Fogadtatás

 

Az interjú ténye senkinek nem új, ezzel van tele az összes lap. Tucker Carlsont elmondták mindennek, mert leült Putyinnal, hogy beszéltesse. Ez sem új, de ez már érdekes. Emlékeznek Orbán moszkvai kísérletére, a háború előtt? És utána, amikor tavaly október 17-én Pekingben találkozott Putyinnal? Európa összes progresszív médiuma (tehát gyakorlatilag mind) visított a felháborodástól. 

 

A képlet ugyanaz. De – miért olyan förtelmes is ez? Ha nem ül le senki Putyinnal beszélni, ki fog (egyszer majd) békét kötni vele? Vagy a február 1-jén megszavazott, 2027-ig tartó 50 milliárdocska csak a későbbi folyó eredő forrása, csak függöny, ami eltakarja a tényt, hogy Putyin haláláig itt béke nem lesz? 

 

 hirdetes_300x300  

Micsoda ostoba feltétel volna! És ha nincs ilyen, nem kellene megtudnunk, mégis mit gondolnak „odaát”? Miért is nincs jogunk ehhez? Miért is káros ez önmagában? Mert mi, állampolgárok olyan ostobák vagyunk, hogy nem látunk át Putyin ördögi propagandafogásain, és szükségünk volna élesszemű vezetőink szerető gondoskodására, ami csak gyermeki ártatlanságunk megóvására szolgál? Ezeké? Ezeké a tehetetlen epigonoké, akik egy önálló gondolatra is képtelenek? 

 

Putyin egyébként nemsok újat mondott Carlsonnak. Ha valaki vette már a fáradságot, hogy ne csak a fősodratú média drogját szippantsa fel, alig talál újat a beszélgetésben. Úgy fest, az interjú az amerikai közvéleménynek hiányzott a legjobban. John Kirby, a Fehér Ház képviselője nem is késlekedett nyilatkozatával, hogy

 

„ nem szabad elhinniük semmit, amit Vlagyimir Putyin mond Tucker Carlson interjújában”

 

 

Nem szabad? – az európai média agresszív támadása inkább csak még egy bizonyíték az ítélőképesség teljes hiányára. Guy Verhofstadt kétségbeesett:

 

„Amerika holnap szenvedni fog… a szűretlen hazugságoktól. Ez a demokrácia halála”

 

 

 

Igazán magas szintű érvelés! Nagy szerencse, hogy nekünk vannak Kirbyink és Verhofstadtjaink, akik megrágják helyettünk az ételt! A foguk közt szűrik meg! Lenyelni már, csak le tudjuk magunk is!

 

Mindemellett a tények: légvonalban 1990 előtt a NATO a német-olasz-görög-török vonalon állt, Moszkvától kb. 1800 km-re. Most a finn-lett-ukrán-török vonalon áll, a távolság 370-450 km. Eközben az oroszok – mondjuk Párizstól – a korábbi 600 km-ről 900 (Breszt, BLR) – 1300 km-re (Szmolenszk, RUS) távolodtak. Zavarhatja ez az oroszokat? Nyilván zavarhatja. (Ugyanakkor Kína a Spratley-szigeteken létrehozott, vitatott támaszpontjával a korábbi szárazföld – San Francisco (8000 km) távolságon egyetlen mérföldet sem nyert (Spratley – San Francisco 11.840 km), csak egy jobb Csendes-óceáni pozíciót, (főképp Indonézia és Ausztrália felé). Mekkora is a különbség? Tízszeres? Zavarja ez az amerikaiakat? Mi az, hogy!)

 

Érvek

 

Putyin pontosan ezzel érvel. A NATO erőteljes nyomulásával szemben, ami szerinte nem tisztességes (már csak a Gorbacsov-Bush megállapodás szerint sem, aminek a lényege a NATO helybentartásának ígérete volt). Putyin többször ezekre az ígéretekre hivatkozik, és nehéz érvelnünk álláspontja ellen. 

 

Ha egyszer Merkel asszony 2022-ben egyenesen azt nyilatkozta, hogy a (többedik) Minszki Megállapodás csak csapda volt az oroszok számára, hogy a Nyugatnak legyen ideje felfegyverezni Ukrajnát, mit mondhatunk? Hogy az oroszok még többet hazudnak? Hivatkozhat-e így a Nyugat tisztességre és szavahihetőségre? Felveti Szerbia NATO-bombázását is, mindenféle ENSZ határozat nélkül, miközben – mint mondja – Szerbia egyáltalán nem sértette meg senki szuverenitását. Hivatkozhatunk-e akkor mi jogállamiságra, törvényre vagy egyetemes értékekre?

 

 

Többször körüljárják Oroszország nyugati orientációját, sőt NATO tagságát is. Mint Putyin mondja, soha egyik elnök sem mondta neki, hogy ez lehetetlenség. Ám tanácsadóik mindig kizárták az orosz-amerikai közeledés lehetőségét is. Az ok, mint mondja:

 

„túl nagy ország, saját véleménnyel”

 

Magyarország példájából látjuk, ebből még a kicsit is nehezen fogadják el!

 

Miután a CIA kaukázusi bujtogató akcióiról beszél, a 2008-as Bukaresti Csúcsra tér, ahol Ukrajnát és Georgiát meghívták a NATO-ba. Azt mondja, Németország, Franciaország és mások, kezdetben ellenezték a javaslatot. Az internet is így tudja.

 

„De aztán – mint később mondták – Bush elnök nyomást gyakorolt ránk, és bele kellett egyeznünk. Miféle emberek ezek? Később azt mondták, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag. Tudja, erre azt mondom, hogy nem tudom! 2008-ban beleegyeztek. Miért ne egyeznének bele a jövőben is?”

 

Gondolatok 

 

Az elmúlt két évben százszor hallottuk, hogy Putyin beteg, szenilis, cselekvés és gondolkodásképtelen. Most is azzal foglalkoztak, hogy nem reszketett-e a lába az asztal alatt. A látottak alapján azt hiszem, nincs rosszabb állapotban, mint Biden úr. Íme néhány, az interjúban kifejtett zavaros putyini gondolat:

 

Mit mondott Putyin Carlsonnak? Körkép.sk összefoglaló

 

„2022-ig az orosz külkereskedelmi tranzakciók mintegy 80%-a amerikai dollárban és euróban történt. A harmadik országokkal folytatott tranzakcióink mintegy 50%-át az amerikai dollár tette ki. Jelenleg ez 13%-ra csökkent. …a jüanban lebonyolított tranzakcióink körülbelül 3%-ot tettek ki. Ma a tranzakcióink 34%-a rubelben történik, és …valamivel több mint 34%-ban jüanban. Miért tette ezt az Egyesült Államok?… Valószínűleg azt hitték, hogy ez teljes összeomláshoz vezet, de semmi sem omlott össze.”

 

„1992-ben a G7-országok részesedése a világgazdaságból 47% volt, míg 2022-ben valamivel több mint 30%. A BRICS-országok 1992-ben még csak 16%-ot tettek ki, de most már nagyobb a részesedésük, mint a G7-eké. Ez a globális fejlődés és a világgazdaság tendenciáinak köszönhető, amint azt az imént említettem. És ez kikerülhetetlen. Olyan ez, mint a nap sugarai. Nem lehet megakadályozni, hogy a nap felkeljen. Alkalmazkodni kell hozzá. Hogyan alkalmazkodik az Egyesült Államok? Az erőszankciók, a nyomásgyakorlás, a bombázások és a fegyveres erők bevetése segítségével? Ez az önhittségről szól. Az Önök politikai berendezkedése nem érti, hogy a világ objektív körülmények között változik. És annak érdekében, hogy megőrizze a szintjét, meg kell hoznia a hozzáértő döntéseket a megfelelő időben. Az ilyen brutális intézkedések, beleértve Oroszországgal és más országokkal szemben is, kontraproduktívak.

 

Az előbb azt kérdezte, ha jön egy másik vezető az változtat-e valamit? Ez nem a vezetőről szól. Nem egy adott személy személyiségéről van szó. Ha a mindenáron való uralkodás gondolata, amely az erőszakos fellépésre épül, uralja az amerikai [nyugati?] társadalmat, akkor semmi sem fog változni. De ha végül eljutunk arra a felismerésre, hogy a világ objektív körülmények miatt változik, és hogy időben alkalmazkodni kell hozzá, felhasználva azokat az előnyöket, amelyekkel az USA ma még rendelkezik, akkor valami megváltozhat. Az USA által használt eszközök nem működnek. Ha ez a felismerés eljut az uralkodó elithez, akkor igen, akkor az állam első embere úgy fog cselekedni, ahogy a választók és a különböző szinteken döntéseket hozó emberek várják ettől a személytől.

 

Elon Muskot nem lehet megállítani. Azt fog tenni, amit jónak lát. Mindazonáltal közös nevezőt kell találni vele. Keressék meg a módját, szerintem ő egy okos ember. Meg kell vele állapodni, mert ezt a folyamatot szabályoknak kell alávetni. Az emberiségnek figyelembe kell vennie, hogy mi fog történni a genetika vagy a mesterséges intelligencia legújabb fejlődése miatt. Egyszer az emberiség úgy érezte, hogy az atomfegyverek egzisztenciális fenyegetést jelentenek. Az összes nukleáris nemzet elkezdett kiegyezni egymással, mivel rájöttek, hogy a nukleáris fegyverek gondatlan használata az emberiséget a kihalásba sodorhatja. Ma már lehetetlen megállítani a genetikai vagy a mesterséges intelligencia kutatását, ahogyan annak idején a puskapor használatát sem lehetett megállítani. De amint felismerjük, hogy a veszélyt a mesterséges intelligencia vagy a genetika vagy bármely más terület féktelen és ellenőrizetlen fejlődése jelenti, eljön az idő, hogy nemzetközi megállapodást kössünk arról, hogyan szabályozzuk ezeket a dolgokat.

 

Választások

 

Putyin hosszan beszél a két nép közös történelméről, nyelvi rokonságáról és gazdasági kapcsolataik szervesüléséről, a vám- és kereskedelmi megállapodásokról, amik 2014 előtt életben tartották az ukrán gazdaságot. (Ez akkor is tény, ha sokan tudnak és emlékeznek a kommunista ukránirtásokra, vagy az ettől nem független, az oroszok ellen harcoló nácipárti ukrán hadseregre – vagyis a két ország összetűzéseire is).

 

Érvel amellett is, hogy ukrán nemzet nemigen létezik [legfeljebb annyira, mint a palesztin], és léte legfeljebb az évszázadok óta nemzetben élő és gondolkodó európaiak számára triviális. Fontos megjegyeznünk azonban, hogy ettől még létezhet a jövőben, vagy már ma is, és számolni kell vele – mint ezzel maga Putyin is szembesült, 2022 február 24-én és az azóta eltelt időszakban.

 

Az interjú legérdekesebb része azonban az ukrajnai választások mérlegelése, ami az európia polgár számára ismeretlen mocsár. Valamennyi aspiráns, mondja Putyin, aki Ukrajnában hatalomra került, az Oroszországhoz való jó hozzáállással nyerte meg a választásokat. Ukrajna délkeleti részére hivatkozik, ahol nagyszámú orosz népesség él. Másszóval a Donbaszra, amiért most harcolnak. Azt mondja, 2000 után minden ukrán elnökjelölt kénytelen volt az oroszajkú, érzelmű és identitású polgárok számára kielégítő programot, ígéretet tenni, hogy meg tudja nyerni a választásokat. 

 

Mintha Szlovákiában  8,5 százalék helyett egy 25-30 százalékos magyar közösség élne, melynek szavazati súlya lehetetlenné tenné, hogy nélküle szlovák köztársasági elnököt válasszanak. „És nagyon nehéz volt meggyőzni [a nyugati orientációról] ezeket az Oroszországhoz pozitívan viszonyuló választókat. Viktor Janukovics regnálása során merült fel az EU-val való társulás kérdése. Putyin innen vezeti le a beavatkozás, az >>önvédelem<< jogát.

 

„De amikor átolvastuk a társulási szerződést, kiderült, hogy ez számunkra problémát jelent, mivel szabadkereskedelmi övezetünk és nyitott vámhatáraink voltak Ukrajnával, amelynek a társulás értelmében meg kellett volna nyílnia az Európai Unió előtt, ami a mi piacunk elárasztásához vezetett volna [éppúgy, mint Kelet-Európában történt]. Azt kellett mondanunk, hogy ez nem fog működni. Janukovics elkezdte számolgatni, hogy mennyit nyer Ukrajna, mennyit veszít, és azt mondta európai partnereinek, hogy a döntéshez több időre van szüksége.”

 

A hezitálásra minden 30 fölötti emlékezhet. Arra is, hogy Putyin nyomatékul 15 milliárd dollár kölcsönt ajánlott fel Ukrajnának”.

 

„Az egész a Majdanhoz és egy ukrajnai puccshoz vezetett. A CIA tette a dolgát… Technikailag mindent jól csináltak, elérték a céljukat, a kormányváltást. Politikai szempontból azonban kolosszális hiba volt… Elkezdték üldözni azokat, akik nem fogadták el a puccsot. Ők teremtették meg a Krím fenyegetését, amelyet a védelmünk alá kellett vennünk. Ők indították el 2014-ben a háborút Donbasszban, ahol repülőgépeket és tüzérséget vetettek be a civilek ellen. Ekkor kezdődött minden.” 

 

A kisujjunkat sem gondoltuk volna megmozdítani, ha nem történtek volna véres fejlemények a Majdanon. Mert egyetértettünk azzal, hogy a Szovjetunió összeomlása után a határainknak a volt uniós köztársaságok határai mentén kell húzódniuk. Ezzel egyetértettünk, de a NATO bővítésével soha nem értettünk egyet, és azzan sem, hogy Ukrajna a NATO-tag legyen. Nem egyeztünk bele, hogy a NATO bázisok ott legyenek, anélkül, hogy velünk megbeszélték volna.

 

Hazudik? Lehet. De mondhatja. Lehet, hogy ez az orosz változat, és mindenképp bevonultak volna. Változtat ez valamin? Nem. De a történet van annyira jó, mint nekünk az ukrajnaáldozat-verzió. Mi el tudjuk fogadni az utóbbit – és marad a lövészárokban az összes ukrán, az oroszok meg el tudják fogadni Putyinét – és marad az ukránokkal szemben az orosz hadsereg. 

 

Ne tévedjünk: Kirby akarja, de Verhofstadtnak mi hagyjuk!

 

 

Micskó András

Megosztás:
Címkék: Oroszország Tucker Carlson Tucker Carlson Putin interjú Ukrajna
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 4 olvasónak tetszik ez a cikk.