Szerelmek, költők, szerkesztők – Petőfi Sándor gömöri és rimaszombati kapcsolatai

Nyitókép: Körkép.sk

Mottó:

„Ott essem el én a harc mezején, ott folyjon el ifjúi vér ki szívemből”– Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet (részlet)

2023. június 22-én (csütörtökön) a Gömör-Kishonti Múzeumban előadásra került sor „Szerelmek, költők, szerkesztők – Petőfi Sándor gömöri és rimaszombati kapcsolatai“ címmel. A jeles költő kapcsolati rendszerét a budapesti Magyar Országos Levéltár történésze, Katona Csaba mutatta be a nagyközönségnek. 

   

Az előadás a „Petőfi legendás barátságai“ című kiállításhoz kapcsolódik, melyet 2023. április 27-én nyitottak meg a Gömör-Kishonti Múzeumban, amelynek kurátora szintén Katona Csaba. A rendezvény magyar nyelven valósult meg.

Katona Csaba történésztől megtudtuk, hogy tulajdonképpen kétféle Petőfi-kép létezik. Az egyik a köztudatban levő, idealizált kép, amely a népben élő legendákon alapul, azokból tevődik össze. A másik viszont a valóságot inkább tükröző tudományos kutatásokból, gyűjtésekből, fellelhető levéltári adatokból áll. Az így megalkotott kép mutatja be az elevenebb Petőfi Sándort, a valódi, esendő, sokszor szenvedő embert. 

Mede Géza: „A magyar név megint szép lesz…” – a Petőfi-legenda

Az elsőt ismerjük, a másikat kevésbé, az előadás erre fókuszál.

A költőre tulajdonképpen 4-5 év alatt figyelt fel a közvélemény. A 19. század eleje a modern nemzettudat kora volt Magyarországon. A magyar nemesek – még ha szlovákul beszéltek is – a nemzet része voltak. Tudatosan segítették az arra érdemeseket, a zseniket, vegyenek részt a nemzettudat erősítésében. Elsősorban a sajtót vették igénybe, amely már ekkor hatékonyan tudott működni ezen a területen is. Így a közvélemény felfigyelt a fiatal költőre.

Mit is lehet megtudni róla a levéltári adatokból, levelekből, versei és prózája analizálásából?

Születési adatai kissé bizonytalanok, mint ahogy nemzetisége is. 1823. január 1-jén született Kiskőrösön. Apja, Petrovics István, szlovák mészárosmester, aki magyarul jól beszélt és írt. Anyja Hrúz Mária szlovák anyanyelvű, mielőtt férjhez ment cselédlány és mosónő volt. Alig két évvel később a család Kiskunfélegyházára költözött, s maga Petőfi később ezt a várost jelölte meg születésének helyeként. A költő sokáig billegett a két nemzetiség között, míg végül a magyart választotta.

Ekkoriban már a tudás értéket jelentett, így a fiút a szülők iskolába küldték, taníttatták. Ám a fiú problémás gyerek, rossz tanuló volt, sok iskolát megjárt. Ekkor már szerelmes verseket is írt, de még kevés eredménnyel. Később színpadon is próbálkozott, itt is sikertelenül. A versei fokozatosan ismertek lettek, szépen és sokat írt, sőt a prózája is magas színvonalra emelkedett. Petőfi befutott lett. Nem kis szerepe volt ebben szerkesztőjének, Vahot Imrének, aki sztárként kezelte és irányította őt.

A levéltári adatok, kutatások azt bizonyítják, hogy Petőfi a maga korában emberi volt, praktikus, olyan, aki az érdekeit – picit talán fokozottan is – tudatosította. Tüdőbajos volt, gyenge volt az egészsége, így hamar berúgott. Mindenkibe belekötött. Az elveihez minden körülmények között ragaszkodott, így sok konfliktust kellett megélnie. Sokan megsértődtek körülötte, viszont sokan el is fogadták, azzal, hogy ő „Petőfi”, ő ilyen. Példa erre Arany János barátsága, aki sértődés nélkül elfogadta őt és a kritikáját, nem úgy mint Tompa Mihály, aki megsértődött. 

Petőfi elveszett levelei

Megvetette az arisztokratákat. Teleki Sándor, a „Vörös gróf” pártfogását és segítségét az egészségi problámáinak megoldásában elfogadta, de továbbra is tartózkodóan viselkedett vele. Az erről szóló hálaversében így fogalmaz: „Örülj, hogy ismerhetsz!”.

Téves felfogás a költőről az is, hogy ő meg akart halni a hazáért. Nem, ő szenvedni akart a hazáért.

A Magyar Nemzeti Levéltár feldolgozta Petőfi Sándor kapcsolatait. Eddig 193 név szerepel a hálón, akikkel legalább egyszer beszélt, vagy levelet váltott. Az adatbázist sokan használják.

Gömör, illetve Rimaszombat viszonylatában is sok név bukkan fel. 

Például a Széplaki Lajos címszó alatt megtudjuk, hogy a városban való tartózkodása alatt majdnem belefulladt a Rimába, Kubínyi Rudolf – nemzeti hevületű ember volt, elküldte írásait a költőnek, kritikát kapott. Tompa Mihály – a költő bírálta, ezért sértődöttségében megsemmisítette a leveleit. Adorján Miklós – költő volt (nem nagyon sikeres). Szapári Farkas Lujza – szerelmes lett belé a költő, de a szerelemnek hamar vége lett.

A történész nem mulasztotta el beszélni a költő haláláról sem. 

Petőfi Sándor nagy valószínűséggel Segesvárnál esett el az oroszokkal vívott csatában 1849. július 31-én. Sajnos erről semmi bizonyíték nem található, ezért terjedhetett el az a verzió, hogy az oroszok elvitték őt hadifogságba. Ezzel a verzióval visszaéltek. Többen jöttek vissza a fogságból azzal, hogy ők Petőfi Sándor, a költő. Minden ilyen próbálkozás csalásnak bizonyult. 

Tarics Péter: Egyetlen vizsgálat hiányzik Petőfi azonosításához

Külön fejezetet érdemel Morvai Ferenc nagyvállalkozó (kazánkirály) próbálkozása. Morvai 1989-ben elhozatta Petőfi Sándor vélt földi maradványait a szibériai Barguzinból. Ezek egy részét 2015-ben a Kerepesi temetőben el is temettette, azonban az a kérdés, hogy valóban Petőfiről van-e szó, ma is megosztja a magyar társadalmat. Abszolút, száz százalékos, minden kétséget eloszlató bizonyíték azóta sincs. Sokan azzal érvelnek, hogy a genetikai minta vizsgálata eldöntené a vitát. Ebbe viszont a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) nem egyezik bele, szerintük ugyanis a genetikai vizsgálat elvégzéséhez nem elegendő indok egy legendán alapuló vélemény.

„Így a költő haláláról megmarad a nép lelkében és szívében lángolóan élő, harctéren történt dicső halál”

– zárta előadását a történész.

Mede Géza

Képek: a szerző felvételei