról, hogy nem az egészségügyi problémái, hanem a választási sikertelensége miatt távozott a politikából. (…)

Ez a beismerés nem igazán okoz nagy meglepetést. Kiska pártjában sokan abban reménykedtek, hogy az alapító atyjuk az elfuserált választások után nem fogja őket cserbenhagyni, és azokkal a kártyákkal fog játszani, amiket kapott – és mivel a politika hosszútávfutás, ezért a Za ľudí talpra áll és újra erőre kap. Csakhogy Kiskát ez nem érdekelte, úgy érezte, hogy a választói elhagyták, ami pedig a választás győzteseit – Matovičot és Kollárt – illeti, elment a kedve attól az elképzeléstől, hogy a juniorpartnerük legyen. (…)

Ehhez az egészhez három megjegyzést kell hozzáfűzni:

1. Annak ellenére, amit Igor Matovič a kormányfői pozícióban véghez visz, jó, hogy Kiska pártja egy évvel ezelőtt a kampányfinisben nem növekedett, hanem zuhant. A politikai kötelezettség, a vezetői szerep nemcsak nagymértékű ellenálló képességet igényel a nyomással és a vereséggel szemben, hanem motivációs készséget is egy olyan időszakban, amikor nem éppen rózsás a helyzet.

Egy évvel ezelőtt több újságíró is kormányfővé ütötte Kiskát, miközben teljesen megfeledkeztek arról, hogy hiányzik belőle a politikai jellem – Kiskát két év után már az elnöki hivatal sem érdekelte, nem akarta magát újra jelöltetni, és a politikából is távozni kívánt, viszont Ján Kuciak halála után meggondolta magát, és elkezdte építeni a kormányfői pártját (…). Csakhogy aztuán, miután nem sikerült megszereznie a kormányfői pozíció, egyik napról a másikra távozott a politikából. El tudjuk képzelni ebben a helyzetben Kiskát a kormányfő posztban, amikor az egyes államok kormányfői már egy éve hatalmas nyomásnak és stressznek vannak kitéve?

2. Kiska kihátrálása a Za ľudí vezetőségéből rossz hír volt ennek a kormánynak. A Matovič-Kollár tandemet így sem tudta volna megakadályozni, de az egykori államfői autoritásának és a bizalmas légkör kialakításához szükséges készségével a kapcsolatok dinamikája teljesen másképpen alakult volna a koalícióban.

(…)

A koalíciós kapcsolatok olyan mértékű lerombolását, mint amilyet a járvány idején Matovič és a társai produkáltak, Európában sehol máshol nem láthattunk. Kiska a Za ľudí elnökeként nem csinált volna csodát, de a helyzet minden bizonnyal jobb lenne.

3. Kiska vallomása azt is eszünkbe juttatja, hogy a volt államfő mennyit ártott a szlovák liberalizmusnak. (…)

Kiskának a pártarénába való belépése az egyik kulcsfontosságú tényezője volt annak, hogy miért maradt a PS/Spolu a parlamenten kívül, és a tavaly még mindenhol jelen lévő progresszívek Biháriová vezetése alatt miért örülnek annak, hogy a választóbázisuk mind a mai napig öt százalék felett tartja őket.

Az OĽaNO választási tornádóját túlélő Za ľudí ahelyett, hogy a liberális térben megvetette volna a lábát és a csalódott PS/Spolu választókat is képviselni kezdte volna, most úgy néz ki, mintha a szétesés félidejében lenne. (…)

Ezért Andrej Kiska a felelős, aki sok ember csábított a projektjébe, egy nagy buborékot alakított ki maga körül, és amikor ez a buborék a választások után összezsugorodott, akkor ő még a távozása előtt belebökött egy gombostűt, hogy teljesen leeressze.

Kiskának sok mindenben igaza van, amikor Matovičot kritizálja. Csakhogy azután, hogy idő előtt feladta a harcot, nincs rá erkölcsi jogosultsága.

Postoj.sk, Martin Hanus: Priznanie Andreja Kisku