A V4 erősödésével felértékelődnek a megalkuvók is. Kell-e temetni a visegrádi együttműködést?

Október 23-án az uniós tagállamok munkaügyi miniszterei 12 órás tárgyalás után megszavazták az Emmanuel Macron által erőltetett, kiküldött munkaerőkre vonatkozó szigorításokat. A szavazáson a V4 nem volt egységes: Szlovákia és Csehország mellette, Lengyelország és Magyarország ellene voksolt.

A szavazás eredménye után a külföldi, mainstreami sajtó fennhangon üdvözölte, hogy a Visegrádi Négyek megbomlottak és gyakorlatilag vége van a negyed évszázados együttműködésnek. Ez a felvetés nyilvánvaló túlzás, mindenesetre rávilágított arra, hogy nem minden témában tud a V4 egységesen fellépni.

Kell-e temetni V4-et?

   

A válasz erre a kérdésre egyértelmű nem. A Visegrádi Csoportnak sosem volt olyan nemzetközi súlya fennállása óta, mint most, és sosem volt olyan aktív politikai kapcsolat tagjai közt, mint az elmúlt időszakban. És bár retorikájukban hangsúlyosabb a Brüsszellel szembeni kritika, minden tagállam Európa-párti kormányzattal rendelkezik, csupán az integráció mélységében (euró bevezetése) és a hatáskörök megosztásában (pl. migrációs politika) nem értenek egyet.

Tény azonban, hogy a V4-nek még sokat kell dolgoznia, hogy politikai csoportosulásból valódi szövetséggé, akár gazdasági blokká fejlődjön. Természetesen a tagállamok számos esetben saját, jól átgondolt nemzeti érdekeiket követik. Vagy épp nem: Szlovákia például úgy szavazta meg kiküldött munkaerőre vonatkozó szigorítást, hogy Lengyelország (465 ezer) után a legtöbb (98 ezer) kiküldött munkása dolgozott a tavalyi évben valamelyik másik uniós tagállamban (Magyarország 64 ezer, Csehország 37 ezer).

Hogy Szlovákia végül a francia álláspont mellett döntött, annak hátterében jó eséllyel egy másik macroni elképzelés áll: a közös pénzügyminisztérium megalkotása, amely lehetővé tenné, hogy közös kötvénykibocsátáson keresztül hatalmas forrásokhoz jussanak a tagállamok a jobb gazdasági állapotban lévő Németország és északi tagállamok terhére – nem véletlen, hogy Franciaországot ebben a déli államok is támogatják.

Az S3-Macron találkozó margójára: Pozsonytól nyugatra senki nem akar erős Visegrádi Négyeket

Mekkora súlya van a Visegrádi Csoportnak?

Leggyakrabban azért nem tartják életképes szövetségnek a V4-eket, mert arányaiban kicsi a népességük (az EU 12,5 százaléka) és az uniós GDP-ből is kicsi a részesedésük (5,4%).

Ugyanakkor a visegrádi blokk együttes népessége a harmadik legnagyobb Európában (megelőzve Olaszországot és Spanyolországot). A V4 országai ráadásul stratégiailag meghatározó térségben találhatóak: Közép-Kelet-Európában, ahol találkozik Kelet és Nyugat, itt halad keresztül az Európába áramló gáz- és olajimport.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a V4-ek országai Európa vezető hatalmának legfontosabb stratégiai és gazdasági partnerei. A németországi export 10,6 százaléka irányul a V4-be, ami több, mint a német elsőszámú exportcélpont USA esetében (9 százalék). Németország importjának 13,5 százalékát a V4-ből biztosítja, ami messze túlszárnyalja a Kínából érkező termékek arányát (10 százalék).

Egy fontos adalék: Szlovákia és Csehország külkereskedelmi mérlege Németországgal szemben pozitív (vagyis többet adnak el, mint amit vesznek), míg Lengyelország és Magyarország mérlege a németekkel szemben negatív.

Az uniós alapjogok hátulütői: Orvosok és nővérek exodusa Közép-Kelet-Európából

Szlovákia kétarcú politikája

Szlovákia az elmúlt években felismerte, hogy a változó nemzetközi körülmények számára legalább annyi lehetőséggel kecsegtetnek, mint kihívással. 2014-ben a Majdani forradalom kitörése után nyugatbarát kormányt kapott Ukrajna, ami egyúttal a Barátság kőolajvezetéken történt gázimport lassú és fokozatos megszűnését is jelentette. Ezzel Szlovákia 650 milliós éves tranzitbevételtől esett el.

A rá következő évben kitört a migránsválság, amely bár nem érintette közvetlenül Szlovákiát, a közelgő parlamenti választások miatt a belpolitika témává vált, így a kormányzat kiállt Magyarország mellett a témában, sőt együtt adták bíróságra az Európai Tanácsot.

A választások után azonban egy nem szokványos kormánykoalíció alakult, amelynek tagja lett a Most-Híd is. Ennek elnöke, Bugár Béla az elsők között bírálta Orbán Viktort, amiért kerítést épített Magyarország déli határaira. A kormánykoalíció épp Szlovákia uniós soros elnökségével legitimálta létrejöttét. A soros elnökség alatt kezdtek el derengeni Szlovákia kétarcú politikájának első jelei.

Szlovákia a 2016. szeptemberi uniós csúcs után mérsékeltebb retorikát kezdett el alkalmazni Brüsszellel szemben, majd korábbi vehemensen védett álláspontját feladva migránsokat is fogadott be – ha nem is jelentős mennyiségben, politikai üzenetnek elég volt: Szlovákia hajlandó feladni elveit bizonyos politikai előnyökért.

Francia-visegrádi összecsapás volt az EU csúcson, újra beigazolódott: Szlovákia kilóg a V4-ből

Személyes politikai kötődések

Szlovákiának nem csak gazdasági érdekei diktálják a Berlinnel és Párizzsal való jobb kapcsolat fenntartását. Fico pártja, a Smer (Irány – Szociáldemokrácia) több európai pozícióra is esélyes illetve esélyes volt.

Peter Kažimír (Smer) pénzügyminiszter például esélyes az eurócsoport (az eurót használó országok tanácsának) elnöki tisztségének elnyerésére, ami jelentős presztízst és politikai előnyt biztosítana a korrupciós botrányai és politikai kudarcai miatt meggyengült pártjának.

Hasonló lehetőségekkel kecsegtetett az Európai Gyógyszerügynökségért folytatott verseny, ahol Pozsonyt szintén a legesélyesebbek közé sorolták, végül még a kiválasztási folyamat második körébe sem jutott be.

Európa magjához

Robert Fico kormányfő a nyáron kijelentette, hogy ha választania kell a V4 és a Berlin-Párizs tengely között, akkor egyértelműen Németországhoz és Franciaországhoz kötné a sorsát. Az Európa magjához való tartozás erőltetett retorikája azonban nem egészen felel meg a valós helyzetnek.

Egyrészt, míg Németországban nem áll fel az új kormány (amire a jelek szerint még hetekig nem kerül sor), addig nem indulnak meg érdemi tárgyalások Európa reformjáról, így nem is lehet tudni, hogy mit is fog jelenteni a „mag” kifejezés. Másrészt, Szlovákia elsőszámú partnere, amelytől gazdasága és bevételei leginkább függenek, az Németország, nem pedig Franciaország.

Fico: Nincs szükség népszavazásra arról, hogy az EU-magjához akarjunk-e tartozni

A V4 erősödésével felértékelődnek a megalkuvók

A francia külpolitika alapvető feladata a német dominancia ellensúlyozása, amelyben eddig Nagy-Britannia volt segítségére. A Brexit után azonban ez megváltozik. Franciaország tehát új célokat tűz ki maga elé, és igyekszik majd „felhígítani” Németország hátországát képező V4-eket – például az érintett országokban lévő politikai erők megszólításával, vagy alternatív csoportosulások támogatásával (Slavkovi Hármak).

Ez a példa is jól mutatja, hogy a V4 erősödésével felértékelődnek a alkura hajlamos országok, mint amilyen Szlovákia, hogy gyengítsék a felemelkedő blokk pozícióját. Prágától nyugatra ugyanis senki sem akar erős V4-eket, maga Németország is abban érdekelt, hogy ne négy országgal szemben kelljen tárgyalnia az asztalnál.

Szlovákia állásfoglalása azonban közel sem jelenti azt, hogy előbb utóbb kihátrál a V4-ekből. Egyrészt, szoros gazdasági kapcsolatok fűzik szomszédaihoz. Másrészt, nem engedheti meg magának, hogy egyedüliként fordítson hátat a csoportnak, mert akkor elszigetelődne.

Harmadszor pedig, már nem lehet úgy tenni, mintha a Visegrádi Négyek nem léteztek volna, és az utóbbi évek közös fellépései pedig kitörölhetetlenek. Hogy mindez merre fog tovább fejlődni, az attól függ, Németországban milyen lesz az új kormány.

A V4 csak a kezdet, új szövetség alakulhat ki Nyugat és Kelet határán

Körkép.sk/Komjáthy Lóránt

Nyitókép: medium.com