2024-ben folytatjuk a menetelést a nagyobb válságok felé – a Felvidéken is (II. rész)

Nyitókép forrása: SITA/kollázs: Körkép.sk

Előző cikkünkben a Magyar Szövetség belső feszültségeiről írtunk, amelyben már Világi Oszkár felvidéki magyar oligarcha is véleményt alkotott – amivel komoly betekintést adott a párton belüli töredezettségről. Ebben a cikkünkben a 2024-es év két legfontosabb választásának, az államfő és EP-választásnak a hatásait próbáljuk meg megjósolni. Minden jel arra utal, hogy az elnökválasztás sokkal keményebb menet lesz, mint azt eddig megszoktuk.

Ennek oka, hogy a liberális-progresszív erőtér ellenzékbe került, és minden áron el akarja kerülni, hogy Szlovákiában mind a három legfőbb közjogi méltóság a kormánypártok kezébe kerüljön. A fő indok a szlovák külpolitika amerikai vonalon tartása.

Ivan Korčok, papíron „polgári” jelölt, gyakorlatilag a progresszívok, a GLOBSEC és a liberális sajtó közös jelöltje, aki nyíltan besorolt az összes olyan narratíva mögé, amely az amerikai külpolitikát és a brüsszeli szuperállamot szolgálja. A vétójog eltörlése mellett szólalt fel, támadta a V4-et, folytatná Ukrajna felfegyverzését akár a háború eszkalálása árán is.

   

Felvidéki szempontból azonban még ennél is fontosabb, hogy nyíltan utal rá, hogy a magyar-szlovák történelmi sérelmek felemlegetésével éket akar verni Pozsony és Budapest szuverenista kormányai közé. Hasonlót már láttunk a 2023-as parlamenti választási kampány során is: Rastislav Káčer volt külügyminiszter (jelenleg Korčok egyik fő szellemi támogatója) azzal riogatott, hogy Robert Fico hatalomra kerülése esetén átadja a Csallóközt Magyarországnak. Hasonló durva túlkapásokat produkált az Eduard Heger-Jaroslav Naď páros vezette atlantista Demokrati párt is.

A nyugati nagyhatalmak számára kulcsfontosságú, hogy Magyarországot elszigetelve tartsa. Lengyelországban sikerült leváltani a konzervatív kormányt, de pechjükre Szlovákiában bár baloldali, de szuverenista kormány jött létre. Robert Fico csatlakozva Orbán Viktor magyar kormányfő szándékához, új életet akar lehelni a Visegrádi Négyekbe. A Nyugat attól tart, hogy Szlovákia nem csak akadályozni fogja Magyarország sakkban tartását, de csatlakozik ahhoz a politikai irányhoz, amely nem engedi Közép-Kelet-Európa gazdasági versenyképességét leépíteni a nyugati gazdaságok javára. Szlovákia szintén ellenállást tanúsíthat a kínai-európai kereskedelemi kapcsolatok leépítésének szándékát illetően, ami amerikai külpolitikai érdek.

Az orosz-ukrán háború esetleges lezárása kapcsán pedig igen jól jönne a Nyugatnak, ha nem kellene attól tartaniuk, hogy Magyarország és Szlovákia kimondja a kínos és politikai bukásokat előrevetítő valóságot: hogy a Nyugat megvezette Ukrajnát és óriási hibát követett el, mikor hagyta folytatódni és táplálta a háborút.

Ezek az érdekek olyan súllyal esnek latba, hogy a nyugatiak nem fogják elszalasztani a lehetőséget, hogy atlantista államfőt támogassanak az államfőválasztásokkor. És mivel a siker nem garantált, a minimumelvárás, hogy a kampány során olyan ügyeket tematizáljon a liberális sajtó és Korčok, amellyel feszültséget lehet szítani Magyarország és Szlovákia között.

A gyakorlatban ez úgy fog kinézni, hogy lépésről lépésre adagolni fogják a magyar revízióval, magyarországi befolyással kapcsolatos elméleteket és kitalációkat. A tipikus várható narratívák:

• Magyarország befolyásolta a 2023-as szlovákiai választások kimenetelét,
• Magyarország szlovákiai területekre tart igény,
• a magyar kormány törvényellenesen vásárol szlovákiai ingatlanokat,
• a szlovákiai magyar nyelvű, konzervatív sajtó a magyar külpolitika eszköze,
• Magyarország Ukrajna bukását akarja, mert Oroszországgal együtt felosztanák Ukrajnát és Szlovákiát,
• A magyarok ezer évig elnyomták Szlovákiát, és most a szuverenitását veszélyeztetik,
• A Magyarországról Szlovákiába érkező támogatásokat csak a szlovák államon keresztül lehessen kiutalni,
• Dél-Szlovákiában elmagyarosítják a szlovák diákokat,
• Magyarország irredenta magyar nacionalistákat támogat Dél-Szlovákiában,
• a magyar egyszerűsített honosítással Magyarország okot keres az ország megszállására.

A fenti narratívák már korábban is megjelentek egyes liberális politikusok retorikájában. Egyelőre azokat használták a legtöbbször, amelyekkel fel lehetett hergelni a szlovák közvélemény egy részét Ukrajna támogatásának elfogadására. Most azonban már nem Ukrajna lesz a fő cél, hanem Magyarországot akarják majd ellenségként beállítani, ezért jóval durvább eszközöket fognak alkalmazni.

Igen valószínű, hogy mindezzel a progresszív erőtér célkeresztet rajzol a felvidéki magyar közösség hátára, és nem fogja érdekelni, hogy régen látott indulatokat szabadít majd el – hiszen a progresszívok az ország sorsához is érdektelenséggel viszonyulnak.

Valószínű, hogy az államfőválasztás kimenetele a liberálisoknak kedvez majd. Ha nem történik rendkívüli esemény, akkor Peter Pellegrini és Ivan Korčok között dől el a második forduló. Márpedig mindkét politikus liberális, még Pellegrini is atlantista felhangú retorikát folytat. Államfőként pedig borítékolhatóan igen hatékony liberális ellensúlyként fog szolgálni a kormánnyal szemben.

EP-választások – szintén példátlanul magas a tét

Nem kevésbé fontos a 2024-es EP-választások kampánya és kimenetele. Két erő, a pénztőke érdekeit képviselő, európai szuperállamról álmodó globalisták, és a szuverén nemzeteken és nemzeti öntudaton alapuló Európát akaró nemzeti-konzervatívok csapnak össze a kampány során. A tét azért nagy, mert az eddig erőből politizáló liberális-baloldali-áljobboldali európai parlamenti többség akár még bele is bukhat az elmúlt évek döntéseibe.

Európa szerte a konzervatív erők jönnek fel, és az erősen cenzúrált és egyoldalú nyugati sajtó minden igyekezete ellenére a mainstream pártok egyre gyengülnek. Még úgy is, hogy a legnagyobb országokban lényegében hallgatólagos vagy nyílt szövetséget kötöttek a (többek között) anarchista-antiszemita szélsőbaloldallal.

Ennek oka elsősorban a migrációs politikában és az Ukrajna-politikában keresendő. Széles néprétegek érzik úgy, hogy a mainstreamhez tartozó döntéshozók az emberek kontójára táplálták egyszerre a migrációt és a háborút, miközben a következményeit nem a politikusok, hanem a nép fizeti meg.

Az indulatok felkorbácsolása az EP-választási kampány során több mint borítékolható – elég egy szikra, például a izraeli-palesztin konfliktus kapcsán.

Ez Szlovákiában sem lesz másképp. Mivel a liberális ellenzék hazai témákkal nem tudja az emberek többségét megszólítani, európai témákat igyekszik majd importálni, amivel olyan válaszokat csikar ki a kormánypártoktól, amivel elszigetelhetik Brüsszelben, vagy legalábbis rájuk lehet uszítani a nyugati sajtót.

Magyar viszonylatban sem lesz éppen sétagalopp a kampány. A Magyar Szövetség Berényi Józsefet akarja listavezetőként indítani. Egy ideje már tudjuk, hogy Berényi nyugdíjig tartó politikai pozíciót szeretne elérni, egy szlovákiai magyar politikus számára az elérhető legjobb ilyen pozíció pedig az EP-ben van.

Több probléma is van Berényivel. Egyrészt, a Magyar Szövetség jelenlegi, se nem liberális, se nem konzervatív, alkalomadtán hol liberális, hol konzervatív narratívája miatt lehetetlen megmondani, hogy tulajdonképpen, milyen politikát képviselne Brüsszelben. Berényi ugyan a konzervatív szárny politikusa, de semmilyen garanciát nem látni arra, hogy nem lazul fel kötődése az egyébként is folyamatosan védekező pozícióban lévő felvidéki magyar konzervatív iránnyal.

Magyarul: nem lehet kizárni, hogy végül nem nemzeti-konzervatív, és külpolitikai értelemben szuverenista politikát fog képviselni. A szlovákiai politikai spektrum tele van olyan EP-képviselőkkel, akik saját pártjukra is fittyet hányva szavaztak meg Szlovákia számára hátrányos döntéseket (lásd KDH, Smer; a PS nem ide tartozik, ők csípőből mindent támogatnak, ami nyugati elvárás).

A másik komoly probléma, hogy Berényi esetleges EP-parlamenti képviselőségével gyengülni fog a Magyar Szövetség konzervatív szárnya. Berényi iránt sok kritikát meg lehet fogalmazni, de kétségkívül még mindig az egyik legütőképesebb politikusa a pártnak. Nem arról van szó, hogy nem lehet helyettesíteni, de épp az adna a magyar közösségnek stabilitást, ha a Magyar Szövetségben a konzervatív szárny erősödne meg és válna dominánssá. Gyimesi érkezés és Berényi külföldre távozása kevesebb nyom a latban, mint Gyimesi és Berényi együtt.

És persze, nem tudjuk, mennyire gyengíti meg Forró Krisztián pozícióját az elnökválasztás kimenetele, és az milyen hatással lesz a pártra, és mennyire kapnak vérszemet a párt lappangó progresszívjai.

Mi várható a kampány során?

Főleg a magyarellenes narratíva fog megjelenni a kampány során. A progresszívok tisztában vannak vele, hogy nem lesz elég azt hangsúlyozniuk, hogy mennyire fontos jóban lenni Brüsszellel. Mert most Brüsszel maga is változhat a szavazás eredményeképpen. Ezért a szélsőségek elleni harcra fogják alapozni a kampányukat. Ehhez pedig szándékosan nemzeti feszültségeket fognak gerjeszteni, hogy megfelelő ellenségképet mutassanak szavazóiknak, elsősorban a magyarok és Magyarország képében.

A szlovák EP-választások kimenetelét az elnökválasztási kampány lefolyása fogja meghatározni. Az a fél fog győzni, akinek több narratíva-tölténye marad a választókat kimerítő elnökválasztási kampány során.

A PS és a többi liberális párt abban reménykedik, hogy megismétlődik a 2019-es sikerük. Akkor ugyanis igen jól tudtak tematizálni és mozgósítani, míg más pártoknak ez nem sikerült. Csakhogy most mások a körülmények. A mélyatlantista, vétójogáról lemondó, nyugati partnereket végletekig kiszolgáló Heger- és Ódor-kormány után a szuverenitást támogató választók mozgósítása lesz erőteljesebb. 2019-ben a Kuciak-gyilkosság és a Smer korrupciós ügyeire reagáltak a szavazók a PS és Zuzana Čaputová győzelmével.

2024-ben az ukránbarát háborús uszítókra, és nyugatbérenc politikusokra, és a gazdasági baklövéseket és csalásokat elkövető brüsszeli elitre reagálnak majd a választók. Épp ezért különösen fontos, hogy az EP-választások alkalmával is világos üzeneteket fogalmazzon meg a Magyar Szövetség, ha tényleg a magyar közösség képviseletének biztosítása a célja. 

Komjáthy Lóránt