Körkép.sk hírlevél: A gátrobbantás vesztesei a civilek. Koszovóban önkényuralom van? Európának stratégiai autonómia kell

Nyitókép: kollázs/Körkép.sk

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1.  Rendkívüli ülésen vitatta meg a gátszakadás következményeit az ENSZ Biztonsági Tanácsa

2. A koszovói elnök nem zárta ki a szerb településeken a választások megismétlését

3. Szijjártó: Európának stratégiai autonómiára, önálló érdekérvényesítésre van szüksége

   

A híreket válogatta és magyarázatukat megírta: Micskó András.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Rendkívüli ülésen vitatta meg a gátszakadás következményeit az ENSZ Biztonsági Tanácsa

Megint senki nem tud semmit, csak mérlegelések és valószínűségek vannak, meg ENSZ ülés, ahol megint nem tud senki semmit. Aki meg mégis, az hallgat. A biztonsági tanács ülésén egyetlen tény van, amit minden kétség nélkül kommunikálnak: hogy az akció orosz terrorcselekmény volt.

Bár az elöntés az alacsonyabb bal partot sújtja inkább (de nem kizárólagosan), vagyis az orosz oldalt, ahol az ő kiépített védelmi állásaikat, felszerelésüket teszi használhatatlanná a víz. Hetekre, vagy végleg. A kialakított árkok, aknamezők, álcázott felszerelés mind használhatatlan. Ám szakértők szerint a gát felrobbantása, ami nem történhetett távolról, mégis az oroszoknak is kedvez, mert a kiszámíthatatlan áradás, az elvizesedő területek visszatartják az ukrán támadást – ha itt készült, és készült egyáltalán ilyen, mert ebben sem lehetünk biztosak. Abban viszont igen, Az oroszoknak újra kell gondolni ennek a 300 km hosszú frontvonalnak a védelmét, ami talán nem odaszánt csapatokat fog lekötni – nem tudjuk. Elgondolkodtató, hogy a terület éppen az a Krím-közeli régió, ami a legkívánatosabb katonai cél az AFU számára, hogy kettévágja a megszállt orosz területet. Zaporizsje alatt ez a helyzet, és a szakértők körében korántsem egyértelmű, hogy a változás az oroszoknak kedvez.

Délről számítva az első támadható (és már nemegyszer támadott) pont egy időre Enerhodar lett. Ezzel első pillantásra épp a Krím-közeli régiót kapcsolta ki a lehetőségek közül, megnehezítve a legkívánatosabb katonai cél elérését, azt, hogy az AFU kettévágja az orosz területet. Ráadásul a gát orosz ellenőrzés alatt állt – de hát a North Stream óta tudjuk, vakmerő hazafiak bármire képesek lehetnek. De talán napok alatt kiderül, hogy a gátrobbantás melyik felet hozta kedvezőbb helyzetbe, és akkor – legrosszabb esetben – átnevezzük majd az eseményt ukrán huszárvágásra.

Ennyit a dolog katonai vonatkozásairól. Mint azt az ENSZ-ben az USA képviselője hangsúlyozta, a gátrobbantás, és minden civil infrastruktúra szándékos elpusztítása „a Genfi Egyezmények I. Kiegészítő Jegyzőkönyvének részes feleként Oroszországra” nézve is tilos. Nem tudom, a gázvezeték ilyesminek minősül-e, mert Robert Wood nagykövet úr csak a gátat említette, a csövet nem. De, mint utóbbi esetében is, a gátrobbanás igazi károsultjai most is a civilek. Települések tucatjai kerültek víz alá, emberek tízezreit evakuálják. Civileket, akiknek a víz visszahúzódásával párhuzamosan apad el összes vagyonuk és egzisztenciájuk. Jobbára a bal parton, de nem kizárólagosan. Reménytelen helyzetbe kerülnek, amikor úgy is a legszegényebbek voltak, és talán a legkitartóbbak. Megérdemelnek minden tiszteletet és együttérzést. És senki nem fogja, de nem is tudná kárpótolni őket. Egy életért, amit már sosem fognak tudni végigélni.

És a békét. A békét is megérdemelnék már. Hogy legalább egy újat elkezdhessenek, legalább azok, akiknek maradt rá ereje.

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Micskó András