Micskó András: Amerikai fogyókúra, avagy mi zajlik Nigerben?

Nyitókép: aljazeera.com

Július végén (számunkra) váratlan hatalomátvétel történt Nigerben, ami EU-s polgárok gyors kimentésére ösztökélte anyaországaikat. Ha ez nem történik, talán csak hetekkel később értesülünk arról, hogy valami történt Afrikában. Niger (nem tévesztendő össze Nigériával) francia gyarmat volt, és mit ad isten, egyike a ma is francia befolyás alatt álló közép-afrikai térség országainak.

Amint azt a híradások közlik, a puccsisták a környék „első demokratikus úton választott elnökét”, Mohamed Bazoumot csapták el, és zárták börtönbe, akit nemzetközi szervezetek vezetőivel és külföldi államfőkkel folytatott egyeztetéssel, vagyis korrupcióval vádolnak. Hogy mi az a „demokratikus”, és mi az „egyeztetés” azt most ne firtassuk, legyen elég annyi, hogy az ominózus választás kicsivel sem teremtett nagyobb jólétet, sem egyenlőséget Franciaország és Niger között, mint amit a korábbi, tehát nyilván antidemokratikus, de szintúgy francia gyámkodás alatt megélt időkben megszokhattak. Például a – szakértők szerint jóval a piaci ár alatt értékesített – uránium exportja, ami mind a 35 francia atomerőművet hajtja, ugyanolyan elánnal és alacsony árral folyt tovább a választás után is, mint addig.

   

A puccs vezetője az ország közismert és talán egyetlen állandó közéleti szereplője, a 12 éve a hadsereget irányító Omar Tchiani, aki eddig az elégedetlenkedők megfékezője volt, míg csak maga is elégedetlenné nem vált. Afrika messze van, és nem tartjuk fontosnak (vajon kik döntenek erről?), hogy őket ugyanolyan energikusan és hathatósan támogassuk, mint Ukrajnát. Hogy ezért volt-e elégedetlen a tábornok, nem tudjuk, de biztosnak látszik, hogy ezek a puccsisták nem szívelik a franciákat. Fogták is a hazájukban valamiért mindenfelé fellelhető francia lobogókat, és kis leleményességgel orosz zászlókat „hajtogattak” belőlük, amikkel hirtelen tele lett az utca.

Ráadásul Nigerben nemcsak francia, hanem amerikai támaszpontok (is) vannak, sőt, „legfontosabb központja a dzsihadista csoportok ellen küzdő” (francia és amerikai) csapatoknak. No, fel is kapta a fejét mindenki! Macron például olyanokat keménykedett, hogy ők biza nem fognak eltűrni semmilyen támadást a nigeri francia érdekeltségek (másszóval profit) ellen, és ha csak hasonlót próbálna is tenni valaki, lesz sírás és fogaknak csikorgatása! Az EU és az USA nem volt ilyen durva.

Ők a rendkívül kreatív támogatásmegvonást választották: függetlenkedni akartok? – jó, de pénzt azt nem kaptok! Ez a fajta figyelmeztetés persze csak a kifinomult demokráciák sajátja (Lám, az orosz nem ilyen finom úriemberek. Ők a gabonaszállítást függesztették fel, éhezésre ítélve az afrikaiakat) Mert az ország bevételének 40%-át kitevő EU-s és amerikai támogatásból biztosan nem búzát vesznek – hanem gépkarabélyokat. Katonáknál meg épphogy előny a karcsúság! Hogy el ne felejtsük: úgy tűnik, „a nigeri szabadságharcosok felkérték a Wagnert”, hogy védené meg az ország érdekeit az esetleges „beavatkozóktól”. Ezt a hírt a nyugati médiumok úgy tolmácsolják: „a Wagner felajánlkozott” a puccsistáknak. 

De a meglepetés ezután jött! Az ECOWAS – ezeknek az országoknak a gazdasági együttműködési tanácsa – kijelentette, hogy egy hete van a lázadóknak, hogy visszahelyezzék a volt elnököt székébe, és csendesen hazaszivárogjanak. Mert ha nem – szólt a nyilatkozat – fegyverrel fogják rendezni a helyzetet. Nos, bár egy pillanatig sem gondolhatjuk, hogy a szervezet (és az alapítólevél) létrehozásánál ne bábáskodott volna a kipróbált jóakaró, Franciaország, nem árt tudni, hogy az ECOWAS 1975-ös alapitónyilatkozatában egyetlen szó sem esik katonai kérdésekről. A gazdasági platform tagjai ’78-ban ráadásul kölcsönös meg nem támadási jegyzőkönyvet írtak alá, majd ’91-ben nyilatkozatot tettek Politikai Alapelveikről. A nyilatkozat első pontja így szól:

1. Ismételten megerősítjük a meg nem támadásról szóló jegyzőkönyv 1978. április 22-i rendelkezéseit és elkötelezettségünket a béke és a stabilitás fenntartása mellett az ECOWAS régióban…

Az ECOWAS a fentiek ellenére nem először „nyúlna bele” erőszakkal egy tagországa belügyeibe. Legutóbb a Magyarországnyi Gambiában tettek rendet – de Niger nagyobb falat. 30.000.000 ember, 12-szer nagyobb terület, erősebb és nagyobb hadsereg. Ráadásul az utóbbi években nem egy puccs zajlott a tagországokban, így a nyilatkozat ellenére sem ért egyet mindenki a nyugati állásponttal. Míg Nigéria, Elefántcsontpart és Benin a beavatkozás mellett áll, Mali és Burkina Faso „puccspárti”. Amikor tehát lejárt a hazaszivárgási határidő – nem történt semmi.

„Bárhogy is nevezzük, amit láttunk, az az alkotmányos rend felborulása Nigerben” – kerülte ki a puccs szó használatát Blinken úr. „Mi pedig – ahogy… az ECOWAS, amely Nyugat-Afrika számos országát egyesíti – elhatároztuk, hogy az alkotmányos rendet vissza kell állítani”

– tette hozzá, egyértelművé téve az afrikai szervezetre gyakorolt amerikai-francia befolyást. A cél érdekében az amerikai külügyminiszter, aki folyamatos jelenlétük ellenére még egy különmegbízottal sem képviseltette az USA-t Nigerben, nemhogy nagykövetük lett volna, különös, bár jól bevált lépésre szánta el magát. Nigerbe küldte a majdan hősét, az ukrán átállás megszervezőjét, az amerikai érdek kérlelhetetlen globális harcosát, Victoria Nuland asszonyt – aki azonban lepattant a nigeri ellenállás faláról.

Nuland, Moussa Salaou Barmou katonai vezetővel és három ezredesével tárgyalhatott a fővárosban, Niameyben. Kérését, hogy Tchianival, a junta vezetőjével, vagy Bazoummal, a leváltott elnökkel találkozhasson, nem teljesítették. Az USA egyiptomi nagykövetségének honlapja szerint Nuland asszony katonai beavatkozással fenyegette meg a nigeri tábornokokat (ez persze csak a sorok között olvasható), miközben legalább egyikük (Barmou tábornok), mint mondta „olyan valaki, aki nagyon szorosan együttműködött az Egyesült Államok különleges alakulataival sok-sok éven keresztül”. Barmou-val „részletesen végig tudtuk tekinteni az együttműködésünket… érintő kockázatokat [mindent, amivel fenyegethetjük őket], amelyekkel ő történelmileg [az évek során] sokat foglalkozott [tisztában van]”.

Vajon mi vette rá a volt ezredest, hogy az amerikai fenyegetettség tudatában is más utat válasszon? Azt a kérdést, hogy miért az amerikaiak tárgyalnak a francia befolyási övezetben, akkor sem érdemes feltenni, ha nem tudjuk, hogy a döntést a mély franciagyűlölet sugallta-e (a szövetségeseknek), vagy az amerikaiak egyszerűen átlépték francia partnerüket.

Nuland azt mondta, a tábornokoknak „megvannak a saját elképzeléseik arról, hogy ez hogyan megy tovább”, de hogy ez mit takar, arról egy szót sem ejtett, de mérget vehetünk rá, hogy az amerikaiak nem szerepelnek benne. Nuland ugyanis annál többször utalt arra, hogy a hatalomátvétel „nem illeszkedik az alkotmányhoz”. Hogy ez – a nigeri alkotmány érvényesülése – miért fontos? Mert az USA ezt a belügyet tekinti beavatkozása jogalapjának. Ez lesz a casus belli.

Az amerikaiak elismerték azt is, hogy a hatalomátvételt nem az oroszok szervezték meg, de „aggodalmukat fejezték ki”, hogy a katonai vezetés az országba hívhatja a Wagnert. A szervezet a térség nem egy országában van jelen, és érthető, hogy az amerikaiak aggódnak minden további (amerikai) befolyásvesztés, és orosz (vagy kínai) térnyerés miatt. Kérdés, hogy a nigeri tüntetők szerint is kell-e aggódni ezért.

A tét mindenesetre óriási. Ha az USA, vagy szövetségesei beavatkoznak Nigerben, háború robbanhat ki, ami éhező szegényemberek millióit zúdítja Nyugat-Európára. Ha nem, Niger lesz a példa arra, hogy hogyan lehet a francia gazdasági, és az amerikai katonai uralom alól kibújni a Szahel-övezet reménytől megfosztott népeinek. Hogy jobb lesz-e ettől az életük, rejtély. Hogy a Barmou tábornok által „jól ismert” nyugati mintára kifosztják-e őket új vezetőik és új barátaik is, szintúgy a jövő titka. Nuland asszonynak azonban, mint egy szakértő fogalmazott, lesz pénze fogyókúrára. Állítólag ezzel utasították vissza tárgyalópartnerei a pénzt, amit – nyilván nem megvesztegetési céllal – felajánlott nekik az amerikai különmegbízott. Bizonyára kevesellték. Többet gondolnak magukról. Vagy többre tartják az országukat.

Micskó András