Történelem

Kiknek lenne kínos Esterházy János rehabilitálása? – Az idő hordaléka: 25. rész

60 évvel ezelőtt, 1957. március 8-án, nem egészen egy héttel 56. születésnapja előtt utolsót dobbant a szíve a morvaországi Mírov börtönében gróf Esterházy Jánosnak, aki a két világháború közötti Csehszlovákia és az 1939-1945 között fennállt Tiso féle Szlovák Állam legkiemelkedőbb magyar politikusa volt. Mint közismert, 1945 után a Szovjetunióba hurcolták, ahol éveket töltött a gulágon, miközben az újra alakult Csehszlovákiában mint a nácizmussal kollaboráló, az első Csehszlovák Köztársaság felbomlásáért felelős politikust halálra ítélték. Rögtön tegyük hozzá: koholt vádak alapján, és ha úgy tetszik ez volt az első koncepciós perek egyike Csehszlovákiában.

 

Azóta a történeti kutatások nemcsak Esterházy János tevékenységét tárták fel szinte minden részletében, de arra is rávilágítottak, hogy a halálos ítéletet azért (is) mondták ki, mert a vádlott szökésben volt és tudatosan nem kívánt bírái elé állni. Ezt a cinikus érvelést azért kell ma is hangsúlyozni, mert az Esterházyt előbb elfogató, majd a szovjet hatóságok kezére adó kommunista Gustáv Husáktól kezdve, az Esterházyt halálra ítélő bíróig jól tudták, hogy ő már a Szovjetunióban raboskodik, tehát szó sincs szökevényről és az igazságszolgáltatás elől bujkáló személyről.

 

Kétségessé vált az egész per törvényszerűsége

 

Amikor a Szovjetunióból – már súlyos betegen – visszaszállították őt Csehszlovákiába, azért változtatták meg az ellene hozott halálos ítéletet előbb életfogytiglani, majd 25 évnyi börtönre, mert a tárgyaláson nem volt jelen és nem védekezhetett, másrészt a fentebb említett körülmények miatt is kétségessé vált az egész per törvényszerűsége.

 

Kép: felvidek.ma

 

Ezek inkább formai (bár nem lényegtelen) kérdések voltak, viszont a hazaárulási vád alapját képező állítások sem feleltek meg a valóságnak, és ezt már akkor nagyon jól tudták a politikus gróf ellenségei. Edvard Beneš, aki az 1930-as években, elnökké választását követően még miniszteri tárcát ajánlott fel Esterházynak, a világháború alatt eldöntötte, hogy meg kell szabadítani az újra létrejövő Csehszlovákiát a 3 milliós német és a 700 ezres magyar kisebbségtől.

 

Annak idején Csehszlovákia megalakulását szorgalmazva, a nyugati országok segítségében bizakodott és nem is alaptalanul. Elsősorban a franciák, de Nagy-Britannia és az USA hathatós közreműködésével is elérte, hogy színmagyar lakosságú területek is az új államhoz kerültek, aztán az 1940-es évek elején, már Moszkva fizetett ügynökeként (?) kidolgozta a tiszta szláv állam tervét és mindezt a Moszkvában már előre megtárgyalt forgatókönyv alapján a Kassai Kormányprogramnak nevezett soviniszta dokumentumban 1945 áprilisában a világ tudomására is hozta.

 

A kollektív bűnösség elvét alkalmazták

 

Az aljas indítékokat igazolni hivatott kollektív bűnösség elvét alkalmazva nemcsak állampolgárságuktól és legalapvetőbb jogaiktól fosztották meg a szudétanémeteket és a felvidéki magyarokat, hanem megkezdték a kitelepítésüket is. A németek esetében a győztes hatalmak között konszenzus alakult ki, hiszen a nyugat felé „eltolt” Lengyelországból, a szovjet fennhatóság alá került Königsberg – a mai Kalinyingrád – körüli enklávéból, Ukrajnából, Moldáviából, Jugoszláviából stb., majd pedig Magyarországról is száz- és százezreket telepítettek át fokozatosan Németországba.

 

Becslések szerint ez a marhavagonos „utaztatás” kb. 10 millió németet érintett, miközben a bosszúszomjas „győztes” országok fegyveres alakulatai tömeggyilkosságok sorozatát követték el, de az embertelen körülmények is sok ezer ember halálát követelték. Csak Csehszlovákiában mintegy 300 ezerre becsülik a szudétanémet halálos áldozatok számát.

 

 

A magyarok esetében ez a terv nem az elképzelések szerint jött be. Már maga az a tény, hogy 1938-ban a felvidéki magyarok mintegy 90 százaléka ismét magyar állampolgár lett, tehát tevőlegesen nem működött együtt a Hitlerhez hűséges szlovák hatalommal, amely 1945. április 4-ig a szlovák bábállamot irányította.

 

Azon fáradoztak, hogy létrehozzák „Szlovákiát”

 

A müncheni és a bécsi döntést követően „létrejött” Csehszlovákiában alig félmillió német és mintegy 70 ezer magyar maradt, de a helyzetük egészen más volt. Cseh- és Morvaország 1939 márciusától német protektorátus lett, míg Szlovákia levált róla és Tiso vezetésével kikiáltották a nácibarát Szlovák Köztársaságot. Magyarország ekkor annektálta Kárpát-alját, amely 1945 után a Szovjetunió része lett és betagolták a művileg kialakított Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságba.

 

Csehszlovákia újraalakulásával sikerült a hitleri Németországot feltétel nélkül kiszolgáló Szlovákiát „kiemelni” a vesztes államok sorából. Rá nem vonatkoztak az ilyenkor szokásos büntetések – hadikárpótlás fizetése, nemzetközi megbélyegzés, gazdasági korlátozások stb. –, sőt a csehek is nagyvonalúan elnézték a szlovákoknak, hogy 1939 tavaszán sokukat szó szerint elűzték Szlovákiából, a közigazgatásból, a hivatalokból, az egyetemi katedrákról, ahol 20 éven át azon fáradoztak, hogy létrehozzák „Szlovákiát”.

 

 

A Szlovák Nemzeti Felkelésnek nevezett, szovjet segítséggel végrehajtott lokális hadműveletet is mindmáig úgy állítják be, mint a szlovák nemzet antifasiszta harcát, amely feloldozta az országot a Hitler csatlósa vádja alól.

 

Ilyen előkészítés után hozzáfoghattak annak a pokoli tervnek a kivitelezéséhez, amely kollektív bűnösnek bélyegezte a felvidéki magyarokat, megfosztotta minden emberi és állampolgári jogától, és hogy ennek nyomatékot adjon háborús bűnössé nyilvánította első számú politikai vezetőjét, Esterházy Jánost.

 

Adatokat hamisítanak meg, tényeket hallgatnak el

 

Elgondolkodtató, hogy még ma is akadnak szlovák történészek, akik adatokat hamisítanak, tényeket hallgatnak el csak azért, hogy az Esterházy János elleni ítéletet legitimálják. Persze látni kell, hogy ha az ügyben fordulat következne be, akkor egy lavinát indítanának el, amely romba dönthetné a győztes szlovák állam imázsát és annullálná a Beneš dekrétumok azon cikkelyeit, amelyek mindmáig gátolják a felvidéki magyarság megkövetését és esetleges kárpótlását is, elkobzott ingatlanainak a visszaadását.

 

Amikor Csehszlovákia 1993-ban kettévált, a két ország illetékesei megosztoztak azokon az ügyeken, amelyeket ki-ki kezelni fog. A szudétanémetek problémája a csehekhez került, a felvidéki magyaroké teljes mértékben a szlovák állam fennhatósága alá. De a bősi vízerőmű körüli vita is ide tartozik, ezért pereskedik Magyarország csak Szlovákiával a Duna elterelése miatt, míg Csehország elegánsan megszabadult ettől a kényelmetlen kérdéstől. Pedig a háború után jogtalanságokat Csehszlovákia követte el, a bősi vízlépcsőt is Csehszlovákia kezdte építeni.

 

 

Esterházy Jánost az egykori Szovjetunióban már felmentették az ellene hozott vádak alól, Lengyelországban hősként tisztelik, mivel lengyelek ezreit mentette biztonságos helyre a világháború alatt, Csehországban is változóban van a róla eddig kialakított kép. Vasárnap megkoszorúzták a prágai Motol temetőben található emlékét, a Magyar Intézetben Karel Schwarzenberg egykori cseh külügyminiszter részvételével konferencián méltatták személyiségét és munkásságát.

 

Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a hivatalos cseh álláspont eltér a hivatalos szlovák állásponttól. A piszkos ügyek elmaszatolásában egyelőre összefognak a két ország politikusai. Az egyik szlovák politikus néhány éve Esterházy kapcsán kijelentette: a történészek feladata megítélni a szerepét és a bűnösségét vagy éppen ártatlanságát. Nos, a történészek zöme ebben már állást foglalt, jóllehet bizonyos részleteket eltérően ítélnek meg. De azt egyikük sem állít(hat)ja, hogy háborús bűnös lett volna. Tehát most a politikán és a politikuson a sor, hogy jóvátegyék mindazt, amit egykori kollégáik elrontottak.

 

Homérosz

 

Nyitókép: magyartudat.com

 

További ajánlott cikkek:

 

Esterházy Jánost méltatták Prágában

 

Esterházy-emlékévet hirdetett a Pázmaneum Társulás

 

Esterházy János elmaradt szlovákiai rehabilitációja kiküszöbölendő csorba

 

Molnár Imre: Gondolatok gróf Esterházy Jánosról

 

Így gyalázták meg a kassai Esterházy-szobrot

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Ön lehet az első aki a tetszik gombra kattint!

Kommentek

Körkép

A szerkesztőség általános szerzője. Mindenhez ért. Mindenhez is!

Kövessen minket

Megosztás