Enikő, Melitta
  • HUF: 332.99
  • USD: 1.11
  • 14 °C
  • 29 °C
Vélemény

Kalita Gábor: Másolni – jó ?

A megtörtént, bűnös cselekmények másolásának anatómiája, s ennek veszélyei

Nyitókép forrása: 

 

A megtörtént, bűnös cselekmények másolásának anatómiája, s ennek veszélyei

 

Annak idején, a hetvenes-nyolcvanas években a Magyar Közszolgálati Televízió Kék fény című kriminalisztikai műsora a fél országot, s a határon túli magyarokat is képes volt esténként a képernyő elé ültetni. Nem véletlenül, hiszen az emberek buktak az érdekességekre, az átkos máskülönben szürke médiaszolgáltatásai mellett, ami a keleti blokk minden országára, más-más mértékben volt jellemző.

Hirdetés(X)

 

Persze, ehhez azt is tudni kell, hogy Magyarország médiatörvényei voltak a legmegengedőbbek. Példaként említhetnénk az akkori Tükör, az Élet és Irodalom, stb. hetilapokat, melyeket itt, Pozsonyban is érkezésük napján, a külföldi lapok standján szabályosan szétszedtünk még „frissiben,” mi, az újságíró, s irodalmár társadalom tagjai.

 

Persze, a részben megengedő, Kék Fény szerkesztői is belebotlottak olyan nem várt problémákba, ami kisebb társadalmi robbanásokat okozott térségünkben.

 

Ugyanis nemegy bűntény bemutatása olyan precíz módon történt a munkáját az alaposságra építő riporter „jóvoltából,” hogy egy rövid időn belül, a know-how lemásolása révén, a feltárt bűntény többször is megismétlésre került.  Habár a program szerkesztői az említettek vonalán alaposan visszafogták magukat, a műsor így sem vesztett népszerűségéből.

 

Prága, vagyis Csehszlovákia volt cseh országrésze sem volt kivétel

 

Amikor a hetvenes évek végén Prágában jártam egy újságírói elismerés átvételének kapcsán, a Parížska utcai Csehszlovák Újságíró Szövetség épületében, az esemény után cseh újságíró kollégák gondoskodtak arról, hogy az ünnepi esemény után egy-két napig valóban tartalmas legyen ottlétünk.

 

Az egyik cseh kolléga szólt nekünk ebéd után, üljünk be vele együtt a belügyminisztérium tájékoztatójára, ahol, érdekes történésekről esik majd szó: a cseh kriminalisztikai történések frontján évekig „sláger” volt a mackós, vagyis a páncélszekrény specialista, aki a fúrt lyukakba helyezett robbanótöltetekkel nyitotta pillanatok alatt kiszemelt objektumát.

 

A Klenoty Ékszerkereskedési Vállalat vezérkara évekig aggodalommal szemlélte „mackósunk” randalírozásait, ő persze „úriember” módjára, korántsem sietett, az országrész különböző pontjain mindössze félévente, egy páncélszekrényt robbantott, persze busás betörői haszonnal.

 

A félig meddig elhallgatott eset az újságírók huncutsága révén cseppekben, de azért mégiscsak a nyilvánosság elé került, így az évek folyamán már-már a fél ország a mackósnak drukkolt mondván, ha ennyire ügyes, úgy kell neki.

 

Aztán itt is bekövetkezett írásom témájának tárgya, vagyis az ötlettolvajlás. Újabb és újabb robbantós kasszafúrók tűntek fel, persze nem sokáig, hiszen, a védelmi technika is fejlődött. Ma már az ilyesmivel meg sem próbálkoznak a mackósok, hiszen a páncélszekrény gyártók leleményessége is dicséretre méltó, a többször biztosított, kamerás riasztóberendezések is becsülettel végzik a dolgukat. Persze bizarr esetekre ma is sor kerül, a jellemtelen meggazdagodni vágyók fantáziája, szinte kimeríthetetlen.

 

Nyugaton is ismerik a reneszánszát élő „indigót”

 

Kedves olvasóim is bizonyára megborzadva tapasztalták a következőket: 2015 után az első autós tömegmészárlás után, milyen hamar bekövetkezett ennek másolása, s az ötlet – „bevált.”  Korábban nem is hallottunk ilyen eszetlen cselekvésekről, esetleg csak olyasmiről, hogy a részeg, vagy tudatmódosító szerek alatt álló sofőr, vagy kocsija technikai meghibásodás révén belehajtott egy villamosmegálló, várakozó ember csoportjába.

 

Hasonló borzadás foghatott el mindannyiunkat akkor, amikor Európában  elindult a késes támadások divatja. A hírlap eleinte jóformán kiesett az ember kezéből, amikor azt olvasta: az önkéntes segélyszolgálat 16 éves diáklánya a annak a migránsnak esett az áldozatául (brutális, késes gyilkosság), akit segített, mindenben támogatott. Európa, migránsok által megerőszakolt lányai, asszonyai is szerencsések voltak, ha „nyomeltakarítás”, (a Fekete-Afrika, vagy a Közel-Kelet élettérfoglalói) céljából nem vágták el a torkuk át, vagy nem szúrták szíven.

 

Hasonló eset a vonat elé „lökdösés” esete is. A kezdetekben abban bíztunk, ezt nem másolják majd az iratok nélkül Európába tolakodók, ám – tévedtünk. Tucatjával ismétlődtek ezek az esetek.

 

Az utolsó esetek közül a nyolcéves, vonat elé lökött, német fiúcska meggyilkolása – végképp borította bilit.

 

Vagyis, meddig tűri még a Nyugat, hogy az egyes országok hivatalos PC-je szerinti, „exotikus” külsejű emberek dupla lábbal ugráljanak kontinensünk őslakosainak a fején.

 

Németországban, „koppintás” tárgyává fejlődött az, hogy bandákba verődött, busás szociális juttatások révén, unalmukban lebzselő migránsok szabályos „strandfoglalásokat” hajtanak végre, s a szabályos terepfoglalás után még a melegvizű gyermekpancsolókat is birtokukba veszik. A rendőrség kiszáll, kiüríti az ezer férőhelyes fürdőket is, szinte tűzszerűen terjedt a düsseldorfi példa, majd másnap újranyit a strand. Jó trükk ez, persze csak az élettér foglalók számára. Hiszen a város lakói már ki sem mennek a toporzékoló, nőket molesztáló hordák miatt az ő adójukból is felépített strandjukra.

 

Meddig tűrik el még a németek a gyilkolászó migránsok rémtetteit?

 

Autó után kötött, majd vonszolt kutyusok „kötélharca”

 

A rossz példa, tényleg ragadós.

 

Az emberek, rémült üveges szemekkel nézték azokat a videó bejátszásokat, melyek az embertelenség legdrasztikusabb formáját tárták elénk, ember és állat között.

 

Évekkel ezelőtt egy amerikai klipre „sikerült” rákattintanom, mely kegyetlen látványt közvetített. Egy személykocsi vezetője kötélen vontatott maga után egy kutyust, s amikor az már képtelen folt futni, testét a földön vonszolta az állatkínzó – véres csíkokat hagyva maga után az úton.

 

Persze – miért is ne – hozzánk is elérkezett az állatkínzásnak ez a formája. Egy szlovák férfi, az elmúlt hetekben spárgán vonszolta maga után áldozatát, s amikor a rendőrség utol érte, azt hazudta, véletlenül kinyílt kocsija ajtaja, így került áldozata az aszfaltra.

 

Persze, arról már nem beszélt, hogy minden ötajtós családi és terepjáró kocsi hang és fényjelzéssel informálja gazdáját, menet közben, kocsija melyik ajtaja is maradt nyitva.

 

Ezek után egy magyarországi eset került a nettre, amikor egy idős asszony a fentiekben ábrázolt szadizmussal büntette kutyáját, mert az állítólag elszökött hazulról, s szerinte, büntetését megérdemelte. Amikor, bejelentés után kiérkeztek a rendőrök, a kutyus már kilehelte lelkét.

 

Volt ebből az esetből több is, ám ezek ismertetése helyett hadd jegyezzem meg, a közfelháborodás hatására is elindult az ilye esetek törvénybe foglalásának javaslata, mely kimondottan súlyos büntetéseket ró majd ki az elkövetőkre.

 

A „másolás” aljasabb formája, a közéletben is megmutatkozik

 

Meg, bizony. Pályám során számos jólelkű, megbízható, nemzetiségéért a kezét is tűzbe tevő emberrel találkoztam, akiknek jelleme, idővel, a társadalmi „cunamik” hatására – alaposan megváltozott.

 

Igazmondó, őszinte fellépései idővel fokozatosan torzultak, s ő is felvette a kényelmes, urbánus viselkedésmódról tanúskodó, besimuló, hamiskodó „fazont.” Az élet vitte erre, hiszen számos alkalommal tapasztalhatta: őszintesége a KITAGADOTT posztot osztotta ki neki.

 

Jól ismert dolog ez a nemzetiségi politikusi körökben is, hiszen a választójáért közelharcot vívó, nem hamis, nem álságos politikai közszereplőt is idővel a körülmények arra kényszerítik, hogy minek izzadni, ha nem muszáj, a megélhetési politikusi pókerarc megtartása, sokszor a vad, sokszor a törvénytelen taposások árán is – természetesen – kifizetődőbb.

 

S hogy az adott harminc év időfutama alatt milyen áron történt mindez?

 

Friss példa ennek igazolására, nemzetiségi politizálásunk harminc év leforgása alatti transzparens, tökéletes falnak kormányzása.

 

A májusi, EP-s választásokra való, bántó felkészületlenség, a nem tudom milyen gyanús vizekről előkapart párt elöljárók, párt igazgatók, választási „dílerek” szemkiverő amatörizmusa, megélhetési politikusaink, vagyis a magukat „elitnek” nevezők, szemforgató bugyutaságai, immár májusban negyedik alkalommal taszította földre a nemzetiségi politizálást, vagyis, önös érdekek miatt – cserben hagyta választóit.

 

Kalita Gábor: Felvidéki tájkép, harminc évvel az elszámoltatás bojkottálása után

 

Resumé helyett

 

Én úgy látom, ha minél többen leszünk őszinte igazmondók, ha minél többen csakis a jót másoljuk (remélem, közülünk kutyusát senki nem vontatja majd autója mögött), akkor eljöhet az-az idő, hogy a társadalmi, politikai életből lassan-lassan kikopnak az átkosból is reánk száradt indivídumok, a csakis maguknak és sameszaiknak kaparók, az álságosok, a bosszúállók, a csakis saját pókerarcaikat fényezők, s többségbe kerülnek az őszinték, a becsületesek, az igazmondók.

 

És, hát, mivel is zárhatnám összefoglalómat, ha nem azzal a civil szerveződések által sokat hangoztatott zsargonnal:

 

JÓNAK LENNI, JÓ!

 

Kalita Gábor: Elérkezett a pókerarcok alkonya?

 

Kalita Gábor

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 2 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője. Mindenhez ért. Mindenhez is!

Kövessen minket

Megosztás