Csáky Pál: A félig telt pohár – 30 éve volt a komáromi nagygyűlés

Nyitókép: Körkép.sk, montázs

30 évvel ezelőtt, 1994. január 8-án Komáromban gyűlt össze a felvidéki magyarság választott képviselőinek színe-java. Ekkor tartották a szlovákiai magyar választott képviselők, polgármesterek országos nagygyűlését. Ott, akkor, 30 évvel ezelőtt arról dönthettek volna legitim képviselőink, hogy Dél-Tirolhoz, a finnországi svédekhez, a baszkokhoz vagy a katalánokhoz hasonló önrendelkezés útjára kíván-e lépni a szlovákiai magyarság. Vagy inkább a lassú önfeladás, asszimiláció, a szlovák nemzetállamépítés áldozatává válik.

Ma már tudjuk, hogy ez utóbbi utat választották. Zsákutcába fordultak, ahol azóta is bolyogunk.

A Körkép.sk ezért a tisztánlátás végett oral history cikksorozatot indít a komáromi nagygyűlés 30 éves évfordulója alkalmából. Az akkor a helyszínen tartózkodó aktív szereplőket arra kértük,  írják meg nekünk, hogyan emlékeznek az akkori történésekre, melyek a komáromi nagygyűlés fő tanulságai a számukra, és mit kellene belőlük átmenteni napjainkba. Az elkövetkező napokban több akkori aktív szereplő írását közöljük. A Körkép.sk egyúttal teret kíván adni mindenkinek, aki résztvevőként, vagy szülőföldje iránti felelősségtudatból, hazaszeretetből úgy érzi, érdemi mondanivalója van a témában.

   

Csáky Pál visszaemlékezése a Körkép.sk számára:

Minden nemzet vagy nemzettöredék esetében tévút, ha valós történelmének bemutatása helyett mítoszokba menekül. A jövő iránytűjét állítja ezzel rossz irányba, amelynek az a veszélye, hogy újra rossz válaszokat fog adni a jövő kihívásaira. Azt is látni kell, hogy ha valaki bizonyos helyzetben, bizonyos szinten át is élt valamilyen folyamatot, a lenyomat, amelyet arról őriz, nem mindig a teljes igazságot hordozza, hanem talán csak annak bizonyos részeit, világlátása szintjének megfelelően is.

Úgy gondolom, hogy az 1994-es komáromi nagygyűlés értékelésénél hangsúlyozottan figyelembe kell venni a fenti szempontokat. Vannak, akik kívülről látták a folyamatot, a külső történések szférájában éltek meg bizonyos dolgokat – s vannak, akik belülről is látták a történéseket. Érdemes a kettőt összevetni, s hozzátenni egy komolyabb fölülnézeti értékelést is.

Én, mint az események résztvevője – de nem a rendezvény szervezője – erre teszek most, egy felkérés alapján kísérletet. Olyasvalaki, akiről a Práca című napilap az első oldalán írta akkor (František Meliš tollával), hogy a magyarok autonómiát készülnek kikiáltani Komáromban, amelynek elnöke Duray Miklós és miniszterelnöke Csáky Pál lesz. Ilyesmiről tudtommal a folyamat egyik fázisában sem volt szó, de már maga a felvetés is mutatja, mitől féltek annyira a szlovákok, számomra pedig hízelgő, hogy milyen posztra láttak alkalmasnak.

Mihályi Molnár László: Emlékezés egy téli éjszakában az idegen megszállás 105. esztendejében

S ha már a megarendezvényeknél tartunk, megjegyzem, hogy elnökségem idején szervezte meg az MKP az elmúlt 100 év legnagyobb tiltakozó nagygyűlését 2009-ben Dunaszerdahelyen, ahol mintegy 15 ezer ember tiltakozott Ficóék ellen a nyelvtörvény szigorítása miatt. Ismerem tehát az ilyen folyamatok belső törvényszerűségeit is, s azt is, hogy miből mennyi látható kívülről. Miután az elmúlt években kötelességemnek éreztem, hogy tapasztalataimat megosszam a közélet irányt érdeklődőkkel, mindenki szíves figyelmébe ajánlom ilyen vonatkozásban a Büszkeség és harag, illetve A penge élén című kiadványaimat.

A nagygyűlés pontos jegyzőkönyve ma is elérhető

A komáromi nagygyűlésen is az egyedüli központi szintű politikus voltam, aki megszegte az előzetes megállapodást (ami az volt, hogy egyetlen párt központi elnökségi tagja és parlamenti képviselője sem szólal fel a rendezvényen, ne lehessen ránk sütni a bélyeget, hogy a központi politika akarja manipulálni a tömeget, s nem a helyi és regionális politikusok kívánják elmondani a véleményüket). A rendezvényről egyébként az ötletgazda, az Együttélés Politikai Mozgalom egy kiadványt is megjelentetett, amely tartalmazza a nagygyűlés jegyzőkönyvét is, ott minden pontosan megtalálható.

Akkor most csapjunk a lovak közé: a komáromi nagygyűlés szerintem félsiker volt, amelynek kapcsán kitűnőre vizsgáztak a vidéki résztvevők, közepesre a rendezvény lebonyolítói (Pásztor István komáromi polgármester kivételével, aki brilliáns teljesítményt nyújtott), és gyenge teljesítményt produkáltak a négy párt központi vezetői. Miért?

A nagygyűlésre 1994. január 8-án került sor Komáromban. A szlovák hatalmi szervek nagyon megijedtek és mindent megtettek annak megakadályozása érdekében. Ennek ellenére az összejövetelen mintegy 3500 személy – helyi vagy parlamenti képviselő, illetve polgármester – vett részt. Maga a rendezvény mély katarzist jelentett a felvidéki magyar közösség számára csakúgy, mint az új szlovák állam szervei számára.

Hol rontottuk el? 30 éve volt a komáromi naggyűlés – A Körkép.sk-n megszólalnak az érintettek

Készültségben volt a rendőrség és a hadsereg

A rendőrség komoly készültségben volt, és készültségben volt a hadsereg komáromi alakulata is. A szlovák politika mindent megtett azért, hogy meghiúsítsa az összejövetelt, a rendőrök az egész országban minden eszközt bevetettek, hogy a résztvevők ne tudjanak eljutni Komáromba. A köztársasági elnök is személyesen tárgyalt a rendezőkkel, de ezt tették kormánytagok és a társadalmi élet több szereplője is.

A nemzetközi és a belpolitikai hangulat erősen felfokozott volt: a háttérben ott voltak azok a véres események, amelyek a Szovjetunió és a volt Jugoszlávia széthullását kísérték, a belpolitikában pedig egyre erősödött a Mečiarral szembeni kritika. Nagy volt a nemzetközi mediális érdeklődés is, én több nyelven legalább két tucatnyi interjút adtam az esemény kapcsán. Elmondhatom tehát, hogy a nyugati újságírókat elsősorban az érdekelte, folyik-e majd vér Komáromban.

Mivel ennek a rendezvénynek komolyabb irodalma van, itt csak egy rövid ízelítőt közlök a találkozó állásfoglalásából: „… A szlovákiai magyarság az 1989 végén bekövetkezett rendszerváltozás óta két parlamenti választáson és egy alkalommal a helyhatósági választáson tett hitet a pluralizmus, a parlamenti demokrácia és az önkormányzati elv megvalósítása mellett.

Lefektetett értékek

A Szlovák Köztársaság parlamentjében jelenleg 14 képviselője van az MKDM–Együttélés koalíciónak. A községi önkormányzatokban kb. 5000 magyar képviselő és hozzávetőlegesen 400 magyar polgármester tevékenykedik. A magyar anyanyelvűek Szlovákiában az 1991-es népszámlálás szerint több mint 600 ezer lelket számlálnak, ez az összlakosság 11,5%-át teszi ki. A magyar közösség 437 városban és községben helyi többségben él, további 88 településen a lakosság jelentős arányát (10-50 %) képezik. Ez az 522 község összefüggő területet alkot a Szlovák Köztársaság déli határa mentén, ahol az ott élő lakosságnak csaknem 70%-át, a szlovákiai magyarság összlétszámának pedig a 92%-át alkotják. Ezen felül még négy városban él jelentős számú (1000–20 000 közötti lélekszámú) magyarság.

Az 1990 októbere óta folyamatosan végzett szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a Szlovák Köztársaságban a magyar lakosság körében nagy a parlamenti demokrácia iránti elkötelezettség, az összlakossághoz viszonyítva a legkisebb mértékű az idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a legnagyobb a másság iránti türelem.

A magyarok pozitívan viszonyulnak a szlovákokhoz, és a szociológiai felmérések azt bizonyítják, hogy a magyarokkal együtt lakó szlovákok is hasonlóképpen gondolkodnak. A nagygyűlés résztvevői ezekre az értékekre alapozva kívánják a jövőben a szlovákiai magyarság társadalmát és azokat a területeket fejleszteni, ahol a magyarok és szlovákok együtt élnek. Tudatosítják, hogy a különböző nemzetiségűek közötti békés és törvényekkel szabályozott viszony a társadalmi béke, a fejlődés és az emberi jólét alapja. Ez az előfeltétele annak, hogy a közép-európai térségben mihamarabb végbemenjen a politikai és gazdasági rendszerváltozás, és a térség országai integrálódjanak az Európai Unióba.

Új alapokra helyezni a magyar-szlovák viszonyt

Az 1993-ban önállósult Szlovákiában ez azt jelenti, hogy elsősorban a szlovákok és magyarok közötti viszonyt kell új alapokra helyezni. Ennek érdekében új kapcsolatrendszert kell kialakítani a szlovákok és magyarok között, aminek érdekében számos új törvényt kell alkotni. A kormány eddigi lépései a kölcsönös viszony elmérgesítéséhez járultak hozzá. Az új viszonynak meg kell erősítenie a demokrácia alappilléreit: az önkormányzati rendszert, a jogállamiságot és a nemzeti közösségek alkotmányos jogállását. A nagygyűlés résztvevői ezért három alapvető kérdésben fogalmazták meg állásfoglalásukat: – Az önkormányzatok jogairól – Szlovákia közigazgatási és területi átszervezéséről – A magyarok alkotmányos jogállásáról. …”

A szöveg egyébként hosszú, eléggé szétkenődött, de tartalmazza azokat a gondolati pilléreket, amelyek akkor fontosak voltak számunkra. Előnye, hogy a négy párt vezetőinek egyeztetései alapján született meg. Magam sem az előkészítő munkában, sem a tárgyalásokon nem vettem részt, az a pártelnökök, illetve a szervező Csallóközi Falvak és Városok Társulásának a feladata volt. A felszólalást sem terveztem, jelenlétemmel támogatni kívántam a kezdeményezést. Fontos azonban tudni, hogy minden bennfentesben ott volt egy belső feszültség is azt illetően, hogy mi fog itt történni. Bombariadó is volt az elején, amit Pásztor István komáromi polgármester nagyon elegánsan kezelt. Ám a fenti dokumentumrészlet is mutatja, hogy eléggé terjengősek, szétfolyóak voltak az elfogadott állásfoglalások, kevés konkrétummal.

Kezdett leülni a nagygyűlés

Az első két blokk előadói helyi szintű képviselők voltak, a szövegeik hosszúak voltak, s ami a legrosszabb volt: nem egyeztettek egymással, így érdektelen ismételgetésekbe is bonyolódtak. Bizony, az első óra után magam is úgy éreztem, kezd az egész leülni és unalmassá válni. Az előadók jórészt unalmas szövegeket mondtak, terjengős történelmi elemzésekkel, s egyre világosabbá vált, hogy a résztvevők mást akarnak. Ekkor döntöttem el, hogy szót kérek, s a kezem ügyében levő cetlire felírtam néhány gondolatot, amit a meghatározott 3 percben el lehetett mondani. Pásztor István maga is biztatott erre, „rázd fel őket!”, súgta oda. Ide másolom a jegyzőkönyv vonatkozó részét A komáromi nagygyűlés jegyzőkönyve címmel az Együttélés által kiadott kiadványból:

„Csáky Pál parlamenti képviselő, az MKDM frakcióvezetője: Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! Először is engedjék meg, hogy kifejezzem nagyrabecsülésemet mindnyájuknak, hogy a számos félreértés, tiltás és ijesztgetés ellenére itt ma ilyen nagy számban megjelentek, és kulturált, civilizált, demokratikus módon fejezik ki, hogy a szlovákiai magyarság nem süppedt apátiába. Képes arra, hogy érdekeit kifejezze, és eme cél érdekében képes egymás közt is megegyezésre jutni. (Taps.) Úgy érzem, külön megbecsülés kell, hogy illesse azokat, akik nem jutottak ülőhelyhez, és a szó legszorosabb értelmében véve állnak ki a jogainkért. (Taps.)

 

Talán akkor sem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy az önök mai ünnepi szereplése felfogható a szlovákiai magyar politikusok támogatásaként és a magyar koalíció parlamenti képviselőinek támogatásaként is. (Hosszú taps.) Amennyiben ez így van, engedjék meg, hogy az MKDM–Együttélés koalíció minden képviselője nevében megköszönjem kiállásukat mellettünk. Önök gyakran látják, hogy nem könnyű körülmények között kell tevékenykednünk. Szeretném, ha azt is tudnák, hogy a mi szavunk a tárgyalásokon olyan erős lesz, amekkora erővel önök a jövőben kiállnak mellettünk. (Taps.)

 

A polgármester úr előttem azt mondta – a belügyminisztérium és a belügyminiszter véleményét tolmácsolta –, hogy a parlamenti képviselők nem vehetnek részt olyan testületben, ahol parancsolnak nekik. A magyar Országgyűlés határon túli magyarsággal foglalkozó bizottságára gondoltak ezzel. Kérem tisztelettel, azt hiszem, kollégáim nevében is kijelenthetem: a magyar parlamenti képviselőknek valakik igenis parancsolhatnak. Nem a köztársasági elnök úr, nem a parlament elnöke, nem is a miniszterelnök úr, csak önök! (Vastaps.) Szeretném továbbá megkérni önöket, hogy amennyiben a dokumentumokat arra érdemesnek tartják, fogadják őket el. Ezeket a dokumentumokat, mint az alkotmánytörvény-tervezetünket, megküldjük az Európa Tanácsnak, az Európai Közösségnek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletnek, Van der Stoel komisszár úrnak, az összes külképviseletnek, valamint nemzetközi emberjogi szervezetnek. (Taps.) Amint itt elhangzott, január 18-ától 29-éig Szlovákiába látogatnak az Európa Tanács szakemberei.

 

A dokumentumokat természetesen nekik is átadjuk. (Taps.) A dokumentumokat továbbá megküldjük a Szlovák Köztársaság összes alkotmányos tényezőjének. (Taps.) Engedjék meg továbbá, hogy informáljam önöket arról, hogy Duka-Zólyomi Árpád frakcióvezető kollégámmal a jövő héten levelet írunk Gašparovič úrnak, a parlament elnökének, az összes frakcióvezetőnek és pártelnöknek, illetőleg a szlovák kormánynak. Megkérjük őket, hogy ezekről a dokumentumokról, illetve az alkotmánytörvény-tervezetről újítsuk fel a tárgyalásokat. (Taps.)

 

Szeretnénk továbbá külön levélben felkérni az Európa Tanácsot és az Európai Közösséget a közvetítésre közöttünk és a kormány között. (Hosszú taps.) Kedves Barátaim! Reméljük, hogy az önök mai egységes véleménynyilvánításából a Szlovák Köztársaság minden alkotmányos tényezője levonja a következtetéseket, és módosít a témához való eddigi negatív hozzáállásán. A mai találkozó után mindenkinek látnia kell, hogy mi, magyarok szabadságszerető emberek vagyunk, és nem fogadjuk el, hogy szülőföldünkön bárki is másodrangú állampolgárként kezeljen bennünket. (Vastaps.) Köszönöm. (Taps.) Pásztor István (elnök): Köszönöm szépen. Tisztelt Nagygyűlés, néhány gyakorlati megjegyzést engedjenek meg. Az egyetértés-nyilvánítás és a tetszésnyilvánítás nagyon szép dolog. Csáky Pál pontosan három percet beszélt, és négy és fél percig tartott az egész a tapsok miatt… Különben köszönjük szépen. (Enyhe taps.)”

 

Ki voltak éhezve a határozott szövegre

A tapsok száma nem csupán a beszéd tartalmát minősíti, hanem azt is, mennyire ki voltak éhezve az egybegyűltek a határozottabb, nyíltabb szövegre. A hangulat kitűnő volt, a résztvevők büszkék voltak magukra – joggal, maga a gyűlés létrejötte abban a légkörben komoly fegyvertény volt, ám politikailag jelentős mértékben kihasználatlan lehetőség maradt. Én éreztem már előtte, hogy valami megfogható konkrétum kellene, ami mögé beállhat az a sok ember, hiszen ilyen rendezvényt nem lehet akármikor megvalósítani. Az is világos volt, hogy az emberek bizalmával játszunk, ha utána nem történik semmi. Azt javasoltam tehát a rendezvény előtt, hogy legyen az a nemzeti kisebbségek jogairól szóló alkotmánytörvény alapelvei című dokumentum támogató gyűlése is, amelyet pár hónappal korábban együtt adtunk le Duka-Zólyomi Árpáddal Ivan Gašparovič házelnöknek, s amely az önkormányzatiságunkról is szól.

Borbély József: A komáromi nagygyűlés említése is vörös posztó volt a mindenkori MKP vezetés előtt

Ám az Együttélés ezt elutasította, miután Duray Miklós a nagygyűlés idején nem volt parlamenti képviselő. A nagygyűlésen nem jött létre a szlovákiai magyarok szellemi parlamentje sem, elsősorban az MPP és az MKDM bizonyos vezetőinek ellenállása miatt. Magam viszont a gyűlés előtt, de főleg utána rengeteget szerepeltem a médiában annak ellenére, hogy nem voltam az esemény mozgatója.

A vállalások nem maradtak teljesen súlytalanok

A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a négy politika párt vezetői nem tudtak közös álláspontokat kialakítani a rendezvény tartalmával és dokumentumaival kapcsolatban, ott is elsősorban az MPP és az MKDM egyes vezetőinek hozzáállása miatt. Megjegyzem, a rendezvény előtt és után is sok MKDM-es és több MPP-s polgármester is odajött hozzám és azt mondták, ha keményebb szöveg kerülne is elfogadásra, ők azt a pártjukkal szemben is támogatnák.

Epilógusként pedig hozzáteszem, hogy később, 1999-ben, amikor arról volt szó, hogy az MKP kilép a kormányból a nyolc megyés területi átszervezés miatt, a komáromi nagygyűlés dokumentumai ott voltak az asztalon a tárgyalásnál, amikor megegyeztünk a koalíciós partnerekkel, hogy ha maradunk a kormányban, mi kerül be a helyi önkormányzatok jogainak bővítése, illetve a megyei önkormányzatok létrehozatala terén az elfogadandó törvényekbe. Ez meg is történt, s így a komáromi dokumentumok határozatai történelmi távlatban nem maradtak teljesen súlytalanok.

Csáky Pál