Emma
  • HUF: 360.64
  • USD: 1.18
  • -1 °C
  • 4 °C

Vér és homok: A “kalifátus” tombolása Líbiában

Február 16-án ismét borzalmas és kegyetlen tettet hajtott végre az Iszlám Állam nevű terrorszervezet: 21 egyiptomi kopt keresztény vendégmunkást fejezett le a Földközi-tenger líbiai partszakaszán.

A kivégzés miatt Líbia ismét a figyelem középpontjába került, rámutatva arra, hogy a “kalifátus” megjelent az országban. Egyiptom szinte azonnal megtorolta a kivégzést, légitámadásaival az ISIS ellen. Ám Kairónak ennyi nem elég! Nemzetközi koalíciót sürget a helyzet stabilizálása érdekében.

beheading

Líbiában a helyzet változatlan

Azóta, hogy tavaly augusztusban a Fadzsr Líbia (Líbia Hajnala) nevű líbiai iszlamista csoport elfoglalta Tripolit, két kormánya van az országnak: egy tripoli és egy tobruki székhelyű vezetés. A főváros elfoglalása után – amit az egyiptomi és az emírségi légierő is megpróbált megakadályozni – kikiáltották a „nemzeti megváltás kormányát.”

A militánsok nyomására újból összehívott Általános Nemzeti Kongresszus Omár el-Hászit “választotta „miniszterelnöknek”. A kezdetben 19 tagból álló kormányt azonban csak a tripoli környéki erők, helyi milicisták, iszlamisták és a Muszlim Testvériség tagjai alkotják, akiket a nemzetközi közösség el sem ismer Líbia legitim képviselőinek. Ugyanakkor támogatóik között tudhatják Törökországot, Katart és Szudánt. Ők maradtak a betiltott Muszlim Testvériség egyetlen támogatói, s pénzzel, fegyverrel és lőszerrel látják el szövetségesüket.

Erdogan volt az első államfő, aki a Kadhafi-utáni Líbiába látogatott. Azóta az egyik legnagyobb támogatója a helyi iszlamista erőknek. Forrás: Reuters
Erdogan volt az első államfő, aki a Kadhafi-utáni Líbiába látogatott. Azóta Törökországnak nagy a népszerűsége a helyi iszlamista erők körében. Forrás: Reuters

A nemzetközi közösség nem Hászit tartja Líbia vezetőjének, hanem a szeptember elején Tobrukba menekült Általános Nemzeti Kongresszust, amelynek élén jelenleg Abdullah el-Tinni áll. Ez a kormány a nemzeti, liberális, világi és a mérsékelten vallásos erőket fogja össze. Kadhafi törzse és hadseregének egykori tisztjei is csatlakoztak hozzájuk, többek közt a híres Halifa Haftár tábornok, aki tavaly hirdetett háborút az iszlamisták ellen. Tobruk leginkább Egyiptomtól, Szaúd-Arábiától, Egyesült Arab Emírségektől és Algériától kap segítséget.

Abdullah al-Tinni bejelenti az "igazi líbiai kormány felállítását".
Abdullah al-Tinni bejelenti az “egy igaz líbiai kormány felállítását”.

A mai napig ez a két kormány marakodik a hatalomért, melynek következtében az ország lényegében ismét polgárháborúba süllyedt. Két párhuzamos – korántsem működő – közigazgatási és államirányítási rendszer jött létre; van, hogy a regionális és a törzsi milíciák (miszrátai, zintáni stb.) uralkodnak kiskirályokként az általuk ellenőrzött területen; egyre többen hagyják el az országot (kb. 150 000 és 200 000 közé teszik a líbiai menekültek számát; a külföldi munkaerő és a diplomaták nagy része.

Szinte teljesen megbénult az olajexport is: tavaly december leállt a termelés és a szállítás Rasz Lanufban és esz-Szidertben. Ez a két település összesen naponta 350 ezer hordónyi forgalmat bonyolított le, ami az észak-afrikai ország kőolajexportjának a fele.

Az ország középső részén fekvő Mabruk olajmezőt még kedden támadták meg, szerdán elfoglalták, a létesítményt védőket lemészárolták. Az olajmező részben a francia Total olajvállalat birtokában van, de a kitermelést a líbiai nemzeti olajcég végzi, mert a franciák még 2013-ban kivonták dolgozóikat a telephelyről a rossz biztonsági helyzet miatt.
Az ország középső részén fekvő Mabruk olajmezőt még múlt héten támadták meg, a létesítmény védőit lemészárolták. Az olajmező részben a francia Total olajvállalat birtokában van (volt).

Ami betölti a vákuumot

A belpolitikai káoszból a különböző szélsőséges csoportok és iszlamista terrorszervezetek profitáltak a leginkább. Az Anszár asz-Saría ( az Iszlám Törvénykezés Partizánjai), amely  Cristopher Stevens amerikai nagykövet elleni halálos támadást is végrehajtotta 2012-ben, tavaly szeptemberben szinte teljesen kiterjesztette az ellenőrzését a kelet-líbiai Bengázi kikötővárosra és több más városra is.  2015 elején azonban ismét kiújultak a harcok a terrorista csoport és Haftár erői között, melynek egyik eredményeként végeztek Mohammad al-Zahávi “emírrel”, a terrorcsoport vezetőjével. A szervezet jelenleg visszaszorulóban van, de nem a hadsereg támadásai miatt.

Forrás: AFP
Mohammad al-Zahávi Forrás: AFP

Az Anszár asz-Saríát meggyengítette az Iszlám Állam (Daesh, ISIS, ISIL) előretörése is. Habár az ISIS már tavaly novemberben felbukkant az észak-afrikai országban, amikor elfoglalta a Földközi-tenger partnál fekvő, kb. 100 000 fős Derna városát, ami nem mellesleg 300 kilométerre fekszik az Európai Uniótól, az elmúlt hónapokban számos – főleg a kőolajipari infrastruktúrák elleni – támadásokat hajtottak végre.

Idén elfoglalták Szirt városát az Anszár asz-Saríától, amelynek óriási szimbolikus jelentősége van: itt született ugyanis Moammer Kadhafi, és innen rabolták el a 21 egyiptomi kopt keresztény vendégmunkást is. Most komoly az aggodalom az országban, hogy újabb városok kerülhetnek célpontba:  Miszrátából, Bengáziból és még Tripoliból is érkeztek beszámolók az ISIS jelenlétről.

Az ISIS Líbiában. Forrás: Reuters
Az ISIS Líbiában. Omar al-Szinki, a tobruki kormány volt belügyminisztere azt nyilatkozta, hogy a terrorcsoport vezetősége annyira biztos a győzelemében, hogy  kinevezte „Tripoli emírjét” Forrás: Reuters

Szíszi, az utolsó remény? 

Azóta, hogy 2014 nyarán az egyiptomi és az emírségi légierő együttesen bombázta az iszlamisták állásait Tripoliban, Kairó aktívan beavatkozik a líbiai eseményekbe. A tobruki kormányból nem egy politikus és katona kereste már fel az egyiptomi vezetést, hogy támogatást kérjenek az iszlamisták elleni harchoz. Fattah asz-Szíszi kiemelt céljának jelölt meg egy “nemzetközi koalíció” felállítását, amely stabilizálná az észak-afrikai országot. Először a Líbiával szomszédos államokkal próbálkozott, amikor tavaly augusztusban egy 15 pontból álló megállapodást kötöttek az ország stabilizálásáról.

Abdel Malek Szellál és Fattah asz-Szíszi
Az algériai Abdel Malek Szellál ész egyiptomi Fattah asz-Szíszi november 20-i egyiptomi látogatásán megegyezett arról, hogy Algír nyugaton – tehát Tripolihoz közelebb – lévő területeken “foglalja le” a líbiai iszlamistákat, miközben Kairó a keleten fekvő területeken nyújt segítséget a szekuláris erőknek.

Egyiptom azonban nem éri be ennyivel. A kopt keresztények lefejezése után Kairó azonnal légicsapásokat hajtotta végre: a Derna elleni bombatámadásokban körülbelül 70-90-en haltak meg. Az akciót támogatta a világi kormány (az iszlamista elítélte), az Arab Liga és a nemzetközi közösség is. “Nincs más lehetőségünk, figyelembe véve, hogy a líbiai kormány és nép cselekvésre szólított fel minket” – jelentette ki Fattah asz-Szíszi egyiptomi elnök a francia Europe 1 kereskedelmi rádiónak adott interjújában.

Az államfő lényegében “befejezetlen küldetésnek” nevezte a 2011-es líbiai nemzetközi katonai beavatkozást. Ezenfelül felszólította az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy töröljék a 2011-es líbia elleni fegyverembargót, mert így nem tudják felvenni a harcot az iszlamisták ellen.

Egy egyiptomi vadászgép.
Egy egyiptomi vadászgép.

Annak ellenére, hogy Szíszi felhívásának voltak nyugati támogatói, mint például Olaszország, mégis egyelőre úgy néz ki, hogy sem London, sem Párizs, sem Washington nem lelkesedik igazán az ötletért. Washingtont, mely korábban Egyiptom legfontosabb nagyhatalmi szövetségese volt, Kairó még csak nem is értesítette a bombázásról. Francois Hollande pedig kijelentette: nincs semmiféle politikai konszenzus Libiában, így építeni sincs mire egy külföldi katonai beavatkozást. David Cameron pedig arról beszélt, hogy nem bánta meg a 2011-es döntését, de most “még nincs itt az idő a beavatkozáshoz“. (Csak zárójelben jegyezném meg: ez a két ország akarta leginkább Kadhafi bukását és a március 17-én ENSZ BT-ben elfogadott  1973-as határozattal szembe menve, ami csak a repüléstilalmi övezet felállításáról szólt, azonnal bombázták a líbiai hadsereg állásait).

Mivel a nyugati országok nem vevők Szíszi elképzeléseire, Kairó ezért más nagyhatalommal igyekszik megvalósítani elképzelését: Oroszországgal. Mohamed Murszi bukása után eddig is elképesztő ütemben fejlődtek az egyiptomi-orosz kapcsolatok (Szíszi első útja Moszkvába vezetett, és azóta újra találkozott Vlagyimir Putyinnal).

Valóságos mérföldkőnek számít az orosz elnök február 9-10-i egyiptomi útja. Habár elsősorban a gazdasági szerződések és az első egyiptomi atomerőmű felépítése járta be a világsajtót, jelentős politikai megállapodások is köttettek. Közülük az egyik: Egyiptom támogatja Oroszország Szíria-politikáját és a válság rendezésére tett erőfeszítéseit, miközben Moszkva kiáll Kairó Líbia-politikája mellett, amely az ország egyben tartását és a szélsőségesek elleni harcot jelenti.Ez nemcsak azt jelenti, hogy Oroszország támogatja az ENSZ-ben Egyiptom erőfeszítéseit egy nemzetközi koalíció létrehozására, hanem igyekszik eltörölni a Líbia elleni fegyverembargót és Kairón keresztül tervezi felfegyverezni a tobruki kormányt.

a találkozót megzavarta egy kisebb diplomáciai incidens: az egyiptomi hadsereg zenekara eljátszotta a vendég országának himnuszát, de eléggé hamisan és az orosz nemzeti éneket sok helyen egyszerűen nem lehet felismerni.
Putyin és Szíszi. A találkozót egy kisebb diplomáciai incidens zavarta meg: az egyiptomi hadsereg zenekara eljátszotta a vendég ország himnuszát, eléggé hamisan.

Meddig bomlik még Líbia?

Líbia két kormánya képtelen bármiféle megegyezésre, vagy akár a fegyverszünet megkötésére, ami csak a szélsőséges csoportoknak, főleg az Iszlám Államnak kedvez. Miután az ISIS kivégezte az egyiptomi kopt vendégmunkásokat, mintegy húszezer egyiptomi hagyta el Líbiát, s a menekülők száma napról napra növekszik.

A közeljövő kérdése, hogy Szíszi – és a Líbiával szomszédos államok – meddig tűrik ezeket az áldatlan állapotokat? Vajon sikerül-e Kairónak kiterjesztenie az ISIS elleni légicsapásokat Irak és Szíria mellett Líbiára is, vagy az észak-afrikai ország továbbra is egy fekete doboz lesz?

Krajčír Lukács

A források megtalálhatók a cikkben

Előzmények:

1. Lyuk a térképen – Újabb polgárháború Líbiába 

2. Vissza a múltba – Egyiptom az elnökválasztások után

3. Medve a piramisoknál: átalakuló egyiptomi külpolitika

4. A miniszterelnök elrablása: Nagy zűr Líbiában

5. Törésvonalak országa – A líbiai választás eredményei és tanulságai I. rész

6. Törésvonalak országa: Hajsza a fekete aranyért- II. rész

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket FacebookonTwitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Kommentek

acidko
2015. feb. 26. 07:49

Erről hallhatnánk bővebben?: "ez a két ország akarta leginkább Kadhafi bukását és a március 17-én ENSZ BT-ben elfogadott 1973-as határozattal szembe menve, ami csak a repüléstilalmi övezet felállításáról szólt, azonnal bombázták a líbiai hadsereg állásait" erről hallhatnánk bővebben? Miért érdeke Franciaországnak és Nagy-Britanniának a jelenlegi káosz? Ne adj isten az ISIS térnyerésében is érdekeltek?

    sikorsky
    2015. feb. 26. 09:47

    Kedves Acidko Az ENSZ 1973-as határozatról és a NATO beavatkozásról már számos cikk, tanulmány készült, lehet találni a neten, de itt van pár: https://www.icrc.org/eng/assets/files/review/2011/irrc-884-pommier.pdf, http://belfercenter.ksg.harvard.edu/publication/23387/lessons_from_libya.html vagy ajánlom a tanulmányomnak a 25-27 oldalát, amely pont erről szól. https://btk.ppke.hu/uploads/articles/447809/file/mkkcsmuhely04_kina_es_sziria.pdf De a másik fele a kérdésnek. Franciaország azért avatkozott be Líbiába, mert Sárközynek mániája volt a francia külpolitika megerősítése, leginkább a Mediterráneumban és az egykori gyarmatainál és Líbiánál 'lehetőséget látott" abban, hogy végre eljött Párizs ideje. Ezt a külpolitikát átvette Hollande, hiszen ott vannak Maliban, Közép-afrikai Köztársaságban és nagyon be akarnak avatkozni Szíriába is. Ezenfelül a francia Total vállalat csak Kadhafi bukása után szerzett koncessziós jogot az olajkitermelésre és megszerezte a líbiai olajkitermelés 30-40 százalékát. (Kadhafi az egyik utolsó beszédében nagyon beszólt Sárközynek, hogy miért támadja őt az elnök, amikor ő pénzelte az elnöki kampányát). Nagy-Britannia esete árnyaltabb: ott inkább 1988-as Lockerbie-merénylet,a kőolaj (British Petrol) játszott kulcsszerepet (Kadhafi Cameronnak is beszólt, hogy miért támadja őt meg, amikor a fia a brit egyetemeken tanult és finanszírozta a brit felsőoktatást). Ugyanakkor mindkét ország (és az Egyesült Államok) esetében van egy geopolitikai szint is: Kína megjelent, Oroszország pedig visszatért Líbiába 2008-tól kezdve és Tripoli egy fontos logisztikai központ és állomáshely lett volna a kínai Afrika-politikának. Nem hallunk róla, de Afrikában Kína (és már India is) növeli a befolyását és egyre inkább jelen van, amit a nyugati országok igyekszenek megállítani (Japán már szinte el is tűnt a kontinensről) A hab a tortán, hogy Kadhafi be akarta vezetni a közös Észak-afrikai monetáris rendszert, amely nem dollár, hanem aranyalapú lett volna és egy olyan bankot, amely az egész Afrikára kiterjedt volna és komoly riválisa az IMF-nek. Mivel sok aranytartaléka volt Nyugaton, ezért ki akarta venni, hogy ebből létrehozza a bankot, de a híres Goldman Sachs, amely a 2008-as pénzügyi válság egyik főszereplője volt és államosítottak, nem tudta visszaadni a Kadhafi által befektetett pénz. http://www.theguardian.com/business/2011/may/31/goldman-sachs-libya-investment És ez az ügy még mindig nem ért véget: http://www.theguardian.com/business/2014/nov/24/goldman-sachs-libya-high-court

A kommenteket lezártuk.

Szóljon hozzá!

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője.

Kövessen minket