Káčer ámokfutása objektíven: a liberálisok a bukástól félnek, Szlovákia egzisztenciális dilemmákkal szembesül

Nyitókép forrása: SITA/Branislav Bibel

Az elmúlt napokban Rastislav Káčer szlovák külügyminiszter minősíthetetlen, uszító és etnikai gyűlöletkeltést célzó kijelentései rezonáltak a szlovák belpolitikában. A liberális erőtér szlovák és magyar képviselői (az újságírókkal együtt) burkoltabban vagy nyíltan védelmezve, de egy emberként álltak ki Káčer nemzetközi feszültséget keltő szavai mellett, amivel kapcsolatban a felvidéki magyar közösségnek is le kell vonnia a megfelelő következtetéseket. Káčer ámokfutása azonban csak tünete egy összetett többszintű félelemnek ami a szlovák liberálisokat és magát a szlovák államot foglalkoztatja.

Ukrajna sorsával való azonosulás – külpolitikai dilemmák

Korábban már felhívtuk a figyelmet arra a dilemmára, amit az orosz-ukrán háború hozott elő. Európában nemcsak háború dúl, de egy Szlovákiával nagyjából egyidős ország határai kérdőjeleződtek meg.

Szlovákia számára kulcskérdés, hogy a határait érintő nagyhatalmi garanciák működjenek. Márpedig Ukrajna esetében nem működtek, a NATO nem tudta elrettenteni Oroszországot a beavatkozástól. Ha a Nyugat nem tudja megtorolni Oroszország egyoldalú határmódosítását, és kompromisszum születik minden korábbi Ukrajnának tett ígérettel szemben, akkor a nyugati garanciák értéke csökken, és Szlovákia évtizedeken át követett stratégiáját át kell dolgozni – az alapoktól kezdve.

   

Névleg az oroszok többek között az orosz kisebbség „védelme” végett indítottak inváziót Ukrajna ellen, így ha kompromisszum születik Ukrajnában, az azt jelentené, hogy a tabuk végleg ledőltek. Koszovót lehetett elszigetelt esetként beállítani, de ha ez Ukrajnával is megtörténik, az mindent megváltoztat.

Ahogy Magyarország, úgy Szlovákia is attól tart, hogy Oroszország közvetlen szomszédságába kerül. Ebben az esetben Közép-Európa lesz az a hely, ahol a két tektonikus lemez, a Nyugat és Oroszország egymásnak feszül. Ma Szlovákia Európa szíve, autógyártó nagyhatalom. Holnap lehet, hogy már csak Európa perifériája, ahol a nagyhatalmak titkosszolgálati csatáit zavarják le.

Káčer nem kér bocsánatot Magyarországtól, szerinte Putyin trójai falova, fekete lyuk Európa politikai térképén

Politikai fordulattól rettegve

2018-tól Szlovákia jelentős politikai változásokon ment keresztül. A Kuciak-gyilkosság véget vetett a Smer és Robert Fico korrupciós láncolatok sorát kitermelő regnálásának. A balliberálisok nyerték az elnök- és EP-választásokat, jobboldali-liberális kormány jött létre 2020-ban. Az azóta eltelt időszakban a Fico idején virágzó oligarcharendszer megtépázódott, pozícióik meggyengültek. Az orosz kötődésű beruházásokat visszaszorították. Szlovákia sosem volt még annyira Nyugat-orientált és Brüsszel-kompatibilis, mint az elmúlt években.

Ezt az orosz-ukrán háború megváltoztatta. Az előbb felsorolt okokból Szlovákia GDP-arányosan Ukrajna egyik legnagyobb támogatójává lépett elő, a nyugati szankciós politikát kritika nélkül támogatta, vállalva annak következményeit törékeny gazdaságára.

A fő probléma ezzel az, hogy Szlovákia lakosságának döntő része, de valószínűleg inkább a többsége, nem ért egyet az amerikai-orosz proxiháborúval, és békét akar, mert fél a gazdasági és biztonságpolitikai következményektől. A szlovák lakosság többsége az USA-t teszi felelőssé az ukrajnai háborúért, és ők is párhuzamot vonnak Ukrajnával, csak épp nem úgy, ahogy a mainstream szlovák politikusok teszik. Ők amiatt aggódnak, hogy ha Ukrajnát belevitték egy ilyen háborúba a nyugatiak, akkor ugyanezt Szlovákiával is megtehetik. Nem beszélve arról, hogy ott lebeg a harmadik világháború vagy egy háborús nukleáris baleset veszélye (lásd a zaporizzsjai atomerőmű körüli drámát).

Király Zsolt: Káčer beszólt, a magyar politikusok talán már hallották

Minél jobban elkötelezte magát a szlovák kormány a nyugatiak kritika nélküli kiszolgálása mellett, annál jobban rendült meg a lakosság bizalma a vezetésben. Nem titok, hogy a közvélemény úgy érzi, a kormány nem az ő érdekeit szolgálja. Ez pedig azt jelenti, hogy ma minden siker, ami az elmúlt öt évben a liberális erőtér elért, dugába dőlhet.

Robert Fico és a Smer egyre népszerűbb, a HLAS, amelynek hátán a liberálisok kormányzati pozícióba akartak jutni, gyengülőben van. Minél mélyebben van benne Szlovákia Ukrajna támogatásában, annál nagyobb a választók ellenkezése, és annál gyorsabban hunynak szemet Robert Fico 12 évnyi kormányzásának hibái felett.

Túlzott függés az európai struktúráktól

Van itt még egy, egyre súlyosabb dilemma. Európa minden jel szerint elkerülhetetlen saját hadsereget lesz kénytelen fenntartani. Valószínűbb azonban, hogy közös hadsereg nem lesz (túl sok a vitás kérdés, amiben a nagy országok nem tudnak megegyezni). Az USA már most azt várja Európától, hogy hadigazdaságra áll át Ukrajna lőszerellátása érdekében.

Ez azt jelenti, hogy az európai jólét, ami az olcsó orosz nyersanyagokra és az amerikai biztonsági garanciákra épült, véget ér. És ha véget ér, akkor az uniós tagállamok egymásra taposva fognak harcolni a gazdasági versenyelőnyért, a működőtőkéért, a munkahelyekért. Az EU megszűnik úgy létezni, ahogy eddig, Szlovákia pedig az elmúlt években semmit nem tett, hogy attraktívabbá tegye az ország gazdaságát.

Semmi váratlan: Čaputová nem fogja leváltani Káčert

Magyarellenesség, a végső mentsvár

Rastislav Káčer megjegyzései kapcsán mindezek után érdemes néhány dolgot kiemelni.

Először is, nem Szlovákia és nem a szlovák nép nevében beszél, mivel nyilvánvaló, hogy nem a szlovák népakaratot képviseli külügyminiszterként. Az ő feladata az amerikai-orosz proxiháború eladása otthon, és Szlovákia elkötelezettségének biztosítása mindenáron.

Másodszor, a nyugati irányú elköteleződés fenntartásának egyik kulcseleme Szlovákia és Magyarország elidegenítése. Ennek egyik oka Orbán Viktor kül- és gazdaságpolitikájának népszerűsége a szlovák közvélemény körében, a másik pedig az, hogy a magyar szuverén gazdaság- és külpolitika kellemetlen példaként szolgál más országoknak, ami Washingtonnak és Brüsszelnek nem érdeke.

Valahányszor szlovák és magyar vezetők egy helyen, egy fórumon vesznek részt, legyen szó V4-es találkozóról, EU-csúcsról vagy bármi másról, Káčer berohan valamelyik stúdióba, hogy bődületes hazugságokkal korbácsolja fel az indulatot. Miért? Mert ha ilyen kijelentések után (és a balliberális sajtó nyomásával a háttérben) a meggyengült szlovák kormányfő esetleg Orbán Viktorral együtt mutatkozna és partnerséget mutatna, akkor idehaza a balliberális sajtó Káčer szavaira építve lejáratja. Politikai zsarolás egyenes adásban. Teszi mindezt az a külügyminiszter, aki mögött egyetlen egy demokratikus szavazat sem áll – politikai alkuk következményeképp került pozíciójába.

De magyarellenesség felvállalásával a belpolitikában is eredményeket remélnek a liberálisok. Ezzel igyekeznek ugyanis szembefordítani a választók egy részét azzal a Robert Ficoval, aki most Orbán külpolitikáját másolná le, békét hirdet és az USA-t bírálja.

És végül, bónuszként a Rastislav Káčer-félék azt akarják elérni, amit Brüsszelnek sosem sikerült: végleg szétverni a V4-es együttműködést. És pontosan ebben az esetben látni, hogy a szlovák külügy mennyire nem Szlovákia stratégiai érdekeit követi. A V4 szétverésével ugyanis Szlovákiának nem lesz súlya, például ahhoz sem, hogy ellenálljon az európai vétójog eltörlésének, vagy a nagy tagállamok kisebbeket kiszipolyozó gazdasági döntéseinek (lásd feljebb az európai jólét leépüléséről szóló részt).

Magyarul Káčer és társai nem Szlovákia érdekeit képviselik. És amire a szlovák külügyminiszter elfelejt kitérni, az az, hogy az az ország, amely állítása szerint területeket akar elvenni Szlovákiától, Szlovákia mellett harcol a vétójog megtartásáért, a német-francia tandem gazdasági túlsúlya ellen és az ukrán gabona agráriumra gyakorolt negatív hatásai ellen, hogy csak a legutóbbi pár példát említsük.

Matovič szerint Káčer a nemzet szégyene, Gyimesivel felszólítják Čaputovát, hogy hívja vissza a minisztert

Körkép.sk