Nyitókép: teraz.sk

 

Milyen volt az óév és mit vár az új évtől? A Körképen cikksorozatot indítottunk az óév végén, az új év elején, melyben általunk értékes, új gondolatok megfogalmazására képes közéleti embereket kérdezünk arról, hogy milyennek látta a 2022-es esztendőt, és hogyan vág neki a 2023-as esztendőnek.

 

Csáky Pál írása:

 

Véget ér egy hektikus, sok kellemetlen meglepetést hordozó év, 2022, amelyet biztos, hogy senki nem fog visszasírni. Már a felfutás tavaly és tavalyelőtt is vészjósló volt: a Covid nevű világjárvány keményen lerombolta azt az illúziót, hogy a 21. század körülményei között már biológiai-egészségügyi szempontból nem érheti az emberiséget komolyabb meglepetés.

 hirdetes_300x300  

 

Érte, és nem is akármilyen: alaposan megrázta az egészségügyi rendszereket, a politikát, de legfőképpen az emberek lelkét, s a Kínából származó legújabb hírek szerint a történetnek még nincs vége, újabb hullámok várhatnak ránk.

 

Most ért véget 1989 éthosza

 

Ami világpolitikai szempontból a legfájdalmasabb: most ért véget 1989 éthosza. A bipoláris világ kommunista pillérének bársonyos bukása után persze sokan több kételyt éreztek magukban annál, hogysem csak úgy elhiggyék Fukuyama professzor gyerekes jóslatát a világtörténelem végéről: már a 2001-es New York-i terrortámadás is a világ új feszültséggócainak meglétéről tanúskodott.

 

Arra azonban senki nem gondolt, hogy a második világháború borzalmas filozófiáját felújító véres konfliktusra is sor kerülhet Európában, épp a szomszédunkban, s ezt azok az oroszok robbantják ki, akikkel a jobb szándékú, de eléggé  dilettáns európai és amerikai politikusok új – főleg gazdasági – alapokon álló kapcsolatokat igyekeztek kiépíteni.

 

Ukrajna számos okot adott a méretes pofonra

 

2022-ben porba zuhantak ezek az együttműködési igyekezetek, a 22 évig tartó idillikus sejtés semmivé vált – eredendően azért, mert Moszkvában egy hatalmas hátraarc következett be, visszatérés a KGB vezényelte birodalmi gondolkodáshoz. Ezen az értékelésen alapvetően nem változtat semmit az a tény sem, hogy az Ukrajna nevű furcsa kreáció számos okot adott arra, hogy kapjon néhány méretes pofont. A civil lakótelepek és a civil ellátást biztosító infrastruktúra oroszok általi durva támadása azonban ugyanolyan háborús bűn, mint bármely civilek ellen elkövetett terrorista támadás bárhol a világon: ezt nem mentheti semmi.

 

Az orosz agresszió alapjaiban határozta meg 2022-es gondolkodásmódunkat, s ehhez társult egy újabb kiábrándultsági tényező: annak a hitnek a lebénulása, hogy a világ politikai, gazdasági és pénzügyi szervezetei képesek kezelni az emberiség előtt tornyosuló egyéb kihívásokat is, beleértve az energiahordozók áraival kapcsolatos durva játszmákat is. Ez az elvárás is csődöt mondott, s így e téren is ijesztő mértékű árugrások tanúivá-elszenvedőivé váltunk, amelyek nagyon megpróbálnak mindenkit: polgárt, politikust és gazdasági szereplőt egyaránt.

 

A nagyhatalmak együttműködése megmaradt

 

Figyelemre méltó, hogy a fent vázolt folyamatok két olyan országot késztettek eddigi, több évtizedes gondolkodásmódjuk megváltoztatására, amelyek váltig az orosz medvével való kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedtek. Finnország és Svédország politikusai pártállástól függetlenül jutottak el arra a felismerésre, hogy a jelenlegi moszkvai KGB-s csapattól semmi jót nem várhatnak, egyedül a kollektív biztonság jelenthet számukra is garanciát.

 

S az is érdekes, ahogy az EU, az USA és az arab államok többszöri érdekütközéseik ellenére is igyekeznek együttműködni az új viszonyok kezelésében. Kína pedig egyelőre kivár: számára bizonyára értékes skalp lenne egy meggyengült Oroszország becserkészése úgy, hogy a viszonyok megváltoznak: már Pekingben ülnének a nagybácsik.

 

A „vacak” EU pénzéért imádkoznak a mindent jobban tudók

 

Tájainkon is sokan szinte sportot csináltak abból, hogy 2022-ben is minden problémáért az EU-t okolják, ráadásul egy harmadik szintű kocsma szintjén. Az uniót, ahol állítólag mindent kritikátlan rossz szinten csinálnak… de amelynek mindezek ellenére annyi pénze van, hogy a mindent jobban tudó országok eme pénzért esnek térdre azért, hogy gazdaságaikat megmentsék a komolyabb gondoktól. A „vacak” EU pénzéért imádkoznak a mindent jobban tudók…

 

Az igazság ugyanis az, hogy az EU és annak tagállamai eléggé elfogadható szinten kezelik a 2022-ben előállt új helyzetet. Sőt, továbbmegyek: az eurozóna is. Ez a mondat természetesen nem jelenti azt, hogy az EU-ban ne lennének hibák – de azt a tagállamok elnökeinek és miniszterelnökeinek kellene kezelniük üres fecsegések helyett.

 

Az orosz téma és a V4-ek

 

Amint az várható volt, az orosz téma percek alatt darabjaira szabdalta a V4-ek együttműködését is. Eme megállapítás gondolati alapja az a tény, hogy a V4 soha nem volt – és nem is lesz – politikai entitás, amely komolyabb politikai játszmát játszhatna akár az EU-ban, akár a NATO-ban. Lobbicsapatként fennmarad, de ennél többet elvárni ettől a szerveződéstől irreális.

 

Illúziórombolóak voltak a szlovákiai belpolitikai események is, a 30 éves ország politikusgárdája hihetetlen bukdácsolásokat volt képes bemutatni. A kormány 2020-ban a közéleti tisztaság megteremtésének igényével alakult meg, de mára a szlovákiai polgárok túlnyomó többsége számára ezek az ígéretek is kiüresedtek. Ami ott nagy baj, hogy Ficóék tényleg fütyörészve térhetnek vissza a hatalomba – Matovičék dilettantizmusának köszönhetően. Azért csendben megkérdezném az OLaNO-ra, SaS-re, PS-re és egyéb szlovák alakulatokra szavazó magyar választókat, tényleg erről álmodtak annó?

 

Egységes magyar érdekképviselet helyett

 

Szinte hallom a választ: a szlovákiai magyar politikai homokozó nem kínál komolyan vehető alternatívát. Ezt a felvetést komolyan kellene venni. Minden oldalról ér hozzám is a panasz: az embereket nem érdeklik az egyes érdekcsoportok egymással szembeni acsarkodásai, ők hatékony, szakmailag megalapozott, egységes magyar érdekképviseletet akarnak.

 

Azok, akik most bizonyos háttéregyezségek alapján bizonyos posztokon vannak, kellene, hogy lássák: az ő viselkedésük 2022-ben is komoly illúziókat rombolt le sok magyar polgár lelkében. Mondom ezt annak ellenére, hogy a megyei és a helyhatósági választásokon sokan adtak egy új esélyt a csapatnak. Ezzel élni kellene, nem visszaélni, mert mindenkit meglepett az, hogy a választási eredmények kihirdetése utáni napon újból fellángoltak a belső viták. Ez káros, s az új év arra a kérdésre is választ ad majd, képes-e ez a csapat egyáltalán komolyan vehető alternatívát kínálni a felvidéki magyar választóbázis számára. Erről azért kell egyértelműen beszélni, mert nagy a tét, s a polgárok többsége számára nem elég az a jelszó, hogy vissza kell jutni a parlamentbe. A többség azt is tudni óhajtja, mit kíván majd ott csinálni az, akit (akiket) megtisztelnek a bizalmukkal.

 

Képesek vagyunk erőteljesebben megszervezni magunkat?

 

Ám 2023 igazi nagy kérdése a felvidéki magyar közösség szempontjából nem ez, hanem annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy képes-e ez a közösség a jelenleginél erőteljesebben megszervezni magát, illetve képes-e növelni belső kohéziós erejét. Képes-e újra komolyan vehető tényezővé válni Szlovákiában, vagy tovább halad a szétcsúszás útján, s válik folklórközösséggé, mint tette azt a nyugat-európai kisebbségek többsége. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához persze egy komolyabb IQ-val rendelkező elitre is szükség volna, s értékes, értelmes közbeszédre.

 

Van tehát miről gondolkodni a jövő folyamatait illetően is.

 

Csáky Pál         

 

Korábbi írások:

  1. Molnár Tamás atya
  2. Skrabszki Fruzsina
  3. Édes Enikő

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 9 olvasónak tetszik ez a cikk.