Folytatjuk utunkat Csontváry Kosztka Tivadar nyomában… Íme az ötödik rész!
Előzmények:
Csontváry nyomában jártunk a Felvidéken II.
Csontváry elfogadta a főnöke segítségét, és amíg meg nem unta, hűen másolta a gyakorló Hermes-füzetek tartalmát. „A principálisom jólelkű idősebb ember volt, úgy segített a dolgon, hogy hozott egy csomó Hermes-féle füzetet másolás céljából, amelyeket oly hűen másoltam le, hogy az eredetitől meg sem lehetett különböztetni. eredetitől meg sem lehetett különböztetni. Ezt azonban hamar megelégeltem s a természetbe vágyódtam.“
A Hermes-féle füzetekről a Csontváry életmű egyik kutatója Zombori Lajos írt egy tanulmányt (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1990), melyben több rajzot is közöl. A füzetek (Wilhelm Hermes: Berliner Systematische Zeichen-Schule für Lehrer und zum Selbst-Unterricht) minőségét talán az jelzi a legjobban, hogy több világkiállításon (London, Philadelphia, Sydney Melbourne) aranyéremmel jutalmazták.
„A vállalat, mint a legismertebb és legtökéletesebb rajziskola, az alábbiakban ismertetett 124 füzetből álló rajzmintáinak jegyzékét adja közre. A rajzolás oktatása szaktanárok és önképzők részére ad útmutatást.“ – olvasható a tanulmányban. Felsorolva a rajzminták tartalmát is, melyben megtalálható a szabadkézi rajz, a virágok, gyümölcsök, állatok, alakok, tájképek, stb. mintarajzai.
Visszatérve a kinyilatkoztatáshoz, annak jelentőségéhez Csontváry életében. Az egyik válasz(a) az 1976-ban megjelent Csontváry-emlékkönyvben olvasható – egy levél, amelyet Csontváry festő egy évvel halála előtt, 1918. október 14-én írt és küldött el gróf Burián István külügyminiszternek:
„Magasabbrendű kötelesség int, hogy ebben a válságos időben azzal az erővel és szellemi képességgel, amellyel a jó Isten megáldott, az igazságot igazoljam; másodsorban pedig II. Vilmos német császár Őfelségének abbeli óhaját teljesítem, mely szerint »keressük az Istent, akivel mindent elérhetünk, nélküle semmire sem megyünk«. Én vártam szótlanul a háború alatt, nem-e jelentkezik valaki, aki az Istennel közvetlen kapcsolatban van, de nem jelentkezett eddig senki sem.
Velem még 1880-ban egy misztikus eset történt. Felfogtam a magas Tátra aljában egy égi jóslatot. E jóslat alapján évek hosszú során át nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában, Afrika és Ázsiában is kerestem tovább az igazságot, egy láthatatlan mesteri kéz támogatásával s az igazságot meg is találtam a világfejlesztő hatalommal.
Ezt Párisban 1907-ben úgy értelmezték, hogy ezzel a világon minden munka túl van szárnyalva.“
A párizsi értelmezésre most nem térnék ki, sokkal érdekesebb az, hogy magyarázta el, miért rajzolta úgy az ökrös szekeret, ahogyan rajzolta.
Molnos Péter monográfiájában (Csontváry. Legendák fogságában) idézi Csontváry egy hivatalos levél szétbontott borítékjára írt jegyzetét, melyben a „egy őszi napon isteni ihlet lepett meg természet után rajzolnom kellett” (s ennek változatai) mondatot magyarázza meg: „Eleget bámultál fiam csináld utánam. Ezeket az alvó ökröket melyek legközelebb vannak hozzánk rajzold fel erre a papírra. Kezedet én irányítom ne gondolj semmire csak figyeld az ökröket, hogy fel ne ébredjenek.
Ne gondolj semmire csak érezve lásd a kezedet, majd én vezetem s az eredményt a végén bíráld. Boldognak érzem magam, hogy ezt megcsináltam. Ha téged ez a kis rajz is boldoggá tesz, itt van egy kis maga ennek hat ezer esztendeig kell fejlődnie te pedig leszel a világ l.f.n. R”.
A mag nyilvánvalóan egy cédrus magja, a rövidítés feloldása pedig: Te leszel a világ legnagyobb napút festője nagyobb Raffaelnál.
A kinyilatkoztatásáról, annak tartalmáról megoszlik a kutatók és monográfusok véleménye. Egy részük úgy ítéli meg, hogy ez egy utólagosan, a küldetése igazolására kitalált történet. Erre ad némi alapot az is, hogy, mint az a legutóbbi részben is olvasható több változata létezik. Ezekben az időpont sem egységes. Egy őszi napon, egy októberi napon, 1880. október 13.-án, 1880. október 14.-én … legyen így vagy úgy egy biztos, hogy 1880 októberében Csontváry egy olyan eseményt élt át, ami egyik-napról másikra a festészet felé irányította.
Erre utal a Keleti Gusztávhoz írt első levele, amelyben elég pontosan utal az esemény időpontjára: „Mindenekelőtt megjegyezni szerencsém van azt, hogy életemben múlt hó 13-áig, amikor is az első karcolattal a papirost elpiszkolni mertem, kezemben soha semmiféle rajz nem volt. De még az iskolában akkor (18)60-70-ig sem tanítottak erre. Így tehát azon eszme, hogy én rajzoláshoz kezdek, pusztán a véletlenségen alapszik; s hogy rövid idő alatt már annyira vittem, miszerint kivéve a nyári fákat, oly képességet érzek magamban, hogy nem képzelhetek oly monumentális épületet, amelyet lemásolni képes nem volnék.“
Csontváry, főnöke javaslatára küldte el rajzait és kért szakmai segítséget, támogatást Keleti Gusztávtól (1834-1902) a pozsonyi származású, festőtől, grafikustól, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjától, a budapesti Mintarajziskola igazgatójától.
Keleti csak „némi unszolásra” válaszolt, szigorúan!
… kötelességemnek tekintem kijelenteni, hogy a rajzoláshoz való kedv, mely uraságodban felébredett, magában véve még korántsem azonos a tehetséggel; legalább nem oly fokú tehetséggel, mely ésszerűen arra indíthatná uraságodat, hogy ezen első zsenge kísérlet után mindjárt az olajfestészetre térjen át.
… nagy illúziónak tekintem Uraságod azon állítását, hogy nem képzelhet el olyan monumentális épületet, melyet a bemutatott rajzkísérletek sikere alapján lemásolni ne tudna.
Oda több kell s a legnagyobb művészeti lángész ily eredménye csak komoly, évekig tartó gyakorlat és szakszerű vezetés mellett juthat el. És ha uraságod el is kezdi az olajfestést, csak dilettáns próbálgatás lesz az, melyet a szakférfi játszi kedvtelésnél egyébnek nem tekinthet, komoly foglalkozásnak el nem ismerhet.
…
Mindazokra nézve, melyeket levélben tőlem kíván, levélbeli utasítás, ha ívekre terjedne is, elégtelen s ennél fogva engedje meg, hogy minden eredmény kilátása nélkül ily munkába bele sem fogok.
És midőn rajzait, melyek egy 10-13 éves gyermek első kísérleteinél nem állanak magasabb fokon, ezennel visszaküldöm. Legyen szabad csupán egy tanáccsal szolgálnom: azzal t. i., hogy ha önmagában kedvet érez a rajzoláshoz, iparkodjék ezen szakma helybeli képviselőjével, egy odavaló tapasztaltabb helybeli rajztanítóval érintkezésbe lépni és utasításait kikérni. Ennek akár mint műkedvelő, akár mint a rajztanulásra komolyan elszánt fiatal férfiú, egyelőre sokkal nagyobb hasznát fogja venni, mint oly írásbeli eszmecserének, melyre ez idő szerint még a kölcsönös megértés alapja hiányzik.“
Mint azt a levelezésben olvashatják Csontvárynak nem szegte kedvét a válasz, s kitartóan haladt az általa meghatározott úton. Keleti második levele sajnos nem maradt meg, azt viszont még elmondanám, hogy pl. Munkácsy Mihályról ill. Szinnyey Merse Pálról is azt volt a véleménye, hogy nem lesznek jelentős festők.
„Elővettem hát Smiles Önsegély című munkáját s ezzel csillapítani magam. De hát én kimozdultam éspedig gondolataimmal mélyebbre és megállapodtam abban, hogy csak a saját erőmből vállalom ezt a munkát és nem.” – írja Csontváry az egyik jegyzetében. „…megtudtam azt, hogy minden nagy munkához nagy idő kell, s hogy a nagy időhöz csak pénz kell, amely nem állott rendelkezésemre.“- teszi hozzá az életrajzában
.
Keleti Gusztáv szavait értelmezve Csontváry elkezdte járni a számára amúgy is kedves tátrai tájat, s autodidakta módon ismerkedett a természet rajzolásának fortélyaival.
Ennek során eljutott a Szepesi várba is, ahol a „Kosztka Tivadar 1880” felirattal örökítette meg a látogatását. Uherkovics Gábor erről a Janus Pannonius Múzeum Évkönyvében, 1989-ben közzétett írásában a „Szepesi adat Csontváry életéhez c. rövid írásában számolt be: „A rom legfelsőbb, fellegvári részén egy DNy-ra néző magas falon, a mostani talajszinttől kb. 3 és fél méterre lévő nagyobb ablakívben „Kosztka Tivadar 1880″ szövegű, nagyméretű betűkkel írt feliratot fedeztem fel egyéb névfeliratok között és azt le is fényképeztem. A mellette lévő feliratok többsége régebbi keletű (1842, 1846), míg más részük a vakolat málása miatt már nem volt pontosan datálható.”.
Ebben közli Makky György, fotóművész felvételét is, mely valamivel korábban készült. A szerző biztonsággal állítja, hogy Csontváry látogatását őrzi a felirat. „….a betűk alakjának bizonyos jegyei is fokozzák ezt a bizonyosságot, így pl. a Castellamare di Stabia-i képen (1902) lévő felirat ,,a”-ja, de főleg „t” betűi jól azonosíthatók a szepesi felirat megfelelő betűivel.”
Az a többé-kevésbé ép vakolatdarab, amelyen a Kosztka-felirat 1965-ben még látható volt, a szélein folyamatosan pusztult. Ezért tartottam szükségesnek lefényképezését és ilymódon, talán utolsó lehetőségként ennek az adatnak dokumentálását.“
Ellátogatott Csütörtökfalvára, a Rákóczi kolostorba is: „A természetben, miután a szén előttem ismeretlen volt, a nagyarányú dolgot rajzónnal nem csinálhattam. Amint így a nagy rajztáblával járom a vidéket s keresem az alkalmas felvételeket, befordultam Csütörtökfalvára, a híres Rákóczi-klastromba. A klastromban X gvardian atya szívesen fogadott, ő néhány esztendeig Rómában magyar gyóntató volt.
Ebéd közben ráterelődött a beszéd Rómára s Raffael munkáira. X atya Szoldaticshoz ajánlott Bauer német gyóntató felkeresésével, noteszomba pedig a következőket írá bele: Io inviarlo questo bravo pittore nome Theodoro Kostka in vostro bono mani. (Elküldöm Hozzád a Theodoro Kostka nevű jó festőt).”
Németh István adatai szerint a kolostor vezetője, a kedves ajánlósorokat író gvardián atya Gnittel Alfonz minorita szerzetes volt. A szerzetes művelt, a művészetet kedvelő egyéniség volt, aki a tudásával és kedvességével marasztalta a festészet iránt fellelkesült Kosztka Tivadart.
„Kosztka Tivadar egy másik jegyzetében megnevezi az atyát, amely szerint az Gmitter. Nagyobb kedvezményeket nem kívántam csupán a kimenőnapokra szorítkoztam és a természetben rajzolgattam így kerültem egy napon Csütörtökfalvára, ahol kíváncsi voltam a (híres) Rákóczi-kápolnára. A gvardián Gmitter atya szívesen mutált ebédre s az ebéd alatt elmesélte Rómában való időzését a Szent Péter templomban mint magyar gyóntatónak a szereplését. Az előadását figyelemmel kísértem s különösen azt, hogy Raffaelnek legnagyobb munkai ott láthatók és hogy ott tartózkodik egy magyar festő kinek neve Szoldatits és ott van állandóan a Szent Péter templomban Bauer német gyóntatóatya akihez noteszomba e sorokat írá Gmitter gvardián: Io inviarlo questo bravó pittore nome Teodoro Kostka in vostre buone mani. Aláírva Gmitter.”
Nyitókép: Szepesváralja korabeli képeslapon (Forrás: Képeslapok, DVD, Arcanum kiadó)
Puntigán József
Megosztás:
Címkék: Csontváry Kosztka Tivadar Csontváry-emlékkönyv Csütörtökfalva Gmitter Hermes-féle füzetek Igló II. Vilmos Keleti Gusztáv kinyilatkoztatás Molnos Péter Raffael Smiles Önsegély szepesség tátra Zombori Lajos
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
