Mede Ferenc: Nincs kire szavaznom 29-én

Mede Ferenc sikeres felvidéki magyar vállalkozó, tudományos és kulturális szponzor, mecénás. A közelgő szlovákiai választások kapcsán kérdeztük őt.

Február végén választásokat tartanak Szlovákiában. Mi a tétje ennek a választásnak a magyarokra nézve? Mi most a magyarság víziója a Felvidéken?

A felvidéki magyarság tekintetében kérdés, hogy egyáltalán beszélhetünk-e vízióról. A mindenkori szempont ugyanis az, hogy a szlovák állam hogyan viszonyul a helyi magyarsághoz. Ha úgy viszonyul hozzánk továbbra is, mint egy Trianonnal szükségszerűen megkapott nyűghöz – mert mindmáig úgy viszonyul hozzánk, és a jogrend részét képezik a hírhedt Benes-dekrétumok -, és a magyarság emberi, kisebbségi jogaitól megfosztott másod,- és harmadrendű állampolgárokként kell, hogy létezzen, nincs esély a magyar vízió bármilyen kiteljesedésére.

   

Miért?

Uniós tagként a Szlovák Nemzetgyűlés 2007-ben megerősítette a Benes dekrétumokat „szentségükben és sérthetetlenségükben”. Innentől kezdve ez egy közvetlen üzenet a szlovák államtól, hogy nekünk nem lehet víziónk a szlovák állam keretén belül. Az egy másik kérdés, ha valaki szlovákká válik, vagy esetleg liberális „szlovmaggyá”.

Nem szeretnék senkit megbántani, de tényszerűen kell erről a lelkületről beszélni. A libsiség – hadd éljek én is e közkeletű kifejezéssel – ott azonban nem olyan vegytiszta politikai elköteleződés, mint Magyarországon. Keresztény-konzervatív értékrendű magyaroknál is megfigyelhető a szlovmagyság. Lerövidítem, mit jelent ez: „Ne magyarkodjunk itt, attól nem lesz olcsóbb a kenyér.”

(…)

 …a felvidéki magyar elit is felelős.

Én továbbmegyek: nemcsak az kellett és nemcsak akkor! Amikor a felvidéki magyarság nevében Bugár Béla, Gyurovszky László politikusok és Világi Oszkár, felvidéki MOL-helytartó 1999-ben az akkori magyar kormány egyetértésével lemondott a Benes-dekrétumok elleni fellépésről, az autonómia kérdésének napirenden tartásáról, cserébe a MOL megvehette a Slovnaftot. Ezt Duray Miklós árulta el nekem: ez az a három ember, akik a szlovák és a magyar kormánnyal egyetértésben feladták a magyarság autonómia-törekvéseit, de még a magyarság eredendő önrendelkezési jogát is a Felvidéken.

Ezek az emberek állnak most is a szlovákiai magyar politikai erők mögött, ők pénzelik a pártokat, Világi szponzorálja a Hidat is és az MKÖ-t is, Bugár a Híd elnöke, Gyurovszky pedig az MKÖ kampánystábján keresztül irányít. Tisztázni kellene, hogy ők nem az elitünk. Ezek az emberek sem szellemiségükben, sem lelkükben nem magyarok, csak magyarul beszélők. Nincs identitásuk, megkockáztatom, mindennemű erkölcsi mérce híján vannak: gazdasági előnyökért. Ezért nekem nincs kire szavaznom 29-én.

És a folyton emlegetett magyar összefogás?

Milyen összefogás? Egy összefogáshoz közös alapértékek, közös elvek, közös erkölcsi minimumok kellenének, de ilyenek a felvidéki magyar pártoknál nincsenek. Ami van: összeguglizott programírás, alkalmatlan, megélhetési politikusok, legfőképpen pedig középszerű alakok előtérbe helyezése, akik talán megférnek majd a politikai pozíciókban együtt is.

Várhatunk-e ezek után változást?

A változást nem várni kell, hanem tenni kell érte. Ezt persze megkapom én is; és ugyan nem szeretnék az önfényezés csapdájába esni, de el kell mondanom: aki közel áll hozzám, az tudja, hogy ami plusz pénzt a vállalkozásaimmal megkerestem, azt számtalan formában, alapítványokon, egyesületeken keresztül a magyarság kulturális-tudományos gyarapodására fordítottam és fordítom a mai napig. Ezek kézzel fogható hozzáadott értékek a magyarság számára.

(…)

elemi.hu – „Hiányzik a szellemi útmutatás a felvidéki magyarság számára” – Mede Ferenccel beszélgettünk