Micskó András: De hová lett a pénz?

Nyitókép: socialistsanddemocrats.eu

Ez év január elején kérdéseket intéztem az EU-hoz az általuk fenntartott és erre hivatott felületen. A kérdéseket egyszerű uniós polgárként tettem fel, arra keresve a választ, hogy mennyire becsüli polgárait a brüsszeli hivatal. Semennyire.

Mire számíthat egy érdeklődő polgár?

 

2023. január 05-én kérdéseket tettem fel az Uniónak – saját, e célból létrehozott felületén. A kértnaposnak mondott
reakcióidő 85 nap alatt sem vezetett egyetlen válaszlevélhez sem. Néhány, a kérdések közül:

 

Mennyi pénzt adott összesen 2022. 12. 31-ig az Unió a Ukrajnának?

– Van-e ebben hitel?
– Mely alapokból vonták el ezeket a pénzeket?
– Sor kerül-e ezek pótlására, vagy 2027-ig kimerültnek tekinthetők ezek az eszközök? (instruments?
Facility?)
– Hol találhatók a fentiekre vonatkozó kimutatások?

 

A történet vége röviden: 3 hónap süket csend után írtam Cseh Katalin Képviselőnek: semmit nem válaszolt. Ezt követően Ujhelyi Istvánhoz fordultam.

 

„A probléma teljesen az Európai Bizottság hatáskörébe tartozik, ez az ő saját platformjuk, így közvetlenül sajnos nem tudunk segíteni. Mégis, már a következő napon (04.21.) megjött a válasz „az ő saját platformjukról”! – „sajnos tájékoztatnunk kell Önt, hogy az Ön által feltett mintegy 40 kérdés nem tartozik e szolgáltatás körébe”. Ehhez az Uniónak 106 napra van szüksége…)

A történteknek az ad aktualitást, hogy ma Brüsszel városában – miközben az utcán égő autók mellett készenlétben áll a rendőrség – a januárban feltett kérdésekről tanácskoznak a tagállamok vezetői. Meg a migránsokról.

   

Úgy tűnik ugyanis, hogy alapos volt a kézenfekvő gyanú: az Unió Tekintetes Bizottsága elherdált egy csomó pénzt. Amikor ugyanis alig három éve a következő hétéves költségvetést elfogadták, nem folyt még a háború keleti szomszédunkban, tehát e célra tervezett pénzeszközök sem álltak rendelkezésre. Mégis, az Unió eddig kb. 70 Mrd eurót költött a háború finanszírozására! Valamiből. Januárban épp arra voltunk kíváncsiak, hogy mely zsebekből huzigálja elő azt a kis támogatást az udvari szemfényvesztő. Választ azóta sem kaptunk, de közben a varázslóról kiderült, hogy csak egy tékozló bizottsági elnök.

Micskó András: Kérdések az Unióhoz – Válaszok egyelőre sehol

A pénz addig folyt, amíg tartott, az elköltéséhez Ursula von der Leyennek nem kellett se tanács, se a Tanács. Nem emlékszem olyasmire sem, hogy az egyes segélyek bejelentésében szerepelt volna, hogy milyen keretből állnak rendelkezésre. De a bensőséges csókokra Zelenszkij és Ursula von der Leyen között, emlékszem! Egy-egy ilyen után egy órával már röpködtek is a 18 milliárdok! (hogy – betartva az uniós döntési folyamatokat – ez hogy lehetséges egyáltalán, én nem tudom). Most azonban, hogy elfogyott a pénz, azonnal szükség van azokra, akik feltölthetik a készleteket: ezért tartja most kétnapos ülését az EU Tanácsa. Annak idején, a hétéves költségvetés elfogadásakor, a vezetők szentül megfogadták, hogy nem lesz változtatás a csomagon. Annyi, és akkora, amekkora. Kész. Most mégis úgy néz ki, hogy von der Leyen kidolgozta új javaslatát: ide még 75 milliárdot!

Ebből a következő 5 évben 50 menne Ukrajnába, amiről senki nem tudja, hogy miért pont ennyi, ugyanis csak a januári csók egymaga 18 milliárdba került, és egy évre szólt (Ukrajna egészében 16 hónap alatt 70 milliárdba). Attól kell tehát tartanunk, hogy az az 50 valójában 80, és három év múlva megint meg kell majd szavaznunk egy 30 milliárdos csomagot. De a történtek után egy ilyen kis füllentés, ugyan kinek szúrna szemet?

Orbán Viktor: ki a felelős azért, hogy pénzügyileg a csőd szélére sodorták az Európai Uniót?

Hogy ilyen gyorsan kiürültek azok a zsebecskék – „szakértőül” eszközöknek kell mondani – senkit nem ért váratlanul, hígy aztán Ausztria máris közölte, hogy a maga részéről idegenkedik a pénze ilyesfajta széthajigálásától. De szerencsére nem mindenki ilyen földhözragadt: a cseheknek van! Jóbarátunk, Pavel úr tegnap tolt oda 47,8 milliót az EU-nak. Igaz ugyan, hogy kb. 1,8 milliárd jut majd rájuk, de hát ugye, aki gazdag!…

A mostani tárgyalás ráadásul a békekeret épp a héten történt 3,5 milliárdos emelése után következik – az itt csak aprópénz.

„Az Európai Békekeret célja a konfliktusok megelőzése, a béke megteremtése és a nemzetközi biztonság megerősítése. A Békekeret felváltja és kibővíti az uniós katonai műveletek közös költségeinek finanszírozását és az Afrikai Békekeretet.”

A békekeret, igen „ügyesen”, nem a költségvetés része, tehát tulajdonképpen nincs is, de legalább is nem látszik. Ilyenformán az sem, ha elköltjük onnan a pénzt. A keret egyébként eredetileg egy ötmilliárdos vállalás (hét évre), amit öttel akartak megtoldani. Képzelhetik, mennyit kapott ebből Afrika, ahol a pénzt a helyi konfliktusok feloldásának segítésére fordították volna. Talán nem túl hatékonyan ugyan, de legalább azzal a reménnyel, hogy a csillapodó erőszak csillapodó migrációt jelent. (Ezért történhetett, hogy Orbán csak úgy járult hozzá a keretemeléshez, ha a pénz egy részét valóban a keret eredeti céljaira fordítják.)

Hogy mire fordítanák a fennmaradó 25 milliárd eurót? Egyrészt, ott van még a 700 EU képviselő (és a Bizottság) fizetésének emelése. Hát nekik is kell! Mert csak nem gondolhatja bárki, hogy ilyen inflációs viszonyok mellett azok a képviselők úgy tesznek, mint a szlovákiai magyar választó! Hogy épp a saját érdekeiket ne képviselnék! Ők ilyen hibát nem követnek el!

De azért cinikusnak tűnik úgy fizetésemelést kérni (havi 12.000 euróra), hogy egy két hónappal ezelőtti direktívában épp arról értekezik az EB, hogy a rezsitámogatásokat le kell építeni szerte az Unióban. Olyanoktól, akik 1000 eurót sem keresnek. Ez a magyarokat például garantáltan az Unió ellen hangolja, ugyanis az Orbán-kabinet jelentősen támogatja a magánszemélyek villany- és gázköltségeit. Gondolom, a MEP-ek (Members of the European Parliament) külön pénzért persze megszavazzák a magyarok fizetésének emelését is, csak az a kérdés, hogy azt is lesznek-e szívesek összeadni a tagállamok. Petr Pavel szinte biztosan!

Uniós csúcs: A cseh miniszterelnök magyar és lengyel kollégájára panaszkodik

A másik kényelmetlen dolog, hogy a kialakult infláció és a következtében megemelkedett kamatok megdobták egy picit a 750 milliós NextGenerationEU, közönséges nevén az újraindítási hitel kamatait. Csekély 18 milliárddal (Hát nem érdekes? Az EU kidolgoz egy új eszközt. Bemutatja, mennyire hasznos, előnyös és milyen olcsó. A tagországok megszavazzák. És azonnal felmennek a kamatok! Ó, micsoda konteó!).

Ki ellenezte a javaslatot? Magyarország. Magyarország és Lengyelország eddig egyetlen vasat sem kapott. Ilyen körülmények között bizony elég kínos most leültetni egymásmellé a sikeresen összeugrasztott Orbánt és Morawieckit, hogy akkor legyenek szívesek még 18 pénzecskét beletolni ebbe a projektbe… Nem tudom, hogy hívják ezt a magatartást magasabb körökben, de felénk arcátlanság a neve.

Arról a pénzről van szó,

– ami nem létezne, ha Magyarország és Lengyelország nem járult volna hozzá,

– ami több mint két éve az Unió rendelkezésére áll; és a legrémisztőbb, hogy

– nem tudni, hogy megvan-e még egyáltalán!

Annyit tudni, hogy hiába teszünk fel kérdéseket. De a januári gyanú, hogy a Bizottság ebből finanszírozta az ukrán háborút, már asztalon van Brüsszelben is. Nem csoda, hogy nekem nem küldenek válaszokat, mikor azokat még az államfők sem kaphatják meg!

Orbán Viktor: a csőd szélére sodorták az Európai Uniót, tudni akarjuk, kik felelnek ezért

Az Unió viselkedése azt sugallja, hogy attól, hogy ez a két ország hozzájárult ennek az óriási hitelnek a felvételéhez, egyáltalán nem következik, hogy kapnak is belőle. Mert ez az új stílus, az arcátlanság, a mellébeszélés és a hazudozás maga az új Európa. Hisz a nem fizetés egyik legfontosabb oka egyben a találkozó másik fő témája, a migráció. Ugyanis, a migránsok befogadásával kapcsolatban is történt egy kis ügyeskedés. Az új „szabályt”, azaz a régi migránskvótát, nyolc év eredménytelenség után hirtelen áttolták a külügyminiszterek tanácsán, ahol a döntéshez nem kell teljes egyetértés. Ellene csak két ország szavazott.

Ódor miniszterelnök sem tiltakozott, amikor kiderült, hogy Szlovákiának úgy évi hatezer migránst kell befogadni. De a hatezer sem hatezer: a Bizottság saját hatáskörében írhatja felül, gyakorlatilag bármire. ÉS mi az a hatezer? Családostól is legfeljebb csak 30. Évente. Húsz év is kell, mire végre lekörözik a magyarokat… A migránsokat a tervek szerint Pozsonyban, a vár körül, az óváros patinás lakásaiban és a fényes folyóparti negyedekben fogják elhelyezni, ahol a négyzetméterárak 6000 euró körül mozognak. A Vydricán, Kúpeľnán és a Svoboda rakparton. Aztán ott vannak a Magas-Tátra felkapott üdülőhelyei is. A jómódú szlovák polgárok bizonyára örömmel mondanak le ingatlanjaikról, ha az általuk választott kijelölt kormány kéri.

Ám az is lehet, hogy Bősön, és Dél-Szlovákia más városaiban kapnak majd helyet régi, és számukra felépülő új tömegszállásokon. Biztosra még semmit nem tudhatunk. Addig meg minek ellenkezni? Szép csendben is lehet figyelni, a megfelelő pillanatban bólogatni – esetleg, ha olyan a helyzet, kicsit csóválni a fejünket. És várni. Ugráljanak csak a rebellisek.

Önök meg, kedves európai szavazók, fizessék csak ki! Mi mást tennének? Ha egyszer megválasztják azokat, akik megszavazzák ezeket, akkor Önöknek egyetlen dolguk van: fizetni! Úgyhogy tessék csak a kasszához fáradni! Nehogy ám az urnákhoz! És ott nehogy már azokat a… populista izéket, meg a magyar pártot tessék beikszelni! Hanem a progresszorokat! Majd ők elköltik a pénzüket, legyenek csak nyugodtak!

Micskó András