A fortepan fantasztikus gyűjteménye révén időben és térben is beutazhatjuk Felvidéket. Láthattunk már fürdőruhás dámákat és jólfésült úriembereket egykor népszerű kirándulóhelyeken és meséltek már múltunkról titkos kapualjak, régi házak is. Mai válogatásunkban Pozsonyba látogatunk.
Ebben a régi fényképek mellett a városban egykor megfordult írók-költők lesznek segítségünkre. Az országgyűlési követként ide utazó Kölcsey Ferenc, az ország majd’ minden szegletében járó Petőfi Sándor, a gimnáziumi éveket Pozsonyban töltő Jókai Mór és Reviczky Gyula, valamint Juhász Gyula és Faludy György művei vallanak Pozsonyról:
„Szép város, ott a széles Duna partján,
Kedves, ki benned élt, mindenkinek;
Előttem állsz, forrongsz, zsibongva, tarkán
És lelkem’ falaid közé viszed.”
„A vén utcákon szinte visszazengett
A régi léptek kongó moraja,
Széchenyi járt itt és honán merengett,
Amely nem volt, de lesz még valaha.”
„Mikor még Pázmán, főpapok virága,
E dómban itt lengette biborát; –
Mikor még… feledés fátylát reája!…
Bús várromod beszélhetné tovább.”
„Mikor földed’ még Nagy Lajos tiporta,
Királyok dísze, híres és dicső! –
S Mátyás, a Bécs-verő is innen oszta
Igazságot; – ez volt a szép idő!”
„S itt, ez a pad tudója,
Hány meglesetlen óra
Kinálta élveit.
Volt szeretőm, barátom,
Ifjú szivemben álom…
Itt éltem át a mennyet, itt!”
„A vasárnapi meleg egész Pozsonyt a liget árnyai közé kecsegteté; s azalatt, míg egy rész a fövény deszkázata közt a színészeket s a színésznő szépségeket nézellé, más rész az erdőcske ösvényein, s mulatói körűl százféle szín és rangvegyületben bolyongott vagy sereglett.”
„Pozsonyt sokszor láttam a háború előtt, és mindig szerettem.”
„Pozsony ismét visszavette szokott csendes, békességes alakját.”
„Ez nap minden bizonnyal egyike Pozsonyban töltött legszebb napjaimnak.”
„Nem hosszu volt tebenned múlatásom,
S az órák mint a nyíl röpűltenek,
De ily órákat a nagy mennyországon
Angyalnak adnak csak az istenek.
Édenben éltem üdvözűlöttképen
Barátaimnak nyájas, hű körében.”
„Irígyen a sors boldogságom ellen,
Pozsony! körödből ismét messze hí;
Megyek – de dúlva van bucsúzó mellem,
Miként váradnak puszta termei.”
„De az a várrom s komor ősi dómod
Beszélő némasággal hirdetik:
Szivek kihűlnek, inganak a trónok,
S a haza lángja akkor is hevit!”
Ajánlott cikkek:
Fénnyel írt Felvidék I.
Fénnyel írt Felvidék II.
Hazajáró Petőfivel I.
Hazajáró Petőfivel II.
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
