Körkép.sk hírlevél: Putyin nemcsak meg akart, most is meg akar szabadulni Prigozsintól! És ha nem, tőle szabadulnak meg

Nyitókép: Körkép.sk, montázs

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1. Lukasenko szerint Putyin a lázadás során meg akart szabadulni Prigozsintól.

2. Megtört a negatív trend? Márciusban végre több gyermek született, mint az előző hónapban.

3. Ódor: A szlovákiai fiatalok radikalizálódnak, ami elsősorban az online térben történik.

   

A híreket válogatta és azok magyarázatát megírta: Micskó András.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. Lukasenko szerint Putyin a lázadás során meg akart szabadulni Prigozsintól

Nemcsak meg akart, most is meg akar! És ha nem tőle szabadulnak meg, meg is fog!

A hétvégi történések óriási csapást mértek az oroszokra. Ingoványos talaj a hazaárulás, mert ismérveit gyakran új hatalmasok szabják régi vetélytársaikra. De amit Prigozsin művelt, orosz szemmel csak hazaárulásnak minősíthető. Épp ezért lett oly szimpatikus egy pillanat alatt tegnapi mocskolóinak. Tényleg igaz: ki gondolta volna a XX. század végén, hogy éltethetik még nácik Európában saját gyilkosaikat?

A történtekről mindent leírtak. Prigozsin – bárki is bujtotta fel – egyik kezével kihúzta a talajt a fronton harcoló katonák alól, míg a másikkal Moszkva falait rengette meg. A kis Prigozsin!

Amikor szétfutott a hír, hogy a „zenészek” Moszkva felé igyekeznek, hogy érezhették magukat a lövészárkok katonái? Mit gondolhattak parancsnokaik? Mi tarthatta őket a helyükön egyáltalán? Ha eddig hitték is, mi volt a következő pillanatban az „ügy”, ami akár a következő pillanatban az életüket rabolhatja el?

És milyen elégtétel volt az ukránoknak! Képzeljék el! Milyen öröm és erő számukra ez az orosz meghasonlás! Mert nem a 12 halott, vagy a három Kamov-vertolet a veszteség, kerüljön bármennyibe is, hanem a tartás. És ez az a veszteség, ami többet adott az ukránoknak, mint maga az Antonovszki-hídfő: a hitet, hogy az orosz akarat megtörhető. És mire ezt a hitet elveszítik (ha egyáltalán el kell még veszítsék valaha), megint életek tízezrei vesznek el. És ne tévedjünk: ezek – minden Prigozsinoktól függetlenül – mindig mások érdekeiért vesznek oda. És mindegyikük  valaki áldozata, fáradsága és fájdalma. Mindegyikükkel közösségük erőfeszítései foszlanak a semmibe.

A másik oldalon, Putyin, valami hihetetlen varázslattal „élte túl” a szombatot! De nem tudjuk, túlélte-e valóban? Nem tudjuk, túlélte-e Oroszország maga? Mikor lesz, és ki szervezi a következő puccsot? Mekkora erőforrásokat emészt fel az ellene történő védekezés? „Hány” rossz vért szül még a bizalmatlanság? Kiket sodor magával, „ártókat” és ártatlanokat?

A tisztogatás biztosan bekövetkezik. Mindenki, aki egyszer életében akár csak beszélt is Prigozsinnal, gyanús. A főttkukorica-árus is. És szertefutnak majd a kémek és a besúgók, és fülelnek. Hallgatóznak és jelentenek. És gyanús lesz mindenki. Moszkva önnön létéért küzd. És nehezen fogjuk csak elhinni, hogy egyáltalán, megnyeri-e ezt a küzdelmet, és ha igen, mikor. És ezzel párhuzamosan megelevenedik a szétszakadó Oroszország fenyegetése.

Persze az oroszok a szó szoros értelmében is elszenvedték az elmúlt másfél év legnagyobb vereségét: átengedték ellenségeiket a folyó bal, vagyis keleti partjára. Nem tudjuk még, hogy ez végleges vereségükhöz vezet-e, vagy csak életek újabb százezreit követeli majd, de nagy árat fizetnek érte. A hídfő megtartásával az ukránoknak karnyújtásnyira Maiupol és a Krím. Ráadásul úgy hírlik, meg is tudják védeni. Ez pedig véget vetne annak a kényelmes háborúzgatásnak, amiben Putyin az oroszait ringatja. Hogy észre sem veszik igazán, mi zajlik a nyugati határon. Mert eddig zavartalan a városi élet, távoliak a behívottak, érezhetetlenek a veszteségek. Zajlik az élet, kiválóak az előadások, bőséges az áruválaszték, nem zuhan az életszínvonal (ez itt Európában történik csak).

De ha elveszik a Krím – ami egyetlen nap alatt közelebb került, mint az előző 500 nap alatt összesen – dönteni kell: béke, vagy mozgósítás. Nem tudjuk, hogy döntene Putyin. És korántsem biztos, hogy döntése megmenti-e őt magát, és megmenti-e Oroszországot. Azt már ezerszer hallottuk, hogy a végsőkig támogatnunk kell Ukrajnát. De azt nem, hogy a végső miig? Mert nyolc (?) Oroszország, nyolc Prigozsinnal, Szurovikinnel, Sojguval vagy Lavrovval lehet megnyugtató, ha arra gondolunk, hogy a jövőben egymást ölik majd (ez egyébként, megnyugtató?). De ha ezt atombombákkal teszik, valószínűleg mi sem alszunk majd olyan jól. És hogy ebben az esetben mit kell majd megszavaznunk a demokrácia érdekében, erről még nem nyilatkoztak amerikai barátaink.

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy ingyen végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Micskó András