Búcsú a pacifizmustól – Külföldön is bevethető a japán haderő

Kiélezett kampány, több ezer fős tüntetések és verekedésbe torkolló parlamenti vita után elfogadták az új japán alkotmánymódosítást. Ennek értelmében a japán hadsereg nemcsak a szigetországot, hanem Tokió szövetségeseit is megvédheti egy háború esetén, valamint részt vehet nemzetközi katonai akciókban is.

Az Egyesült Államok természetesen örömmel fogadta a döntést, miközben az ellenzék és a regionális országok (Kína, Dél-Korea) korántsem voltak ennyire lelkesek a lépést illetően.

Régi fényében tündökölni 

Japánban a hadsereg jogköreinek megnövelése, a fegyveres erők szerepének, létszámának és fegyverzetének kibővítése, valamint egy aktívabb  külpolitika kialakítása egyáltalán nem számít újdonságnak. Abe Sinzó miniszterelnök és az általa vezetett LDP (Liberális Demokrata Párt) már évek óta azon fáradozik, hogy eltöröljék a második világháború utáni “békealkotmányban” lefektetett korlátokat, a híres kilencedik cikkelyt.

Annak ellenére, hogy ezt a LDP-n és a koalíciós partnerein  (Új Komeito Párt) kívül még néhány ország (Egyesült Államok) is kiemelten támogatta, nagyon lassan haladt a megvalósítás. Egyrészt az ellenzék és a japán társadalom erős pacifista rétegének az ellenállása hátráltatta a folyamatokat, másrészt pedig Tokiónak néhány regionális állam miatt is óvatosan kellett eljárnia.

Viszont ez sem állíthatta meg Abe Sinzót, aki szépen fokozatosan vitte végig az elképzeléseit. 2014 januárjában Tokió bejelentette, hogy a következő öt évben 5%-al növeli katonai kiadásait. Pár hónappal később a japán kormány eltörölte az 1967-ben bevezetett fegyverexport-tilalmat. Július 1-én a kormány “újraértelmezte a szigetország pacifizmusát garantáló kilencedik cikkelyt“. Eszerint a  hadsereg bevethető, ha egy szigetországot, ahol japán állampolgárok élnek támadás éri, vagy veszélyben van az állam szuverenitása.

A LDP továbbra sem mondott le arról, hogy tovább bővítse a haderő jogköreit arra hivatkozva, hogy egyre feszültebb a helyzet Kelet-Ázsiában. Az évek óta tartó szigetviták ugyanis az elmúlt időszakban teljesen új szintre emelkedtek: Kína “szigetfeltöltésekbe és építésekbe” kezdett, amit a regionális szereplők és Washington sem néz jó szemmel. Észak-Korea továbbra is kiszámíthatatlan nukleáris nagyhatalom, s még most is gyakran kerül fegyveres konfrontációba Dél-Koreával.

Ezenkívül egy új tényező is megjelent: idén februárban az ISIS kivégezte Goto Kendzsit és Jukava Haruná újságírókat, ami komoly kihívás elé állította a japán külpolitikát, hiszen a jövőben lehet külföldön is meg kell védenie az állampolgárait. Nem beszélve arról, hogy a Közel-Keleten becslések szerint körülbelül ötven-hetven japán állampolgár harcol valamelyik militáns iszlamista szervezet oldalán, akiknek visszatérése komoly biztonságpolitikai kockázatot jelent.

Elég a bocsánatkérésekből 

Augustus 14-én Abe Sinzó japán miniszterelnök a japán hadsereg kapitulációjának hetvenedik évfordulója alkalmából tartott televíziós beszéde a korábbi szokásokkal való szakítást jelentette. Habár elismerte az ország háborús bűneit és sajnálkozott azon, hogy sok szenvedést okoztak más országoknak az elmúlt két évszázadban, de mivel Japán jelenlegi lakosságának 80%-a a háború után született, ezért “egyáltalán nem helyes, ezekbe az emberekbe állandóan a bűntudatot sulykolni olyan bűnökért, amelyeket nem ők követtek el“.

Természetesen ez a “lezárjuk a múltat, és inkább tekintsük a jövőbe” típusú beszéd egyáltalán nem tetszett a szomszédos országoknak. Viszont meglepő módon a lakosság körében megnövekedett Abe népszerűsége: közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 63 százalékának elege van a folyamatos  bocsánatkérésből, és helyesli, ha egy japán államfő ennek végre véget vet.

Azonban az új haderőreform már korántsem lelt ilyen pozitív fogadtatásra. Hiába igyekezett Abe és az LDP nyugtatni, hogy a módosítások alapján továbbra is benne marad a japán alkotmányban, hogy Tokió a nemzetközi konfliktusokat nem fegyverrel oldja meg, és az ország nem fog a szövetségese által indított háborúban harcolni, egyáltalán nem nyugtatta meg a kedélyeket.

A parlament előtt főleg diákok és idősek tüntettek az alkotmány védelmében, miközben a törvényhozásban is élénk vita zajlott. Annyira, hogy a kormánypárt tagjai az egyik felsőházi törvény-előkészítő bizottság ülésének kezdetén ellenzéki képviselők rohanták le. Ebből nem kis verekedés alakult ki. Végül azonban az ilyen incidensek sem akadályozhatták meg az eredményt: Abe Sinzó kabinetje 148 igen és 90 nem szavazat mellett végül elfogadta a módosító javaslatot.

A megállapodás legnagyobb külső nyertese az Egyesült Államok. Washington eddig is kiemelten támogatta a mostanihoz hasonló, Tokió kül-és biztonságpolitikai mozgásterét növelő módosításokat. Ezzel ugyanis kétoldalúvá vált a “biztonsági szerződés,” ami egy kicsit “tehermentesítheti” az amerikaiakat Kelet-Ázsiában, akik talán most jobban oda fognak tudni figyelni a Közel-Keletre és Európára. Közrejátszott a közelgő elnökválasztás is, amelynek kimenetele jelentősen befolyásolhatja az amerikai-japán kapcsolatokat annak függvényében, hogy a leendő adminisztráció miképp vélekedik majd Kínáról.

Nem engedünk, inkább közeledünk egymáshoz

Ugyanakkor nem mindenki fogadta örömmel a változást: a regionális országok közül Kína és Dél-Korea támadta a leginkább a japán haderőreformot. Peking számára egyértelmű ok állt a háttérben: a Kelet-kínai-tengeren zajló területi vita, de előkerültek a történelmi sérelmek is, hiszen a kínai média, ahol lehet, még mindig előveszi a Japán-kártyát és folyamatosan a múlt sérelmeire hívja fel a figyelmet. Továbbá Abe elutasította a szeptember elején tartott katonai parádén való részvételt, hivatkozva a “rendkívül fontosságú belpolitikai folyamatokra”.

Viszont Szöul egy kicsit más lapra tartozik. Japán és Dél-Korea között mostanában szokatlanul ellenséges a viszony, annak ellenére, hogy az amerikai külpolitikában szövetségesnek számítanak. Szöul szintén tiltakozott, és kérdőre vonta az Egyesült Államokat, hogy miért támogatja nyíltan Japán militarizálódását. Sőt, ami korábban az Észak-Korea “Kína-barátsága” miatt teljesen elképzelhetetlennek tűnt, most valósággá vált: manapság Kína és Dél-Korea közös véleményen van és együttműködik a “Japán-kérdésben annak ellenére, hogy Peking és Szöul között is akadnak konfliktusok.

Meglepő módon a dél-koreai elnökasszony – egyedüliként Washington kelet-ázsiai szövetségesek közül – részt vett a második világháború befejezésének 70-ik évfordulója alkalmából tartott bemutatón, miközben Kim Dzsong Un nem nem ment el rá (igaz maga helyett a hozzá közel álló pártfőtitkárt küldte el).

Pak Gun Hje eme útjára mintegy 156 kereskedelmi szakember és befektető kísérte el, akik Pekingben és Sanghajban tárgyaltak. Nem véletlen, hogy elemzők annak a bizonyítékát látják, hogy Peking és Szöul közti viszony egyre szorosabbá válik. A dél-koreai elnökasszony ugyanis 2013-as megválasztása óta hatszor találkozott Xi Jipinggel és háromszor járt Kínában. Mindketten hasonló álláspontot képviselnek Észak-Korea kapcsán, sőt, egyes vélemények szerint Peking közvetített és simította el a legutóbbi (augusztusi) konfliktust Phenjan és Szöul között.

Felelős nagyhatalom? 

Habár most a média figyelmét leginkább a menekült/migráns válság és a szíriai helyzet foglalja le, a világ másik végén történt alkotmánymódosítás szintén nagyon fontos változást jelent Japán és Kelet-Ázsia modern történelmében. Tokió számára ugyanis itt a nagy lehetőség, hogy több mint hetven év után nemcsak gazdasági és kereskedelmi, hanem katonai-politikai tényezővé váljon a Távol-Keleten. Kérdés, hogy ebbe a helyzetbe miképp fognak belenyugodni a szomszédos országok, amelyeknek még mindig nem felejtették el, hogy milyen érzés volt japán katonai csizmák és szuronyok alatt élni.

Krajcsír Lukács

A forrásokat megtalálod a cikkben.

Előzmények:

Tőzsdepánik Kínában: Ha a sárkány tüsszent…

Éhes sárkány szigettel álmodik: Kína szigetépítései a Dél-kínai-tengeren

A Felkelő Nap hadserege elszabadul – Haderőreform Japánban

Veszélyes játszmák a Távol-Keleten – Obama kelet-ázsiai körútja

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!