Hazajáró Jókai Mórral - Körkép.sk

Hirdetés (X)

Hazajáró Jókai Mórral

Egyre inkább meg kell barátkoznunk a gondolattal: lassan vége a nyárnak. Kis kirándulásokkal azonban még ezután is kiszakadhatunk a mindennapos rohanásból. Jókai Mór segít ebben.

Az elképesztő mennyiségű irodalmi mű megírása mellett Jókainak szüksége volt a lazításra, ezért időnként nyakába vette az országot. A törzshelye Balatonfüred volt, de a Magyarhon szépségei című kötet alapján (merthogy azért utazás után csak kibújt belőle az író: élményeit papírra vetette) a budai hegyek, a tiszai nádasok, az Alföld, Székelyföld, a messzi Al-Duna lélegzetelállító szépsége és a Felvidék is vendégül látta az írót.

A Vág völgyében

„Vannak vidékek, amiknek igéző hatása az emberi kedélyre el nem tagadható, amiknek múltja belesugall a jelenbe. Ország, világ, korszellem átalakul, idomul az idővel, az a vidék maga külön is alakít, idomít, s hagyományos befolyását nem szünteti meg, s mint egy örökké tartó álom, belerémlik az ébrenlétbe” – kezdi Jókai a Vág völgyében szerzett tapasztalatok leírását.

(kép: fortepan.hu)
A Vág (kép: fortepan.hu)

Érthető módon nagy hatással volt rá itt a természet, a fák, a vizek, a szilváskertek, krumpliföldek és a kis parasztházak…De akkor igazán hangulatos az írása, amikor a várromokról ír. Ebből bőven akad ezen a vidéken: „távolabb az aranyködbe burkolt hegyek ormain emelkedő roppant várromok, amikből még csak nemrég halt ki az élet: a dűlt falak ablakmélyedéseiben még ott láthatók az olasz freskók, az egyesült családok címerpajzsai (…).” És kezdi a felsorolást – mi pedig képzeletben rögtön útnak is indulunk Jókaival:

Legendák földjén

„Amott hajlik ki a folyam fölé a magányosan álló bérc, mint egy óriási erratikus szikla, melynek tetején egy bolond szavára emeltetett várat egy még nagyobb bolond (Beczkó). Ott látszik az orom, melyről a vén Stibor vajda alábukott, ott a kerti kőpad, melyen aludt, mikor a vipera szemeit kimarta.”

SJE Nyílt nap
(kép: postcards.hungaricana.hu)
(kép: postcards.hungaricana.hu)

Két mondát is felelevenít itt a nagy mesemondó, ám egyik sem igaz. De kezdjük az elején! A vár eredeti neve Bolondóc, mely név regényes eredetét Stíbor vajdáig szokás visszavezetni: úgy tartják, hogy udvari bolondjának, Beckónak építtette. A vár viszont már a 12. században is állt (Bolondóc néven), Stíbor pedig csak 1388-ban lett tulajdonos. A Jókai által említett szörnyű halál sem igaz, Stíbort a népmondával ellentétben nem marta meg vipera és nem esett le a mélybe. Maga a vár egyébként 1729-ben égett le, azóta romos – de így is gyönyörű:

(kép: flog.pravda.sk)
(kép: flog.pravda.sk)

A magyar történelem szemtanúja

Utazásunk Trencsénben folytatódik: „nem vár, egy egész város az (Trencsén); itten uralkodott fél Magyarország fölött a vidék ura, Csák, ki vitássá tette Róbert Károlynak a koronát, s harcolt vele az uralomért, mint egyenlő rangú ellenfél. Olyan hatalma volt, hogy tudott háborút viselni egyszerre két király, a magyar és cseh ellen, s ketten se bírtak vele. Ez a rom Budavárának versenytársa s Komáromnak és Visegrádnak fennura volt valaha.”

(kép: keptar.oszk.hu)
(kép: keptar.oszk.hu)

Emellett itt rendezték Mária és Luxemburgi Zsigmond királyunk esküvőjét és olyan családok tulajdona volt később, mint a Hunyadi vagy a Szapolyai. Majd 1528-ban jött Habsburg Ferdinánd és egy hónapi ostrom után ő is megszerezte magának – igaz, az ostromban a vár egy része leégett. A 17. században három hónapig itt őrizték a Szent Koronát. Mégis, később jelentéktelenné vált az épület, így szép lassan elkezdett pusztulni, melyen egy tűzvész sokat gyorsított. Az 1960-as években kezdték csak el a vár helyreállítását.

(kép: kirandulastippek.hu)
(kép: kirandulastippek.hu)

Sziklafészek romokban

„Jön utána a másik; a többinél még jobban lerombolva. Minden fala szét van döntve. Ez volt az a sziklafészek, ahová a leghatalmasabb összeesküvő főurak el akarták zárni Habsburgi I. Lipótot (Kasza). Az volt a terv, hogy vadászaton lepjék meg és fogják el a császárt, s úgy ragadják magukkal a rejtett sziklavárba. Tervüket elárulta valaki, s a bosszúálló fejedelem tőből széthányatta a várat, hosszú ostrom után. A hatalmas főurak elmúltak. Idegen kastélyok címertermeiben néz le még ránk a kék szemű szőke Petrőczy, akié a vár volt, s a délceg Thököly, aki azt végsőkig védte.” – írja Jókai a következő romról.

(kép: ender.mtak.hu)
(kép: ender.mtak.hu)

A várat az 1200-as évek közepén építette Zsámboki Ajnárd, száz évvel később ez is Csák Mátéé lett, a 15. században pedig Stíbor vajdáé. A Jókai által említett kék szemű, szőke Petrőczy már az utolsó tulajdonos volt, tőle foglalta el az osztrák Heister tábornagy, aki le is romboltatta, ezért ma már csak néhány rom emlékeztet arra, hogy mi is volt itt régen:

(kép: kassay-tiberius.blogspot.com)
(kép: kassay-tiberius.blogspot.com)

Folytatása következik – mert Jókai mesélt még a szilaj és a büszke felvidéki várról, valamint egy helyről, ahol a várúrnő az ókori görög tragédiahősnők életét élte…

Bogos Zsuzsanna
(Idézetek forrása: Jókai Mór, Útleírások, A Kárpátok között)

Ajánlott cikkek:
Hazajáró Petőfivel 1., 2.

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Hirdetés (X)

Kövessen minket