Miért csatlakozott az Egyesült Államok a szövetséges hatalmakhoz? – a Zimmermann távirat

Nyitókép: Arthur Zimmermann, 1917-ben a Német Császárság külügyminisztere (Paul Popper/Getty Images – részlet)

Mai tudásunk szerint kevés dekódolt sürgönynek volt olyan globális és történelmi hatása, mint az 1917-es Zimmermann-féle táviratnak. Egyetlen távirat megadta az Egyesült Államoknak azt a löketet, amire [a jelek szerint] szüksége volt ahhoz, hogy csatlakozzon az európai háborúhoz [1914-1918], ami bár a konfliktus végét eredményezte, de utóhatása egyben a világot egy még pusztítóbb világháborúba taszította.

A Zimmermann távirat nyilvánosságra hozatala előtt az Egyesült Államok örömmel maradt távol a háborútól

A távirat a Német Császárság évek óta tartó erőfeszítéseinek csúcspontjának tekinthető, hogy háborút eszközöljön ki Mexikó és az Egyesült Államok között. Németország ugyanis azt remélte, hogy ha Amerika háborút vív Mexikóval, akkor az amerikaiak korlátozott mértékben lesznek csak képesek csatlakozni az európai háborúhoz vagy épp forrásokat biztosítani a szövetséges haderőnek. […]

   

A központi hatalmak számára életbevágóan fontos volt az Egyesült Államok és annak döntő jelentőségű exportjainak távol tartása Európától – a németek úgy vélték, hogy győzelmet tudnak elérni […], ha sikerül megakadályozni az amerikaiak színre lépését.

A háború korai szakaszában Németország valóban megakasztotta a tengerentúli exportot, amikor […] tengeralattjáró-flottájával megtámadta az Atlanti-óceán kereskedelmi hajóforgalmát. Sőt, 1915-ben a németek immár olyan taktikát kezdtek alkalmazni, ami nagyon közel állt az úgynevezett korlátlan tengeralattjáró-háborúhoz, elsüllyesztve minden olyan hajót, ami meghatározott területen belül mozgott. […]

Ezek a támadások olyan brutális hatékonysággal kerültek kivitelezésre, hogy Amerika követelni kezdte a német tengeralattjárók azonnali hazahívását. Németország engedett – legalábbis egy időre. 1917-re azonban a németek újra a korlátlan tengeralattjáró-háborúban látták a győzelem kulcsát. Hogy a Brit-szigeteket kiéheztessék, 1917. február 1-jével egy új tengeralattjáró-háború indult.

Habár tudták, hogy az amerikai kereskedelmi hajózás elleni teljes körű támadás az Egyesült Államok hadbalépését fogja maga után vonni, a becslések szerint mégis olyan mértékben késleltethetik ezáltal a katonai beavatkozást, hogy még az amerikaiak beérkezése előtt megverhetik a kiéheztetett briteket és franciákat Európában.

Erre szolgált a Zimmermann távirat.

[…]

A táviratot Arthur Zimmermann küldte a német külügyminisztériumból 1917. január 17-én Heinrich von Eckardt-nak, Németország mexikói nagykövetének. A sürgöny arról tájékoztatta Eckardt-ot, hogy amennyiben Amerika késznek mutatkozik a háborúba lépésre […], akkor tegyen egy ajánlatot Mexikónak […].

A távirat leirata:

„Az a szándékunk, hogy 1917. február 1-jén megkezdjük a korlátlan tengeralattjáró-háborút. Ennek ellenére arra fogunk törekedni, hogy az Amerikai Egyesült Államok semleges maradjon. Amennyiben ez nem sikerülne, szövetséget javasolunk Mexikó számára az alábbiak alapján: Közös hadviselés. Közös békekötés. Bőséges pénzügyi támogatás és jóváhagyásunk, hogy Mexikó a korábban elvesztett területeket (Texas, Új-Mexikó, Arizona) visszafoglalja.

 

A részleteket Őkegyelmességére bízzuk. Őkegyelmessége azonnal tájékoztatja a mexikói elnököt, mihelyt az amerikai hadbalépés bekövetkezik […]. Kérem, hívja fel az elnök figyelmét arra, hogy tengeralattjáróink kíméletlen bevetése most lehetőséget kínál arra, hogy Angliát hónapokon belül békekötésre kényszerítsük. […]”

[…]

A táviratot a britek elfogták és továbbküldték a kódfejtőiknek. Rövid idő alatt sikerült is megfejteni a kódolt üzenetet, ami annak volt köszönhető, hogy a német kódokat már jóval korábban titokban feltörték.

[…]

Az üzenet, a németek újbóli tengeralattjáró-háborújával együtt, feldühítette az amerikai közvéleményt […] Alig három hónappal azután, hogy a Zimmermann táviratot […] elküldték Németországból, az Egyesült Államok hivatalosan is csatlakozott a szövetségesekhez. Majd kicsivel több mint 18 hónappal később a háború Németország vereségével ért véget.

Míg Amerika válasza a leghatásosabbra, addig a mexikói válasz talán a legironikusabbra sikeredett. Miután megkapta az üzenetet, Venustiano Carranza mexikói elnök kikérte katonai tisztviselői véleményét az ajánlatról. Arra a következtetésre jutott, hogy a németek által támogatott háború az Egyesült Államokkal – a politikai instabilitás és a hadsereg csekély harcértéke miatt – nem Mexikó érdekeit szolgálja.

Jóllehet a Zimmermann távirat azt a célt követte, hogy távoltartsa Amerikát az európai háborútól, és ezzel biztosítsa a németek győzelmét Európában – ehelyett az Egyesült Államok azonnali hadbalépését […] eredményezte, ami végül Németország bukásához vezetett.

Warhistoryonline

Fordította: Orbán Gábor, MA