Klára
  • HUF: 344.73
  • USD: 1.17
  • 20 °C
  • 31 °C
Külügyek

Csapatkivonás ide vagy oda, Amerika nem akarja gyengíteni németországi befolyását – épp ellenkezőleg

Nem csak katonái vannak az USA-nak Németországban, de az igaz, hogy már nem Berlin a stratégiai kulcspozíció

Nyitókép forrása: businessinsider.com

 

Június elején robbant a hír a nemzetközi közösségben, hogy Robert O’Brien, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója aláírt egy memorandumot, amellyel felhatalmazta az amerikai katonák egy részének kivonását Németországból. A mainstream sajtó ezt rögtön arra használta fel, hogy Donald Trumpot a nemzetközi rend leépítőjeként ábrázolja. A Geopolitical Futures elemzője szerint azonban az USA nem gyengíteni akarja Németország feletti befolyását, épp ellenkezőleg.

 

Hirdetés(x)

Az USA a jelenlegi 34 500 amerikai katona helyett a tervek szerint már csak 25 ezer katonát akar állomásoztatni Németországban. A visszahívás Carolin D. Rose elemzése szerint egybevág a Pentagon azon hosszútávú tervével, hogy átszervezze az amerikai katonák elosztását az új stratégiai feltételek szerint.

 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Európa keleti határainál kell megerősítenie jelenlétét, kvázi egy új katonai vasfüggönyt létrehozva Lengyelországban.

 

Százezrektől a pár tízezerig

 

A hidegháború egykori frontvonala, amely egykor Berlinnél húzódott így keletebbre kerül. Az elmúlt hetven évben azonban Németország volt az amerikai stratégia egyik központi eleme. Az 1949-es megszállási statútum lehetővé tette a szövetséges erőknek, hogy ne csak a nyugat-német leszerelést figyeljék meg, de szemmel tarthassák a szovjet haderőket is.

 

Miután Nyugat-Németország részben visszaszerezte katonai autonómiáját, egy 1954-es egyezmény lehetővé tette Amerikának, hogy NATO-partnerként hadsereget állomásoztasson az országban. A hidegháború ezután következő négy évtizedében 400 ezer külföldi katona állomásozott Németországban, fele amerikai volt.

 

Az elmúlt két évtizedben azonban az Egyesült Államok fokozatosan csökkentette katonai jelenlétét szoros szövetségese területén. A hidegháború befejezése után már nem volt rá szükség, a 9/11 utáni globális terrorellenes harc pedig megkövetelte a nagyszámú, német földön állomásoztatott haderő átcsoportosítását. 2006 és 2018 között (tehát Angela Merkel kancellársága idején) az amerikai katonák száma kevesebb mint felére csökkent.

 

Az amerikai csapatkivonások hírére nőni fog a szakadék az USA és Németország között. De vajon meddig?

 

Nem elmozdítható infrastruktúra

 

A GF elemzője szerint azonban az Egyesült Államok egyáltalán nem akarja elhagyni Németországot, sőt, továbbra is különösen fontosnak tartja a transzatlanti műveletekhez. Még a leépítések után is Japán után Németországban állomásozik majd a legtöbb amerikai katona. A bajorországi amerikai katonai bázison őriznek húsz darab, taktikai vadászbombázókról indítható B-61-es atombombát. Ez az a típus, amelynek jelentsen továbbfejlesztett változata alaposan kiverte a biztosítékot Moszkvánál 2015-ben.

 

Ezen kívül, a ramsteini és stuttgarti bázis kulcsfontosságú szerepet játszik az amerikaiak jemeni és afganisztáni műveleteiben. A világ legjobb amerikai kiképzőtáborai közül több Németországban található (Grafenwoehr).

 

Mindezek fényében Washington aligha engedheti meg magának, hogy csak úgy lemondjon Németországról. Nem is áll szándékában.

 

Lengyelország bejelentkezett, de…

 

Az érem másik oldala, hogy bár az amerikaiak szívesen telepítenék át a 9500 eddig Németországban szolgáló katonájukat Lengyelországba, ez egy rendkívül bonyolult kérdés. Nem akarják ugyanis reakcióra kényszeríteni az oroszokat, annak ellenére, hogy a lengyelek a nyílt provokációt is vállalva a lengyel fehérorosz határhoz telepítenék a korábban már bezengett állandó amerikai katonai bázist.

 

Varsó elsőként jelezte, hogy szívesen látja a német földről visszahívott amerikai katonákat. Washington azonban semmiképp sem akar fejjel menni a falnak.

 

A Szovjetunió összeomlásával, a német újraegyesítéssel és a NATO bővítésével 2100 kilométerre nőtt a távolság a németországi amerikai létesítmények és az orosz nyugati haderő félmillió katonát számláló serege között.

 

Különösen nagy szerepe van az új helyzetben Lengyelországnak, amely Franciaországtól Szentpétervárig húzódó Észak-európai-síkság legforgalmasabb tranzitországa. Rajta keresztül támadta le Napóleon és Hitler Oroszországot, és jutottak el a szovjetek Berlinig.

 

Lengyelország ebből adódóan joggal tart Moszkvától, pusztán a tény hogy többé már nem orosz csatlós ország, kihívást, megoldandó problémát jelent Moszkva számára. Varsó tehát nem véletlenül olyan szívélyes az amerikaiakkal.

 

A koronavírus valóban megadta a kegyelemdöfést az Európai Uniónak?

 

Három akadályozó tényező

 

Csakhogy Washington egyelőre nem akar mindent Lengyelországra alapozni és ennek anyagi, politikai és logisztikai akadályai vannak. Egy 1997-es NATO-Oroszország megállapodás szerint tilos állandó bázist létesíteni a Varsói Szerződés volt tagállamaiban – más kérdés, hogy az amerikaiak előszeretettel rúgják az egyezségeket, Oroszország pedig nem nagyon tudna ellene mit tenni. Ezért az amerikai jelenlét helyett Washington kénytelen beérni a NATO rotációs kontingenseivel.

 

És bár az utóbbi időben rengeteg szó esett egy amerikai hadtest kelet-európai állomásoztatásáról, ehhez egy teljesen új páncélozott dandárra lenne szükség, ami elképesztően sokba kerülne, a Pentagon ezért egyelőre óvatosan kezeli a témát.

 

További probléma az ellátás biztosítása, és ezért, míg a lengyelek a fehérorosz határhoz közel szeretnék tudni az amerikai haderőt, addig Washington megelégedne Lengyelország középső részével is. Stratégiai szempontból tehát továbbra a németországi infrastruktúrára kell támaszkodnia az amerikaiaknak. Egy biztos, a Donald Trumpot elmarasztaló bírálatoknak nem sok valóságalapjuk van.

 

Körkép.sk

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kövessen minket