Bugár, Dzurinda, Tusk, Weber – és Forró

Nyitókép: Montázs (Körkép.sk)

Érdekes dolgok zajlanak a hárompárti egyesülés háza táján. Az egész hajcihő kezd az MKP-Most-Híd tavalyelőtti pártpaktumára hasonlítani. Az elmúlt bő egy hét különös eseményeit hétfőn Forró Krisztián MKP-s elnök brüsszeli munkalátogatása koronázta meg. Kapaszkodjunk meg: annak ellenére, hogy a két kisebbik partnerpárt kerek perec elutasította az MKP Országos Tanácsának követeléseit, Forró az új párt európai néppárti tagságáról tárgyalt. Hogy is van ez?

Az MKP OT három feltételt (!) fogalmazott meg a hárompárti egyesüléssel szemben: a Szövetség-Alianciának fel kell vállalnia a területi önkormányzás célkitűzését, a párt tárgyalási nyelvének magyarnak kell lenni, a logóban pedig szerepeljenek a magyar trikolór színei.

Az Összefogás és a Most-Híd ezeket a feltételeket teljesen figyelmen kívül hagyta. Ők az alapszabály azon változatát fogadták el, amelyet Forróék alkudtak ki, ha ugyan alkudtak bármit is a tárgyalásokon.

   

Ennek ellenére – OT határozat ide vagy oda – Forró Krisztián elvileg az új pártszövetség tagságát intézvén tárgyalt olyan neves politikusokkal, akiket mindjárt felsorolok. Adódik a kérdés, hogy ki árul most zsákbamacskát. Forró, vagy az OT? Mert az egyértelmű, hogy valaki félrevezeti a felvidéki magyar közvéleményt.

Fagypont közeli politikai érzék

Persze, Forrótól megszokhattuk, hogy fagyponthoz közeli politikai érzékkel fotózkodik ismert, de az MKP választói számára rossz üzenetet közvetítő személyekkel. Bugár Bélával történő ominózus fényképezkedését követően most Brüsszelben Mikuláš Dzurinda mellett pózolt. Azzal a Dzurindával, aki nyíltan a V4 ellen foglalt állást.

És Forró úgy érezte, hogy számára hasznos lehet az álkonzervatív EPP-elnökkel, a Magyarország elleni álhírterjesztésben is nagy gyakorlattal rendelkező balliberális trójai falóval, Donald Tuskkal mutatkozni. És persze, ha már ilyen szépen összejöttek, nem hagyta ki a zöldek és libsik iránti vágya miatt Fidesz-ellenessé váló Manfred Webert sem.

Rossz üzenetek

Jó, jó, lehet tárgyalni velük. De ha tudom, hogy Bugárral, Dzurindával, Weberrel és Tuskkal mutatkozni rossz üzenet  saját választóim felé, akkor nem kérkedek vele. Főleg akkor, mikor az MKP-nak épp azt kellene bizonyítania, hogy az egységesülés ellenére sem hajlandó feladni keresztény-konzervatív értékrendjét. Merthogy az egész Szövetség-cirkusszal ez kérdőjeleződik meg, hogy az üres szlogenek, az értékrendi vitákból való folytonos kihátrálást már ne is említsük.

A választókat képviselni nem ugyanaz, mint megfelelni a nagyok játékának azzal a céllal, hogy kormányba lehessen kerülni. Mit ér a folytonosan hátráló, megalkuvó képviselet egy olyan világban, ahol a helyes út igen messze került a könnyű úttól, ahol nincs centrista irányvonal. Ne feledjük, hogy az európai színtéren a nemzeti-konzervatív-keresztény értékrend kisebbségben van.

A status qua a megsemmisülést jelenti

A felvidéki magyaroknak, de főleg adott felvidéki magyar politikusnak tudnia kellene, hogy egy ilyen status quo a teljes megsemmisüléssel fenyeget. Hogy a semlegesség csak a többséget erősíti, a megalkuvás pedig templomokat éget vagy rombol le, családokat taszít ki, keresztényeket bélyegez meg, közösségeket bomlaszt és hígít fel és gyerekeink jövőjét és méltóságát teszi kockára.

Komjáthy Lóránt