Nyitókép: SITA
Nagyszerű. Mármint nem a radikalizálódás, hanem hogy megállapítják: az online térben. Kérdezem: hol máshol történne, történhetne ez? A gyerekek (18 alatt) napi 9 órát töltenek az online térben. Nincs hát min csodálkoznunk. E tényről azonban, aminek megváltoztatásához egy legalább annyira komplex program kellene, mint a klímakatasztrófa láhatóan senkit igazán nem izgató elkerüléséhez, politikusaink nem ejtettek szót. Ehelyett ismét igen érdekes megállapításokat tettek.
Ódor szerint a több (meghiúsított) iskolai incidens miatt a rendőrségnek „részletesebben is figyelemmel kell kísérnie a helyzetet. Intenzívebben együtt kell működnie az iskolákkal… hogy a veszélyes tevékenységeket még csíráiban elfojtsák és felszámolják.”
Ódor: A szlovákiai fiatalok radikalizálódnak, ami elsősorban az online térben történik
Ó, de szép mondat! Ódor szakértő-miniszterelnök, ó de gyorsan változott politikussá! Mert azt már tudjuk, hogy intenzívebben kell – de mit is? Mit is fog tenni intenzívebben az iskolákban a rendőrség? Intenzívebben fog csírájában elfojtani. Hogy ez mit jelent, azt nem tudjuk. Például, kikapcsolják és titkosítják az iskolai wifiket, hogy a netezést visszaszorítsák a tehetősebb gyerekek körére, akik elegendő mobilnet-kerettel rendelkeznek, hogy letölthessék azokat a tartalmakat, amiket délután otthon is nyugodtan letölthetnek mindannyian. A szolgáltatók örülni fognak! Persze sajnálkoznak is, szükség esetén, de nehezen hiszem, hogy az „elfojtásba” a csírákon kívül az előfizetésekét is bele szeretnék majd érteni! Nem gondoljuk, hogy ez az „elfojtás” vezethetne majd eredményre!
De a nagyobb baj, hogy minden ilyen kísérlet az információs szabadság rovására megy. És ha van bármi ebben a „demokratikus” berendezkedésben, amihez ragaszkodnunk kell, az pontosan az információ-, a vélemény- és a szólás szabadságához való jog. Látjuk, hogy a milliárdos regisztrációval rendelkező szolgáltatók ugyanakkor minden törvényes eszköz, vagy választott testület felhatalmazása és ellenőrzése nélkül korlátozzák a mediális tartalmakat – teljesen önkényesen és jogorvoslat biztosítása nélkül – ami erről az oldalról a cikkben megszólalókat egyáltalán nem aggasztja.
Hamran rendőrfőkapitány úr rámutatott, szerinte a radikalizálódás okai „…a politikusok kommunikációjában… kereshetők, akik ezzel polarizálják a társadalmat”. Ugye?! Erről beszéltem! És ha ezek a meggondolatlan politikusok nem beszélnének össze-vissza, a fiatalok nem hallanák! Javaslom: állítsunk fel bizottságot, aki eldönti, hogy mit mondhatnak és mit nem. Jelöljük ki azokat is, akik mondhatják a „mit”, és azokat, akik nem! De ne is tessenek vesződni ezzel a bizottságosdival, majd a kapitány úr eldönti egyedül! És akkor ez – ugye? – még csak nem is Oroszország: ez maga az észak-koreai álom! Kim elnök csókoltatja Harman kapitány urat!
Az pedig, hogy „…a fiatalok gyakran keresnek példaképeket az olyan politikailag exponált személyekben, akik nagyon elbűvölően tudnak kommunikálni…”, a nyilatkozat legszebb mondata! Annyira jó volna tudni, kire gondolhatott a kapitány úr! Hogy ki az a rátermett beszédű, „elbűvölő” politikus, aki egy-egy mondatával szinte megbabonázza a politika iránt oly elevenen érdeklődő tizenéveseket! Csak átadnánk neki a (Kapitány Úr által) előre megszerkesztett, tehát helyes mondatokat, és máris az elvárt irányba bűvölné tántorgó akaratú gyermekeinket!
Akikért – mint megtudhatjuk – a tanárok is sokat tehetnének, ha nemcsak ismeretterjesztési, de gondolatrendőrségi funkciójukat is az elvárások szerint töltenék be, ellenőrizve a „a rendőrség szempontjából nagyon mérgező tartalmakat”.
Ha valakiben ezek után felmerül a gyanú, hogy a Főkapitány Úr teljességgel képtelen ráérezni az alkotmány által biztosított szabadságjogok lényegére, azt hiszem, nem jár messze az igazságtól.
Ha a fordítás nem sántít, Šimko belügyminiszter úr is komoly kommunikációs kihívásokkal küzd, szemben az „Ismeretlen Politikus” felmagasztalt képességeivel, amikor ezt mondja: [amiben a]„… radikalizálódás [tetten érhető, azok]… vagy fizikai támadások, de fegyveres támadásokat is rögzítettünk”. Értjük. A diákok egymás közt nemcsak verbális-, de olykor fizikai-, sőt fegyveres támadásokról is fantaziálnak, ami valóban nem szerencsés. Legfőképp akkor, ha a társadalom által közvetített értékrend, a kitűnőség és a megbecsülés ismérvei nem világosak.
Ha azonban közös értékeinket társadalmi hasznosságuk szerint jutalmazzuk, és nem hagyjuk, hogy jobb meggyőződésünk ellenére befogadhatatlan téveszmék és értékromboló jelenségek homályos elvárásaihoz kelljen igazodunk, akkor nem zavarjuk meg gyermekeinket sem az ítéletalkotásban, és az ehhez szükséges igazodási pontok felismerésében! Amikor világos ítéletet mondunk a virtuális és online felületeken közvetített divatos butaságok, az ott terjedő hibás, sőt ártalmas kulturális agresszió fölött, mi, szülők, ebben az értékalkotásban a politikai és társadalmi kiválóságok, közösségi vezetőink határozott támogatását akarjuk!
A miniszterelnöknek, a belügyminiszternek és a rendőrkapitánynak valóban fel kell emelnie a hangját! A pedagógusokkal egyetemben egyértelműen mellénk kell állniuk az eltörléskultúra, a woke-ideológia, a pride hátterű identitás-agresszió ellenében. Mert a megoldás nem a szólás- és véleményalkotás korlátozásában keresendő, hanem alapértékeink egyértelmű megjelenítésében és közvetítésben. Ha nem maradunk magunkra, politikai és társadalmi közösségeinkben vezetőink a mi, azaz választóik érdekeit és értékrendjét képviselik és jelenítik meg, akkor gyermekeink is értelmezhető, világos, sőt, követésre érdemes alternatívát kapnak az online tér áradó hordalékával szemben. Ezt akarjuk hallani sajtótájékoztatóikon is!
A fenti cikk a Körkép.sk hírlevél részeként jelent meg. Iratkozz fel te is hírlevelükre, hogy elsőként olvashasd ingyen a nap fő híreinek összefüggéseit és magyarázatát.
Micskó András
Megosztás:
Címkék: Körkép.sk hírlevél
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
