Mede Ferenc: Nem érzem azt, hogy a felvidéki magyar politikusok tudnák, hogy miért kerültek oda és mi a dolguk

Big pikcsör Mede Ferenc felvidéki magyar vállalkozóval. A nemzeti érzelmű üzletember lapunknak – sok más mellett – beszélt a szlovákiai magyarság helyzetéről; a világlátás és a hazatérés dimenziójáról; Kun Béla propagandistáiról; valamint arról, hogy miért is szükséges egy, a szerves magyar műveltségen alapuló szellemiség elsajátítása.

(…)

Egyes kutatások szerint a külhoni magyar területek közül a Felvidéken a legerősebb az asszimilációs hatás. Mi lehet ennek az oka?

   

Mede: Nem olvastam ilyen kutatást, és az eddigi tapasztalataim alapján nem is gondolom, hogy a szlovákiai magyarság ebből a szempontból rosszabbul teljesítene, mint a többi határon túli közösség. Ettől függetlenül tény, hogy a Felvidéken az asszimilációs hatásra ráerősít egy sokak által nem ismert történelmi esemény. Tudniillik, miután Magyarországon vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó átvette a hatalmat, Kun Béla propagandistáinak menekülniük kellett, akik aztán végül Kassán kötöttek ki. Jogosan merül fel a kérdés, hogy miért pont Kassán? Hát kérem szépen azért, mert ezekből az emberekről még a „sajátjaik”, a polgárosodott bécsi, prágai és pozsonyi zsidók sem kértek.

Maradt tehát Kassa, ahova viszont mire elértek, már megkötötték az egyezséget a szabadkőműves Benessel és Masarykkal, hogy amennyiben letelepednek a felvidéki magyar városban, bizonyos alapítványok által megfinanszírozzák a létüket. Cserébe különféle kiadványok, újságok, naplók, könyvek, festmények, plakátok formájában egész egyszerűen le kell szakítaniuk a magyar szellemtestről a felvidéki magyarokat, vagy legalábbis éket kell verniük a felvidékiek és a többi magyar közé. Ezt 18 évig csinálták is. Beleértve azt a Schönherz Zoltán kassai villamosmérnököt, akinek mindmáig a nevét viseli a Budapesti Műszaki Egyetem egyik kollégiuma.

Érdekes adalék, hogy Schönherzet mint kommunista terroristát éppen a dédapám, Dr. Babos József katonai ügyész ítélte halálra 1942-ben. Ugyancsak ő volt az, aki elmarasztaló ítéleteket hozott az újvidéki hideg napokat elkövető csendőrökkel szemben. A dédapám nem azt nézte, hogy ki milyen ideológiát képvisel, hanem azt, hogy ki a bűnös. A nyilas hatalomátvétel után a nyilasok, a háború vége után pedig a kommunisták elől kellett menekülnie. Távollétében mindkét fél halálra ítélte.

(…)

Mi kell ahhoz, hogy ez a magyar szellemiség teret nyerjen a Felvidéken?

Mede: Adynak van egy remek verse, amelynek az a címe, hogy „Négy-öt magyar összehajol”. Mindenhol négy-öt magyarnak össze kellene hajolnia, és a maga kis területén meg kellene tennie azt, amit csak tud. Természetesen elengedhetetlen a jól átgondolt, központi irányítás, valamint a megfelelő források rendelkezésre bocsátása is, de önmagában nem elég.

A Felvidéken azt látom, hogy bár van valamiféle, struktúrában gondolkodó építkezés, a legtöbb politikusban nem érzem a szellemiséget. Nem érzem azt, hogy tudnák, hogy miért kerültek oda, hogy mi a dolguk.

A nagy részük csak frázisokat ismételget, amiket valójában nem is ért. Nem tudnak felülemelkedni, és kellő magasságból megállapítani, hogy mi is lenne a szerepük a struktúrában.

Már sokszor elmondtam, és most is elmondom: nem azzal van a baj, hogy kapjuk a muníciót az anyaországból, hanem azzal, hogy olyan emberek rendelkeznek felette, akik, ha úgy alakul, gond nélkül hátba lőnek. Mész előre, felderíted nekik a terepet, ők meg hátba lőnek, mondván mozog ott valami.

Amíg a szellemiség meghatározása nem történik meg és nem sikerül széles körben elterjeszteni azt, hatalmas energiákat használunk fel feleslegesen.

(…)

Ha már szóba került a nemzetközi politika, Ön szerint a Visegrádi Együttműködés milyen hatással van a felvidéki magyarságra?

Mede: Maga a V4 mint elképzelés teljesen jó. Értem a mögötte rejlő koncepciót, és értem azt is, hogy elviekben egy ilyen együttműködés hozzájárulhat ahhoz, hogy a közös történelemmel, kultúrával, aktuálpolitikai érdekekkel (pl. a migráció elutasítása) rendelkező posztszocialista, közép-európai országok közeledjenek egymáshoz.

Ugyanakkor, ha azt veszem, hogy a V4-együttműködés mentén a felvidéki magyarság pozíciói gyengülnek, akkor már korántsem egyértelmű a szituáció.

A kérdést szerintem úgy érdemes feltenni, hogy tud-e szimbiózisban működni a gazdaállat és a parazita? A válasz egyszerű: nem, mert a parazita az parazita. Ha viszont már nem parazita, hanem szimbióta (mint például az orvosi pióca), akkor változik a helyzet. Az orvosi pióca megkapja a maga táplálékát, de közben gyógyítja a gazdatestet. Nemcsak kap, hanem ad is.

Akinek nem lenne világos, ebben a történetben a soviniszta szlovákok a paraziták, a jobboldali-konzervatív, de a felvidéki magyarokkal együttműködő szlovákok pedig a szimbióták.

888.hu – Mede Ferenc a 888-nak: fontos, hogy világot lássunk, de ha nem találunk haza, akkor nem vagyunk magyarok