Ad: Katona István – Cséfalvay Gusztáv: Melyik oldalon állt Ág Tibor?

A nyitóképen Ág Tibor látható

Az alábbiakban Cséfalvay Gusztáv írását közöljük, aki Katona István Ág Tibor munkásságával, megítélésével kapcsolatos cikkére ragál. A téma egyes Csemadok tagok Ág Tibor lejáratását célzó megosztó, kirekesztő tevékenysége miatt vált aktuálissá.

Valamikor a 80-as években a Prágai Irodalmi Kör aktivistáival együtt egy röplapot terjesztettünk Duray Miklós kimentésére. Duray ekkor vizsgálati fogságban volt. A röplap így kezdődött: Százötvennégy nappal… Sikerült belőle vagy 1000 darabot lesokszorosítani, lehet, hogy valaki még megtalálja a fiók aljában. Nagyon nehéz volt ezt a röplapot terjeszteni. Aki elfogadta azonnal elsüllyesztette valami olyan helyre, ahol senki sem találhatta meg. Nagy volt a félelem. Közben dolgoztunk a Kutyaszorító és a Hontalanság évei kinyomtatásán. Mindegyik budapesti ellenzéki csoporttal tartottuk a kapcsolatot. Volt olyan pillanat, amikor úgy nézett ki, hogy a Beszélő köré csoportosuló aktivisták vállalják a Kutyaszorító kinyomtatását, az AB kiadó pedig Janics Kálmán: A hontalanság évei című művét.

   

A Hontalanság éveit végül csak a rendszerváltás után sikerült kinyomtatni, a Kutyaszorító pedig nagyon vontatottan haladt. Évekig folytak az egyeztetések, a piackutatás, a könyvterjesztés megszervezése. Végül annyira későn lett kinyomtatva, hogy addigra már megszerveztük, hogy a  Prágai Ady Endre Kör diákjai, kik, és hogy fogják teríteni a  könyvet Pozsonytól Ágcsernyőig. Végül 1987-ben megszületett az első sorozat, majd 88-ban egy jóval nagyobb. Én természetesen Nagymegyeren vállaltam a könyv terjesztését. Elvittem Ág Tiborékhoz 3 darabot, hogy olvassák el, és adják oda akinek tudják. Kb. 1982 óta a levegőben lógott, hogy van egy ilyen könyv, de mondhatjuk, hogy szinte senki sem olvasta.

Katona István: Gazdagságukban szegények – avagy a hiénák vonítása?

Hónapok múlva jutottam el újra Ág Tiborékhoz. Mondták, kellene még könyv. Miért? Mi történt velük? Megmutatták. A rongyosra olvasott könyvmaradványokat. Hiányzott a hátulja, a közepe is hiányos volt. Életemben nem láttam még ilyen salátára olvasott könyvet, pedig lelkes látogatója voltam a könyvtárnak. Kb. a könyv 60%-a került vissza a kezembe, a másik két könyv pedig eltűnt. Megoldották a kérdést. Miután a bizalmi kör elolvasta a könyvet, azon tanakodtak, hogy lehetne  minél szélesebb körben eljuttani az olvasókhoz, hiszen ezt mindenkinek ismernie kell. Aztán bedobták egy jó ismerős vagy munkatárs postaládájába. Miután elolvasta a könyvet nem tudta, hogy mit csináljon vele. Add tovább! Hogyan adjam tovább? Ahogy te kaptad! És a könyvek elindultak az útjukra. Ezután még tudtam adni 2 példányt. Valószínűleg azok is ugyanígy végezték.

Ha Ág Tibor ügynök lett volna, akkor én börtönbe kerülök!

Aztán jöttek a 90-es évek. Megalapítottuk az énekegyesületet Nagymegyeren. Aztán kiderült, hogy az énekegyesületnek komolyabb rendezvényei vannak mint a Csemadoknak, és mit ad Isten, nagyobb költségvetésből gazdálkodik, mint a Csemadok. És megfúrták az énekegyesületet. Azon dolgoztunk, hogy Nagymegyeren legyen jól szervezett zenei élet. Megszerveztük a Bartók Béla estet, ami nagyon jól sikerült. Rendszeresen meg akartuk szervezni. Megfúrták azt is. Meg akarták mondani, hogy mit gondoljunk Bartók Béláról! És most meg akarják mondani, hogy mit gondoljunk Ág Tiborról, aki egész életében ezekkel a hatalom mániás ügynökökkel harcolt. Ebből 14 évet én is vele együtt.

Nem vagyok független szemtanú. Hálás vagyok Tibor bácsinak, hogy 14 évig vele dolgozhattam, hogy megmutatta azt a szépséget amit nap mint nap megélt, kutatott, és tanított. Könnyű volt vele. Tibor bácsi szeretetének az árnyékában ment minden, mint a karikacsapás. Persze hogy nagyobb támogatást kapott az énekegyesület, mint a Csemadok. Persze hogy minden előadó, zeneakadémikusokat is beleértve, szívesen vállalta a Bartók esten való szereplést. Örülök, hogy ezekben a sikerekben az én hozzájárulásom is benne volt.

Aztán jöttek a 2000-es évek. Ág Tibor több mint 170 népdalkör munkáját szervezte meg a Felvidéken még a 70-es években. Ezekből még mindig maradt néhány, akik eljöttek 2008-ban felköszönteni a 80. születésnapján. Itt a Nyitra vidéki asszonyoktól hallottam a Sási kígyó című balladát. Évekig gondolkodtam a ballada mondanivalóján. Ebbe a dalba bele van sűrítve a magyar szerves műveltség egy fontos darabkája. Archaikus dallam, és archaikus szöveg. (Ezt Ág Tibortól tudom) A ballada főhősét szorítja a sási kígyó, elmegy az édesanyjához, aki ugyan szereti őt, de nem meri levenni róla a kígyót. Aztán elmegy a testvéréhez, aki szintén szereti, de ő sem meri levenni. Végül elmegy a mátkájához, aki nemcsak szereti, de elég bátor is ahhoz, hogy levegye a kígyót, és így megmenti a szerelmét. Ha a Nyitravidéki asszonyok olvassák a soraimat egyszerű az egész. Nem kell ennél több! Ha le akarjuk győzni a kígyót, akkor csak Szeretetre, és Bátorságra van szükség!

Cséfalvay Gusztáv

Előzmény: ITT és ITT

Amennyiben bárki úgy érzi, hogy szeretne megszólalni a témában, annak is helyt adunk.