Korčok a hétvégén bebizonyította, hogy alkalmatlan elnökjelölt. Még Dankoval szemben sem állta a sarat

Nyitókép forrása: reprofotó/Markíza

A hétvégén, a Markíza Testre szabva című vitaműsorában zajlott az első elnökjelölti vita, Andrej Danko (SNS) házelnök-helyettes és Ivan Korčok progresszív elnökjelölt között. Magáról a vitáról és Korčok újabb magyarellenes megnyilvánulásáról ITT és ITT olvashat részleteket. Mostani cikkünkben azonban nem Korčok üzeneteit vesszük górcső alá, hanem azt és tényt és annak jelentőségét, hogy Korčok lényegében leszerepelt a vitaműsorban, pedig elvileg egy könnyű ellenfelet biztosítottak számára Andrej Danko személyében.

Danko sikeresen rántotta le a maga szintjére Korčokot, aki képtelen volt alantas vitákon felülemelkedő államférfi benyomását kelteni, és hisztériás grimaszok kíséretében igyekezett visszavágni Dankonak egy-egy jogos vagy jogtalan sérelemért.

Danko sikeresen tudta őt kizökkenteni és védekezésbe kényszeríteni. Korčok láthatóan zavarban volt, nem tudta eldönteni, hogy az Amerika-bérencségére vonatkozó vádakat szabad-e  egyáltalán cáfolnia – és végül cáfolata nem is volt meggyőző.

Korčok egészen nevetségesen viselkedett, ahogy próbálta kikerülni a konkrét válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek kényelmetlenek voltak számára vagy a progresszív ellenzéki pártok számára. Mellébeszélt, és a műsorvezető nem egyszer szóvátette neki, hogy nem válaszolt érdemben a kérdésére.

Látható volt, hogy Korčok a progresszív sajtó stúdióhoz szokott, ahol úgy erőszakolhatja meg a szlovák nyelvet, ahogy akarja, ezt nem róják fel neki. A volt amerikai nagykövet és liberális külügyminiszter korábban is előszeretettel fogalmazott úgy, hogy csak benyomást keltsen, de konkrét kijelentéseket ne lehessen számon kérni rajta. Rendszerint hagyta, hogy a baráti sajtó újságírói mondják ki helyette a fő narratívát, míg ő különös szófordulatokkal ráhelyeselt.

Korčok a hétvégi vitaműsorban másra számított. Alapjáraton a forgatókönyv abból állt volna, hogy a műsorvezető témaválasztása – mint a kormányellenes tüntetések, igazságügyi reform, Fico-Orbán találkozó, Danko jelzőlámpás balesete – Andrej Dankot kényszerítik védekező pozícióba. Danko azonban láthatóan az esélytelenek nyugalmával keverte újra a témákat, személyeskedett, amit Korčok esetlen „vissza-személyeskedéssel” próbált kezelni. Rosszul.

Nem sikerült cáfolnia meggyőzően Amerika-bérencségére vonatkozó vádakat. Sőt, elismerte, hogy amerikai nagykövetként tényleg megakadályozza, hogy Andrej Danko (még két ciklussal korábban, házelnökként) eleget tehessen az amerikiaiak washingtoni meghívásának.

Még arra sem volt képes, hogy világosan kimondja, támogatni fogja-e vagy sem, hogy Brüsszel elzárja Szlovákia felé a pénzcsapokat a jogállamiságra hivatkozva.

Korčok nem tudta jól eladni azt a célját sem, hogy a kormány ellensúlya akar lenni. Minden jel szerint hiányzik a reálpolitikai érzéke: a kormányellenes tüntetéseken nyilván könnyű ellensúlyként pozicionálnia magát, mert a megmozdulásokon a kormánnyal határozottan elégedetlenek vesznek részt.

Ám, ez hamis helyzetértékelést szülhet, mert országos szinten a lakosság többsége továbbra is a jelenlegi kormány mellett áll, és az elmúlt négy év válságkormányzásai után a lakosság valószínűleg jóval több mint fele nem akar újabb látványos válságokkal járó belpolitikai vitákat, még akkor sem, ha azokat egy morális magaslóról beszélő, atlantista, Korčok-nevű ellensúly kezdeményezi. 

Nem beszélve arról, hogy az LMBTQ-jogok kiszélesítése, Ukrajna felfegyverzése, a háború folytatása és a tagállami vétójog eltörlése mellett érvelt. Mindegyik témában a szlovák közvélemény igen nagy többsége épp az ellenkező véleményen van. Ezen a kormányellenes tüntetések sem fognak változtatni.

Mindenki számára világos, hogy Korčok megválasztása esetén semmiféle egyensúly vagy status quo nem állna fel. Helyette folytatódna a kormányzat meggyengítése és a külföldről érkező ukázok kikényszerítésének gyakorlata, ahogy az Matovič és Heger idején is történt.

Korčok elsőként kezdte építeni elnökjelölti arculatát, és túlságosan elbízta magát. Hosszú hónapokon keresztül egyedül volt a mezőnyben, nem kellett szembenéznie valódi ellenfelekkel, és elhitte a progresszív sajtó által gondosan szerkesztett illúziókat arról, hogy a lakosság többsége úgy gondolkodik és azt akarja, ahogy és amit a progresszívok is gondolnak és akarnak.

Korčok összemosta azt, hogy miért indul és hogy mit akar elérni. Most azzal az agendával próbál győzni, amit megválasztása esetén meg akar valósítani. Valójában azonban nem tud győzni, ha ténylegesen bevallja, mit akar megvalósítani. Ezt az alapigazságot a progresszív mainstream buborékjában nevelkedett Korčok nem ismerte fel.

A lényeg, a progresszívok saját magukat szorították sarokba. Vagy lecserélik Korčokot egy alkalmasabb jelöltre, vagy előre menekülnek és megpróbálják jobban felkészíteni. Ez azonban nem működhet addig, amíg a kormányellenes tüntetésekkel fel nem hagynak. A dilemma csaknem feloldhatatlan.

Nehéz megmondani, hogy Korčokot a baráti sajtó ebből fel tudja-e még emelni olyan szintre, hogy valódi kihívója legyen Peter Pellegrininek. A Korčok alkalmatlansága miatt keletkezett politikai kár (számukra) hatalmas, mivel az atlantista volt külügyér indulása meggátolta, hogy Pellegrini a mérsékelt, progresszív-kompatibilis vonalon maradjon, és eltolta a szuverenista-nemzeti vonal irányába. Pellegrini pedig nagyságrendekkel ügyesebben játssza el a mosolygós, vitákon felülemelkedő államférfit, mint a hol hisztériás, hol arrogáns Korčok.

Komjáthy Lóránt