Körkép.sk hírlevél: A koszovói lőporoshordó. Az USA készen áll az űrcsatára. Fico brüsszeli beavatkozást emleget

Nyitókép: kollázs/Körkép.sk

Mai hírlevelünkben a következő témákat vesszük górcső alá:

1.  A koszovói szerbek nem ismerik el Pristinát, párbeszédre senki sem hajlandó, helyette ütnek, lőnek

2. Amerikai dandártábornok: az Egyesült Államok készen áll egy űrcsatára

3. Fico szerint Brüsszelben néhány politikus beavatkozást kért az ellenzék ellen

4. Több ezer középiskolás kapcsolódik be a Rákóczi Szövetség Nemzeti Összetartozás Napi programjaiba

   

A híreket válogatta és magyarázatukat megírta: Micskó András.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

1. A koszovói szerbek nem ismerik el Pristinát, párbeszédre senki sem hajlandó, helyette ütnek, lőnek

Hogy is kezdődött ez az egész? A szerbek nem vették jó néven, hogy szétszedték réges-régi álmukat, a szép nagy Szerbiát (hogy a II. VH után Jugoszláviának kellett hívni, annyira nem zavarta őket). Nagy fájdalmukban azután ütöttek-vágtak. De tegyük a kezünket e szívünkre kit ne kapna el a >>„jó nacionalista” hév<< ilyenkor – ugye, Káčer pajtás? Ütöttek-vágtak, nagyon csúnyán. Súlyosan és feleslegesen. Mindenkit, aki nem szerb. Embertelenül. Meg is kapták érte a büntetésüket: amerikai jótevőink kihasználva a helyzetet, hirtelen, mindenféle felhatalmazás nélkül összebombázták az országukat. És láss csodát: ettől a szerbeknek megjött az esze. Vagyis nem. Belenyugodtak. 73 nap után megadták magukat. Még azelőtt, hogy a növekvő anyagi áldozatokat súlyos véráldozatok követték volna. Ők belátták, hogy nem lehet jó vége, mi meg belátjuk, hogy ettől még – ugye, Káčer pajtás – felejteni nem olyan könnyű!

Az amerikaiak meg, mint mindenhol – jelezze, aki tud egy ellenpéldát az elmúlt 50 évből – csináltak egy kis tervezett nyugtalanságot nekik, meg nekünk. Nehogy már a jobb életünket kezdhessük el építeni végre! Kitalálták, hogy elcsatolják Koszovót, de annyi eszük nem volt – vagy lehet, hogy éppen volt? – hogy azt a pár szerb városkát visszaadják Szerbiának, hogy ne fájjon annyira a szívük, de legfőképp, hogy ne lehessen provokálni őket mondjuk 20 év múlva is – pontosan, mint most. A „sikeres” rendezés azóta is életben tartja a káoszt, izzásban a parazsat, ami időnként lángra kap. Mint most. A talán 35 megsérült KFOR-katonából, akiket senki el nem mer mozdítani onnan, 27 magyar. 3 súlyos. Igen, a szerbek voltak. Vagy az albánok.

Mert másik szülénk, a jó EU, képtelen volt felvenni őket tagnak, amikor nem volt csetepaté. Borell József úr meg most elmondja, hogy hogyan kell ezt jól csinálni. Mert az tudják! Elmondani, Csak csinálni nem! Sajnos, Vučić nem ül le Edi Ramával tárgyalni, még a nagy Globsecen sem! Miért is tenné, ha nem ismeri el a befolyását Koszovóban? Abban a Koszovóban, amit Szlovákia sem ismer el független államnak, ugye, Káčer pajtás? De miért is ülne le akkor a szerb elnök tárgyalni? Azon a Globsecen, amit 63 ország részvételével hirdetnek, de még az az egy árva Indiai miniszter is kihullott már a listáról, aki tavaly is, egyedül mert más hangot megütni, és amiről akkor is csak mi számoltunk be az olvasóknak?

A NATO persze felvette a törököket, mert kellett neki az eurázsiai geostratégiai pozíció. Bezzeg az EU-nak nem kell! Se a békesség, sem a piac, elegük van ott a nagyoknak ezekből az izgága kelet-európaiakból. De miért is? Ha már így történt: nem a gyors tagfelvétel, az átjárható határok, a szabad vállalkozás és kereskedelem oldhatná fel ezt a lehetetlen helyzetet? A szerbek, a bosnyákok, macedónok, de akár az albánok számára is? (Bocsánat, de ez az „Észak-”, nem jön a számra… emlékezzünk csak a névvitára! Engedtek a görögök? – nem. Volt ejnye-bejnye? – nem. Annyira nagyon gáz lett volna az a „második” Macedónia? – nem. Mégsem engedtek, és mégis lehetet! Nekik! A szerbeknek nem.)

Nem az egyesítés volna a legjobb béketeremtő? De az EU nem engedi be őket, mert azzal tovább növelné a keleti oldal lélekszámát, súlyát és befolyását, amit egyszerűen azzal előznek meg, hogy nem veszik fel őket. Hihetetlen! És ezt szemrebbenés nélkül az európai értékek érvényesítésének nevezik. A konfliktus meg csúszik a háborúba. De az sem baj, mert elkötelezettek vagyunk a szuverenitás megsértésének kérdésében! Ugye, Káčer pajtás? – De… kikében is?

(…)

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy végigolvashasd a cikket. Ha így tetted, ellenőrizd spam fiókodat is, nem oda érkezett-e a napi hírlevél.

Micskó András