Szabolcs
  • HUF: 359.37
  • USD: 1.18
  • 22 °C
  • 32 °C
Vélemény

A Szijjártó-Forró sajtótájékoztató tanulságai

A Szövetség még nem lehet a magyar kormány stratégiai partnere, és nem csak azért, mert még meg sem történt a fúzió

Nyitókép forrása: Facebook.com/Magyar Közösség Pártja

 

Szlovákia és Magyarország kapcsolata sosem volt olyan jó, mint manapság, hangzott el Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminisztertől csütörtökön, pozsonyi munkalátogatása alkalmával. A sokat ismételt mondat végére azonban minduntalan odakívánkozik a “de” kötőszó. Nem véletlenül folytatta úgy a magyar külügyminiszter, „de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne még jobbá tenni”.

 

Van tehát hova fejlődni. Különösen igaz ez most, hogy magyar-szlovák, egykor nemzeti-nacionalista indulatoktól fűtött szembenállás lassan elenyészik (politikai vonalon), helyét pedig átveszi a liberális-konzervatív ideológiai harc.

 

Vasidegekkel tűrt kóstolgatás

 

Merthogy a nyugodt felszín alatt gyűlnek a kényelmetlen kérdések és a még kényelmetlenebb válaszok. Amióta konzervatív-keresztény kormánya van Magyarországnak, határozott állásponttal rendelkezik. Mégis igyekszik tisztelettel, türelemmel bánni szomszédaival, ha a határon túli magyar nemzetrészekről van szó. Hosszú távra rendezkedett be, és kétségkívül vasidegekkel, mértéktartó viselkedéssel tűri, ha időnként belpolitikai indíttatásból kóstolgatják.

 

 

Szlovákia azonban változásokon megy keresztül, ahol az egykori nacionalisták ma Orbán Viktor rajongói, a  liberálisok pedig magyargyűlölőkké váltak. Ahol a külügyminisztérium a nyugati partnerek rosszallása miatt támogatja az alkotmány megsértését a kettős állampolgárság kapcsán. Ahol a liberális külügyminiszter szisztematikusan próbál éket verni a két ország közé Brüsszeltől átvett üres frázisokkal azért, hogy gyengítse a V4-ek pozícióját Európában.

 

Ahol a szlovák Kormányhivatal közleménye a V4-ek Csehország iránti szolidaritásáról nem felel meg az eredeti, angol nyelvű változatnak, mert eljátszadozva a szavakkal Európa-barátibbá tették a szöveget.

 

Ahol a külügyminiszter saját országa érdekeivel szemben nyíltan bírálja egy szomszédos partnerország kormányát, hogy a nyugati partnerek kedvére tegyen.

 

A szlovák külügy akadályoz?

 

Ebben a helyzetben érkezett Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Pozsonyba május 13-án, hogy a C5-ös formáció keretében tárgyaljon az oltási igazolványok kölcsönös, regionális elfogadásáról. Beszédes, hogy már mondandója elején leszögezte, Magyarország számára az oltóanyag nem geopolitikai fegyver, hanem az emberélet védelmének eszköze. Tekintve, hogy Brüsszel a nyugati vakcinagyártók kedvéért nem akarja elismerni a keleti vakcinákkal beoltott személyek védettségét, a megjegyzés arra utalhat, hogy a tárgyalásokon ez is téma volt.

 

Ismerve Ivan Korčok keleti oltóanyagokról alkotott véleményét, Szijjártó kijelentése akár azt is jelezheti, hogy a szlovák partner akadályozza a “Brüsszelen kívüli”, regionális és kétoldalú megállapodások létrejöttét. Ezt támasztja alá egyébként az is, hogy Pozsony két hete csücsül a magyar kétoldalú megállapodási javaslaton.

 

Annak felemlegetése, hogy Magyarország kilométerekkel Szlovákia előtt halad oltottsági szintben, pedig elegáns (bár nem túl kielégítő) válasz volt Korčok Magyarország irányába tett támadásaira. És miközben a többi 4 ország külügyi képviselője a regionális megállapodás előnyeit méltatta, addig Ivan Korčok szégyenszemre még most is az európai megoldásnak csinált reklámot.

 

Az MKP és nem az Aliancia-Szövetség

 

Ezután került sor Szijjártó és Forró Krisztián, az MKP elnökének sajtótájékoztatójára. Megjegyezzük, hogy csak Forró Krisztián volt jelen, a háttérben pedig nem a Szövetség jellemtelen pártlogóját lehetett látni, hanem az MKP logóját. Lehet, hogy utoljára.

 

Magyarra fordítva: az Aliancia-Szövetség (még?) nem lehet a magyar kormány stratégiai partnere, és nem csak azért, mert hivatalosan még meg sem alakult a három párt fúziója

 

“Reméljük, hogy az egységes képviselet létrejötte után az erős képviselet is megjelenik itt, a Felvidéken”

 

fogalmazott sokatmondóan Szijjártó, és ez az egy mondat több másodlagos jelentéssel is bír:

 

  • az eddigi magyar képviselet erőtlen,
  • az Aliancia-Szövetség szintúgy erőtlen,
  • illetve – és ez a legfontosabb – az egyesülési folyamat legyen olyan, hogy a végén egy erős képviselet alakuljon, ne pedig egy harmatgyenge, hiteltelen tákolmány.

 

Stratégiai partner lehet a szivárványos Aliancia-Szövetség?

 

Kérdés ugyanis, hogy egy Budapesttel, V4-ekkel, nemzeti-konzervatív értékekkel szemben felálló “full-spektrumú”, szivárványszínekben pompázó Aliancia-Szövetség ideális partnere lehet-e a mindenkori magyar kormánynak? Például a migráció kérdésében, vagy Szlovákia V4-es pozíciójának erősítésénél, a liberális propaganda fékentartásában, a templomok, nemzeti közösségek, helyi közösségek védelmében?

 

Mert az alternatíva, amely felé az Aliancia-Szövetség egyik porból felemelt tagpártja vinné a formációt, nem tekinti közösségnek a magyarokat, nem tekinti fontosnak a felvidéki magyarok fennmaradásának és jogbiztonságának szavatolását, a korrekt családpolitika kialakítását, az agyelszívás csökkentését, a magyar jövőkép kialakítását. Főleg nem olyan áron, hogy ezekért konfliktust is vállaljon a szlovák pártokkal.

 

Nincs szüksége Budapestnek ellenségekre, ha csak ilyen barátai maradnak a Felvidéken.

 

Komjáthy Lóránt

 

A végére egy személyes kérés: Kérjük, támogassátok a Körképet legalább havi két euróval, hogy még több tartalmat készíthessünk nektek!

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 37 olvasónak tetszik ez a cikk.

Kommentek

Kövessen minket