Nagy József: A PS-re szavazó magyar, aki elvette a magyarok beleszólását

Én ehhez egy verssel szólnék hozzá, amely ha nem is szó szerint, de talán kifejezi azt, hogy mi egy hazafi, egy igaz ember erkôlcsi kôtelessége, nem elvitatva bárkinek a szabad választáshoz való jogát: Veretlen ne hagyja, Ki magyar létére Magát megtagadja. Szabadságunk fáját Fosztja, – fosztogatja, Leveleit, virágait A viharnak adja. Verje meg az Isten, Nem egyszer, de százszor, Ki magyar létére Idegenhez pártol. Ősi jussát önként Idegennek dobja, Kincseinket egy más fajnak Kincstárába hordja. Verje meg az Isten Minden kis dolgába; Ki magyar létére Egy más faj szolgája, Mást érez és mást mond Talpnyaló nyelvével, Háromszínü lobogónkat Ronggyá tépi széjjel. Verje meg az Isten Ki a magyart bántja, Ki magyar létére Száz örvénybe rántja. Verje meg, verje meg Minden haragjával! Júdászerü két kezének Tüzes ostorával! (Pósa Lajos)