Micskó András: Aggodalom Prájd után

Nyitókép: hungarianconservative.com

Nem. Nem aggódnak az egész világon a magyar helyzet miatt. Ön eltévesztette a léptéket, Nagykövet Úr! Ha valamennyi országban, melyeknek Ön képes volt rávenni a nagykövetét arra, hogy aláírja ezt a dokumentumot, mindenki a „magyar helyzet” miatt aggódna, akkor sem aggódna, még a világ népességének tizede sem! Az persze igaz, hogy azok a vazallusai, akik aláírták ezt a papírt, úgy tesznek, mintha aggódnának és többen közülük valóban aggódnak is. Sőt az is igaz lehet, hogy még a kormányaik is nagyon aggódnak. De a polgáraik, Nagykövet Úr – nos, azok nem!

Micskó András: A franciaországi változásokra

   

Amikor két évvel ezelőtt a magyar parlament elfogadta a gyermekvédelmi törvényt, az „aggódó világ” rögtön heves tiltakozásba kezdett. Valóban, a törvény néhány helyt elég sommásan fogalmaz, és itt-ott kicsit nagyobbat merít a szükségesnél, de azért – tegy a szívére a kezét, Nagykövet Úr – ettől még igen kevéssel nő Európában az egy főre eső álmatlan éjszakák száma!

Akkoriban (Körkép 22.02.04.), még a háború, azaz a folyamatok felgyorsítása előtt, az is lehetségesnek látszott, hogy mi itt Közép-Európában képesek lehetünk saját jogon, azaz csakis a mi érdekeinket szem előtt tartva létezni. És az is, hogy sorsunk évszázados alakulásából a helyes következtetéseket levonva, némi ügyességgel és sok kompromisszummal magunk válhatunk jövőnk alakítóivá. Alig két év elég volt, hogy ez a remény illúzióvá változzon – nem kis részben az Önök önző és brutális külpolitikájának köszönhetően.

Abban a cikkben a tiltakozások sorrendje és kiterjedése került Európa térképére, világosan kirajzolva a kulturális (és a belőlük következő életszemléleti) különbségeket kelet és nyugat között. Igen érdekes ebből a szempontból az ön mondata: „Ez szerintem nagyon jól mutatja, hogy ez nem a nyugat és kelet közötti ellentét”

Micskó András: Magabíró Közép-Európa

De csak Ön szerint. Szerintem meg az. Valóban, sok kormányt nyertek meg maguknak csak ez alatt a két év alatt is! Látja: nem országot – kormányt! Elég a tönkretett Bulgáriára, vagy lassan a két éve kormány nélküli Szlovákiára gondolni. Macedónia pedig az önök alattomos beavatkozási módszereinek tankönyvi példája lett. Hogy tehát ezek az országok felsorakoztak az Önök nyugat-európai szövetségesei mellé, az pontosan jelzi, milyen eredményes volt befolyásuk kiterjesztése egy identitásvesztő európai régióban.

Ennek ellenére attól tartok, az elfogadás, amit nálunk vélt szükségesnek előmozdítani, sokkal jobb állapotban van itt, mint számos nyugati országban, ahol Ön nem tartja fontosnak ezt az értéket 37 aláíróval megerősített nyilatkozattal óvni. Vagy mit gondol, a berlini strand-verekedések miből adódnak? A 12.000 autó franciaországi felgyújtása, és elkerülhetetlen, hogy kiemeljem: 160 iskola elpusztítása!

Iskolákat támadtak meg! Nem csak loptak! Tucatnyi iskola égett porrá! Elsőre egy összeszidott magyar talán nem is érti miért! De Ön, Ön pontosan érti: Olyan helyek ezek, ahol az érzékenyítés folyik! De hadd kérdezzem meg: érte az Ön családját bármilyen atrocitás, mióta ebben az „aggodalomra érdemes” országban élnek? A gyermekeit? A férjét? Mert azért van az a hely, ahol volna miért aggódnia!

Micskó András: Egy (két) mondat a migrációról

És ez a dolog másik oldala. Ha van valaki, aki képtelen ebben a kérdésben pártatlan ítéletalkotása, az érintettsége folytán éppen Ön! Ráadásul, Ön nem a pride-felvonulók szószólója, akiknek valóban lehetnek és vannak is igazi sérelmeik. Ön az Egyesült Államok képviselője itt! Önt a kormánya nem a magyarországi LMBTQ közösség és az USA közti kapcsolat fenntartása okán helyezte Önt ide (vagy mégis?), hanem a tízmillió magyar miatt, akik közt – minden szégyen nélkül ismerem be – vannak szexualitásukban a túlnyomó többségtől eltérő beállítottságúak is. Viselkedjen hát úgy! Ne gondolja, hogy nem látjuk: nem az az Ön baja, hogy itt be kell-e csomagolni egy könyvet, vagy nem! (Nem kell. De könyvesboltokban sem kell hétéves gyerekeknek csodás borítókon virító, ölelkező férfiak történetében lapozgatni!)

Azok a mesterséges idióták, akikből Önök nyájakat nevelnek otthon, szégyenkezve tarolják le Lincoln elnök szobrát. Azét az emberét, aki – bár nem tudott az Ön jelen normái szerint élni, ahogy abban az időben egyetlen ember sem – korának egyik leghaladóbb gondolkodású személyisége volt. Persze van miért vezekelniük, ha a rabszolgákra, az indiánok szabályszerű kiirtására és a világ 100 éve folyó kifosztására gondolok. Ám nem hallottam, hogy ebben a kérdésben támogató aláírásgyűjtést folytatott volna és nem látom a vezeklés más jeleit sem.

De nekünk ehhez semmi közünk, Nagykövet úr! Bizonyára nekünk is van vaj a fülünk mögött, és bánhatnánk jobban is a saját ultraszexuálisainkkal, de cseppet se aggódjon! Megtanuljuk, és jó fogjuk csinálni, Nagykövet úr! Azonban ahhoz, amit Ön és az Ön hatalmasságai ennek örve alatt ránk akarnak erőltetni, a pride-nak semmi köze. Hogy egy cseppet sem törődnek a Föld élhető állapotban tartásával; hogy ahová a lábukat beteszik, mindenütt csak a rombolás és a tönkretett emberek milliói maradnak; hogy minden profitot önző terjeszkedésük céljaira vonnak el; hogy még egy tisztességes életre sem méltatnak másokat… Hogy felszámolják a normális életünket, az azt mutatja, mi egyáltalán nem számítunk – és ebben vagyunk mi útban Önöknek!

A szólászabadság, amit az Önöket irányító Big Tech cégek anélkül vettek el tőlünk, hogy akár egy lépést tettek volna ellene – micsoda árulkodó „érték”! Hogy egy törvényre, egy közös erőfeszítésre ne futotta volna, hogy legalább az adóikat befizessék… Ó, amikor Bárki tettei egybeesnek az Önök céljaival, nem tetszenek olyan érzékenyek lenni! De most, hogy ebben az Isten háta mögötti Kelet-Európában minden józan számítás ellenére támadt egy gondolat, ami veszélyes az Önök identitásmentesítésére nézve, még a gondolatszabadságot is eltörlik! Mondjon egy érvet, hogy nem így van! Erőltesse meg magát, és rakjon össze a hihető verziót! Elég, ha csak annyira lesz hihető, mint ennek a tízmilliós nemzetnek a verziója, és higgye el, Ön mellé állunk! De ez, hogy szándékosan nyomorba kényszerítenek bennünket, csak mert mást gondolunk, mint Önök – nagyon gáz, Nagykövet úr! És nagyon ismerős úgy hétmilliárd embernek!

És ne tévedjen: ezt mi pontosan érezzük, bármi mögé is próbálja elrejteni! Olyan érzékszervünk van hozzá, amivel Önök nem rendelkeznek. Ez a szuperszenzor csak ezer év alatt fejlődik ki, és ezen a téren mi behozhatatlan előnyben vagyunk! Látjuk, hogy abban a jövőben, amire Önök készülnek, nekünk, és annak a hétmilliárdnak is, marginális szerepet szánnak egy egyre élhetetlenebb periférián. Mert erre mutat minden, amit tesznek és amit mondanak. A szándék is, hogy eltereljék a figyelmünket ezekkel a kérészéletű dolgokkal, amikkel összeugrasztanak bennünket addig is, amíg létre nem hozzák a totális káoszt, ahol a transzneműek, ott a periférián, teljesen esélytelenek lesznek. Nem miattunk – Önök miatt! Ezért kell a nyilatkozat, és rá a nevek. Hogy az Önök nyájainak hihetőbb legyen ez a hókuszpókusz.

És Ön ezt tudja.

Micskó András

Micskó András