Bajnoki döntő egy országért

2007 – Lengyel-ukrán örömmámor, magyar-horvát letargia. Az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Lengyelországnak és Ukrajnának ítéli meg a 2012-es labdarúgó Európa Bajnokság rendezésének a jogát. Magyarországot akkor nagyon mélyen megérintette, vajon miért nem kapott a pályázatuk a második körben egy szavazatot sem, bár hogy tanultak-e hibájukból, nem e poszt témája. Azóta sok víz lefolyt a Dunán/ Visztulán/ Dnyeperen, a csapatok készülődnek a három hét múlva esedékes kezdésre, mi pedig izgulhatunk a kedvenceinkért. A nagypolitika viszont, mint mindig, bekavar az idillbe. A színfalak mögött játszódik egy egészen más típusú focimeccs is Ukrajnában, ahol nem babra megy a játék: a győztes egy egész országot vihet haza végül.

Timosenko-Janukovics: 0-1

A jelenlegi ukrán elnök egy nagyon erős kezdéssel indított az első percekben. Tavaly június végén perbe fogta, majd gyorsütemben le is csukatta a hajfonatok koronázatlan királynőjét. Mint írtunk róla, Janukovics úgy gondolta, kellemesebb lesz neki a 2012-es parlamenti választásokat Julija nélkül átélni, ráadásul ne feledkezzünk meg a 2015-ös elnökválasztásról sem. A hatalom csábító, s bár elég tisztességtelen eszközökkel, de Janukovics magához vette az irányítást. És sokadszor is elmondjuk, tényt, hogy Julija nem ártatlan, de az ukrán elnök módszere az ötvenes évekbeli kommunista perek világát idézi. Kicsit olyan, mint mikor az ellenfél a pályán kívül káromkodik a hazaiak legjobb csatárának mamájára, s az bosszúból a pályán lefejeli a másikat (á la Zidane 2006-os VB mutatványa), ráadásul még büntetlenül is. Lehet, hogy megérdemli az orrtörést a káromkodó, de annak nem ott és nem a meccs keretei közt van a helye, a játékszabályokat pedig illik betartani.

   

A közönség bekiabál

Természetesen nem maradt ez a lépése viszonzatlanul: a közönség, vagyis az EU, Washington és Moszkva is a döntést politikailag motiváltnak minősítette, s elítélte. Putyin erős oroszellenes hangulatot érzett ki, és ez cseppet megfagyaszotta az orosz-ukrán jószomszédi (v)iszonyt. De a nyugati partvonaltól is elszigetelődött az ország, az EU megkérdőjelezte a bíróság tisztességességét és függetlenségét, Janukovics tavaly októberben esedékes brüsszeli vizitjét Timosenko elítélése után pedig „egy alkalmasabb időpontra” halasztotta. Az egész ügy az uniós-ukrán gazdasági kapcsolatokra is rányomta a bélyegét. Brüsszel blokkolta tavaly év végén az EU és Ukrajna között a szabad kereskedelemről és a társult tagságról szóló egyezményt, amelyet nemrégiben végül mégis elfogadtak, több ország azonban Timosenko szabadulásához köti a ratifikálást.Európa vezető politikusai közül jópáran bojkottálják az EB-t, az ukrán elnök pedig elgondolkozhat, mennyire volt jó ötlet a meccset elkezdeni.

Timosenko-Janukovics 1-1

Az ukrán elnök nem számított rá, hogy nem egyszerű politikussal áll szemben, hanem a gázhercegnővel harcol. Timosenkonak, azonkívül, hogy populizmusban messze lekörözi Robert Fico miniszterelnökünket, még egy nagyon fontos tulajdonsága van. Történetesen, hogy nőből van. S mint nő, számtalan cseles praktikát bevet, ami másnak eszébe se jutna. A megfelelő pillanatban, mint mikor a gyerekek végre elmennek a nagymamához hétvégére és a férj odabújna  a feleségéhez, az bejelenti a kötelező esti fejfájást, Timosenko úgy jelentette be az iránta lankadó figyelem felkeltésére a hátfájását. Az eredmény nem is maradt el – az ITAR-TASS orosz hírügynökség például többet foglalkozott az elmúlt napokban a Timosenko-féle titokzatos, ismeretlen eredetű hátfájás ügyével, mint magával az elnök Janukoviccsal, Oroszország és Svájc pedig éppen versenyeznek, melyikük fogadja be gyógykezelésre az ex-miniszterelnöknőt krónikus hátfájdalmai miatt.

A csatár öngólt lő: Timosenko-Janukovics 2-1

A közép-európai államfők 18. csúcstalálkozójának Ukrajnában történő megrendezését Viktor Janukovics elnök egy évvel ezelőtt indítványozta Varsóban, az előző államfői csúcson. A május 11-12-re tervezett jaltai konferenciáját azonban egymás után mondták le a résztvevők, kivéve a lengyeleket és a szlovákokat. Varsó döntését még meg is magyarázhatnánk, ha már együtt rendezik az EB-t, nem lenne jó összeveszni, Gašparovič-tól pedig az egyesült daganatok köszöntése után már senki sem várt jobbat. Végül a csúcstalálkozót „alkalmasabb időpontra halasztották”…

Felhangzik a sípszó.

Csak azt nem tudjuk, hogy a meccs véget jelzi, vagy csak az első félidő utáni szünetet. Azt se feledjük, hogy az ukrán elnöknek van még egy tizenegyese, amit a sípszó előtt ítéltek oda. Történetesen, hogy míg ő a bársonylelátóról fogja szemlélni a július 1-i kijevi döntőt, addig Julija még mindig azt vizsgálja, hogy a vajon a „börtön ablakába soha nem süt be a nap“? Ez a tizenegyes pedig, könnyen meglehet, három pontot is ér.

Ha még nem olvastad az előzményeket:

Timosenko és az ukrán image

Az ukrán szépasszony végzete

Ha tetszett az írás, csatlakozz a Körkép Facebook-rajongói oldalához!