Kalita Gábor: Felvidéki labdarúgók, futballszurkolók, jól figyeljetek!

Nyitókép: Kalita Gábor

A pozsonyi Szent András temetőben lassan-lassan eldől Gruber Béla focista sírszobra.

Hát, igen. Nemcsak hogy eldőlhet, majd darabokra törhet egy kitűnő magyar sportoló sírszobra, hanem egy Európa-hírű pozsonyi szobrászművész, Rigele Alajos, focistát ábrázoló, egész alakos reliefje is ebek harmadára juthat. Vagyis, egy művészien megalkotott, közös nemzeti  kincsünk – megsemmisülhet.

   

A szobor még egyelőre talpon van, de meddig?

Bizony, ez itt a nagy kérdés, hogy meddig. Ugyanis az emlékművet évtizedek óta egy gyönyörű, hatalmas fenyőfa őrzi. Persze, szeretett fenyőfánk nem tehet arról, hogy az idők folyamán gyökerei alaposan megvastagodtak, s ez okozta az utolsó öt-hat hat év alkalmával azt, hogy a szobor veszélyesen megbillent.

Vagy talán a sűrű lombozatú, az időjárási viszontagságaitól valódi védelmet nyújtó fenyőfa ezzel kívánja a figyelmünket felhívni arra, hogy, nagy a baj?

Ugyanis maga a sírszobor is rossz állapotban van. A homokkőbe vésett emberi alakzat felújításra, állagmegőrzésre szorul, s a szöveges márványtáblát is illene már megtisztítani, hiszen az közel száz év lerakódásait hordozza magán.

Nemzetiségi közéletünk illetékesei a fülük botját sem mozdítják

A harminc év folyamán a felvidéki, nemzetiségi politizálásunk vonalán már megszokhattuk, hogy jóformán semmiért nem történt felelősségre vonás. Sőt, még a negyedik választási bukás után is ott kujtorogtak funkciókért olyan „politikusok,” akik regnálásuk idején többet vittek, mint hoztak. Ez szó szerint értendő, hiszen gondoljunk csak a busás anyaországi, s az állami támogatásokra, más forrásokra,  melyek a köz érdekeinek szolgálatában kellett volna állniuk. Kellett volna…

Az MKP arannyal körberakott média családja, vagy a legnagyobb kulturális szervezetünk vajon képesek voltak-e kialakítani a választások előtt olyan ésszerű, s kemény mozgósítást, mely az urnák elé szólította volna nemzetiségi polgártársaink nagy részét? Azt hiszem válasz mindenki számára egyértelmű. Elég, ha csupán a százalékarányra gondolunk: ilyen rossz választási eredmény régen nem született.

Nem csoda, hiszen a választókra, a független médiára (nem a fentiekben említett,  főnökeiket kiszolgáló sajtóra gondolok) való totális nem odafigyelés akkor, amikor akik, azok, bizonyos gondokra, hiányosságokra hívták fel nemzetiségi intézményeink figyelmét, meghozta eredményét.

A cselekvés helyett persze azokat lusztrálták, majd hazugságokkal lehetetlenítették el, akik hasznos, építő jellegű javaslatokkal álltak elő. Nem csoda, hiszen a pénzcsapok melletti, a csókosok számára is történő „lapleosztás” sokkal kényelmesebb dolog (a ma is funkciók halmaza után csörtetők), a közösségünkért eddig jóformán semmit nem tevők részéről.

A fentiekben leírt hiányosságok, történelmi emlékeink védelmét is negatívan befolyásolták

Mivel az ördög a részletekben rejlik, a választó nagyon is értékeli azt, hogy akár napi, vagy közösségi gondjai mellett is ott áll-e mellette az általa is angazsált, s választott párt, vagy az illetékes nemzetiségi közintézmény valamelyike, s  lehetőségeihez mérten kész-e segíteni.

Portálunk, a Körkép.sk több alkalommal is felhívta a figyelmet arra, hogy történetesen itt Pozsonyban (de nemcsak itt), ahol számos magyar emlékkel, objektummal találkozhatunk (vagy már nem), korántsem fordítanak kellő figyelmet ezek megóvására. Ugyanis, van már öt(!!!) pártunk (lehet örülni), van a kultuszminisztérium mellett működő nemzetiségi múzeumunk, a Csemadok, a kormányépületben ott székel a nemzetiségekért felelős biztos, van a Pozsonyi kifli polgári társulás, tehát olyan személyek, objektumok, akik, melyek intézményi szinten, kellő határozottsággal tárgyalhatnának, léphetnének  bizonyos magyar ügyek, magyar műemlékek védelmével kapcsolatban. Vagyis, léphettek volna, de nem lépnek. Úgy látszik, a tespedt vizeken való hajókázás számukra – kényelmesebb.

Kalita Gábor: Valóban csupán pusztába kiáltott szó? Avagy figyeljünk oda, kire szavazunk

Hogy csupán, néhány röptében kiemelt példát említsek:

Tele van dőlő, földön fekvő magyar sírokkal (nemcsak) Pozsony. Sajnos, a metropolisz magyar emlékeinek őrzése, védelme koránt sem olyan helytörténészi, múzeum igazgatói (Štefan Holčík, Peter Hyrros) kezekben van, akik tisztelnék a magyar múltat.

Példaként felhozva, a magyar királynő, Mária Terézia a szlovákok tisztelt királynéja is volt. Újra elkészített, a cseh légiósok által lerombolt szobrának bronzba öntött változatának elhelyezéséért miért csak a szlovák civil szervezeteknek kell állandó harckészültségben lenniük azért, hogy terveik szerint elegáns helyen, történetesen a Carlton szálló előtt helyeztessék el a szoborcsoport? Miért? Ez talán magyarságunkat nem érintő ügy?

Kalita Gábor: Štefan Holčík, Pozsony tévedhetetlen helytörténész guruja?

Miért nincsenek magyar nyelvű feliratok is a pozsonyi Városi Múzeumban? Ezért (is) menesztették Falath Zsuzsa muzeológust a Városi Múzeumból, aki szólni mert a magyar emlékek félreértelmezése miatt. Elbocsátották, mivel egyelőre egyetlen magyar képviseletű intézmény (a nemzetiségi ügyekért felelős kormánybiztos, aztán már végkép nem) sem volt képes őt érdemben megvédeni, s az ügyet tisztességesen lezárni.

Miért nincs még mindig, a Pozsonyi Múzeum egyik megalakítójának, építészének, rajzművészének emléktáblája a volt gyermekkórházzal, a mai Szent Mihály kórházzal szembeni családi házának falán? Azért, mert Peter Hyrros, a jelen Városi Múzeum igazgatójának (aki menesztette állásából Falath Zsuzsit) a háta közepe is fontosabb, minthogy a metropolisz magyar jellegű emlékeit, objektumait is istápolja?  A többszöri média figyelemfelkeltés ellenére itt is csődöt mondott a felvidéki magyar intézetek „figyelmessége,” s persze, tea gyenge „ügyintézési” készsége.

Miért nem lépett időben közbe illetékes magyar közintézményünk akkor, amikor veszélybe került (eldózerolták) Jánoska Ferenc híres napfényműtermét, a Leskova utca 4 társasház kertjében? Az utolsó negyven évben erre többször is felhívtam publicisztikámban a figyelmet.

A Szent András temetőben, a Csemadok 1992-ben kopjafát emelt Erkel László (1844-1896) eltűnt sírjának helyébe a temető bejáratától jobbra található egy beszakadt tetejű kápolnácska előtt, tíz méterre.  Ennek kapcsán is, nem érdemelné meg Erkel Ferenc (1810-1893) fia, Erkel László, a híres pozsonyi zongoratanár azt, hogy a dőlő félben lévő kopjafáját megmentsék, felújítsák? S néha napján megkoszorúzzák? Több írásomban is felhívtam erre a figyelmet, ám a felvidéki magyar „vegyes kórusunk” egyetlen illetékes reprezentánsa sem mozdult.

A szlovák klérussal nem kellene-e már végre megegyezni, hogy a pozsonyi templomokba visszakerülhessenek az eredeti magyar feliratok?

A további negatív példák garmadának a sorolása helyett, térjünk vissza az írás eredeti témájához:

 A Carrara-i márványba faragott őrangyalka vigyázó tekintetével őrzi távolból a Gruber Béla sportoló emlékére készített, dőlő félben lévő sírszobrát

Ha focistáink, futball drukkereink, sport klubok tagjai meglátogatják majd Gruber Béla sírját, (a gyakorlat szerint másokkal, nemzetiségi magyar pártokkal, intézetekkel számolni talán, teljesen fölösleges), akkor bizony siralmas állapotokra lelnek.

Egy hatalmas fenyőfa gyökere megemelte a síremlékmű talpazatát, s lehet, napok hónapok kérdése, hogy eldőljön, s darabokra törjön.

Amikor Mag Gyula szobrász barátommal együtt meglátogattuk a síremléket, ő egy vigasztaló megjegyzést tett:

-„Nagy szerencse, hogy közel az aszfaltozott belső út, a fenyőfa környéke is jól megközelíthető, így, egy villás emelő targoncával, egy méterrel odébb lehetne emelni az emlékobjektumot, s egy előre kibetonozott új alapra helyezni. Majd megtisztítani, s a szobor állagát felújítani. Így megmenekülhetne Rigele Alajos egyik, megható alkotása.”

(Megjegyzés: Talán a véletlenek egybeesése, hogy Rigele Alajos faragott sírköve hatvan méterre található, a meccs közben villámcsapás áldozatává váló Gruber Béla sírkövéhez).

A szoborsírkő szövegrésze a következő:

Itt nyugszik

Gruber Béla

a PAC villámsújtott játékosa

Szül. 1901 VI.28 megh.1922 VI 25

Kegyelete jeléül állította fel ezen síremléket

a magyar sporttársadalom filléreiből

Cs AF – A Magyar Labdarúgók Szövetsége

POZSONYI KERÜLETE

Aki tehát látni szeretné a sírkőszobrot, az ezt nagyon egyszerűen megteheti: A pozsonyi Szent András temető (Augusztus 29. utca) főbejáratán belépve azonnal jobbra kell fordulni, majd a kerítés melletti egyenes úton az ott található kápolna mögött kell ballra letérni. Itt is a kerítés, s a Malý trh – Kispiac utca mentén haladva kb. 80-100 méterre található egy hatalmas fenyő tövében, a  PAC (Pozsonyi Atléta Club) egykori sportolójának dőlő félben lévő síremléke.

Végszó helyett:

Tehát, kedves magyar sportrajongók, sport klubok, foci drukkerek, jó érzésű nemzetiségiek, a feladat adott: vagy közösen lépünk, s megmentjük az értékes sírszobrot, vagy belenyugszunk abba, hogy Gruber Béla emléke hamarosan darabokra törve fekszik majd a műemléktemető gyepén.

Kalita Gábor