Király Zsolt: Mert nem vagytok egységesek…

Nyitókép: Szövetség fb-oldala

A minap a Szövetség egyik kampányrendezvényén az érdekelt, hogy mit gondol a vendég, a választó, a szimpatizáns. Mert ugye, mégiscsak a tömeg véleménye lesz mérvadó a szeptember 30-i választáson.

Sok a támogató üzenet

   

Mitől nem szabad elbíznia magát a Szövetségnek e mellett a biztató és támogató üzenetek mellett? Egészen éberen kell látni azt a tényt, hogy az a választó, aki ma odamegy Forró Krisztiánhoz vagy Berényi Jóskához és támogatását fejezi ki, az ugyanaz a választó, aki már a 3 évvel ezelőtti választásokon sem volt elég. Ennek a választónak a meggyőződését még további négy választóval kell megerősítenie ahhoz, hogy a párt sikerre juttassa ambícióit. Így ha valaki valóban segíteni akar, akkor Forró Krisztiánnak is azzal segít, ha nem vele beszéli meg, hogy ahogy 20 éve megvolt a szavazata, most is meglesz, hanem a szomszéddal, a rokonsággal és az ellenségekkel.

Aztán vannak más hangulatok: “Rám és a családra számíthattok, de tudod nem vagytok egységesek, nehéz lesz!” 

Na, ennél azt kellene ismerni, hogy mit jelent itt az elvárt egység. Mert ugye volt idő, amikor hidaspárti egység volt. Csak akkor a magyar szavazó nem szeretett volna meghasonulni, mert ő arra a listára nem szavaz, amin a hidasok ott vannak. Aztán jött Gyimesi György, mentek a hidasok, az Összefogás mint általában, most is hallgatott, a Szövetség preferenciái pedig emelkedtek. Mit jelent ez? 

Király Zsolt: Világi diktál, Rigó, Solymos és Orosz cselekszik: Szét kell verni a Szövetséget – A Körkép.sk benézett a kulisszák mögé

A hidasok távozása és Gyimesi érkezése valóban mozgósítani tudta azt a réteget, amely még elvből szavaz. Nem árt ugyanezen a helyen felhívni a figyelmet arra, hogy az Összefogás hibernálta magát egy kommentben, majd piszok rosszul vette, hogy ezt észre is vették az emberek. Mert sokkal szívesebben vette volna, ha nem veszik észre, hogy ők észrevétlenül szerettek volna észrevétlenek maradni.

Ami a lényeg

De beszéljünk arról, ami lényeges: ha az elvárt egység alatt azt értjük, hogy a hidasok más listán indulnak, és majd visznek – a választások szempontjából ez akkor lenne fontos, ha nem a Szövetség preferenciái emelkedtek volna, hanem az övéké. De hát azokat a számokat addig sem találtuk és most sem. 

Lefordítva: vagy a rokonság kicsi vagy az ellenségek száma nagy. Summa summarum: vesztes pártra senki sem szavaz szívesen, csak muszájból. Ha az elvárt egység alatt azt értjük, hogy mindenki egy követ fújjon – ez sokkal nagyobb elvárás. Ha ilyen megtörténhetett volna a hidasokkal, akkor arról a Netflix már sorozatot készített volna. Gondoljunk csak néhány szignifikáns különbségre: mikor Káčer a magyarokat provokálta, az MKP platform petíciót indít, Rigó pedig kiállt Káčer védelmében, hogy őt az nem bántja, és különben is a barátjának tekinti. Madarat tolláról… 

Nem beszélve Gyimesiről, aki még Matovičot is sajtóra vitte, hogy ez ellen kiálljon. Képletesen mondva, Matovič volt az első „magyar“, aki a magyarok védelmében megszólalt. Ugye, érzékelik a különbségeket?! Gondolják el, hogy a parlamentben törvényekről szavaznak. Arról is ugyanilyen sokszínű véleménnyel szavaztak volna, ugyanilyen ellentétekkel. Ugyanarról más-más módon. Hogyan szavazott volna mondjuk egy esetleges fegyverszállítmányos ratifikációról Rigó platformja, az MKP és az Összefogás platformja? És Rigó vajon nekiment-e volna Naďnak úgy, mint Gyimesi? Rigó, miután a Csemadok-törvényről úgy nyilatkozott, hogy kártékony, biztosra vehetjük, hogy nem harcolta volna ki a Csemadok támogatását, mint Gyimesi! Szóval, az egység a parlamentbe jutás után kétséges lenne úgyis… 

Király Zsolt: 160 ezer magyar szavazat kerestetik

Így a választó megnyugodhat és elengedheti azt a nosztalgikusan idillikus eszményt, miszerint a Szövetségben most már nincs egység! A választó ugyanis nem a magyar érdek érvényesítését szavazta volna meg, hanem az alkalmasok és alkalmatlanok fizetését. Így kapott volna Káčer barátja is havi 4-5000 eurót, mert jókor jó helyen van. Aztán tolta volna azok szekerét, akikét most is tolja.

De ne legyünk ilyen kiegyensúlyozatlanok: adjunk teret az Összefogásnak is. Ugye ők azok, akik hallgattak és fesztiváloztak, de politikai állásfoglalást nem ismerünk részükről. Ennek is van egy filozófiája. Ha végigfesztiválozza a nyarat, és több tízezer emberrel találkozik, és egy mondat politikai üzenetet nem közöl, csak beszavazzák! És ez még így is lehet! Na, de a parlamentben nem énekelni kell, és azt sem a jó világról, meg nem koccintgatni! Ez vajon egy elfogyasztott fröccs közben eszébe jut-e a három folyó völgyében a tisztelt választónak? 

Miért fontos alkalmasnak lenni?

Például, hogy értessem meg magamat azzal, akivel együtt egy törvényt keresztül akarok vinni – mondjuk a 150 képviselő többségével. Ehhez ugye nem árt, ha meg tudok írni egy törvényt, van affinitásom a tűzön-vízen képviseletre, és nem akarom feladni, mert „letelt a munkaidő”. A legelemibb ugye az, ha az ember tud szlovákul, és egészen jól, és nem mentségeket keres, hogy miért nem. Mert lehet lúzerkedni ezzel-azzal – ahogy azt egyes Apák már tették Menyhárt Dodi apa, és Zolika apa –, de még az egyszerű almaszedő, aki Olaszországban akar almát szedni, megtanul kicsit olaszul, mert ez az érdeke. De ne bántsuk az Apákat, mert az egyik azóta már legalább beleteszi a pénzt, időt, melót és olyan szerethetően szedi a gyümölcsöt a fáról, hogy vétek megszólalnia.

Körkép.sk hírlevél: Gombaszögi közéleti abszurd

És megint hanyagolom az Összefogást, mert az urak kitakarták őket a fényükkel. De ugye ezeket a készségeket nem tudjuk meg az Összefogás jelöltjeiről, mert titkolják. Róluk tudhatjuk, hogy tudnak énekelni, fesztiválozni. Orosz Örs az összes átadóünnepségen jelen van, Rékája pedig egyikre sem vasalja ki az ingét. Átadták az összes hidat, amelyet mások építettek fel, és továbbra sem tudjuk meg, hogy mi Orosz Örs véleménye a háborúról és békéről, ő inkább Anna Karenyináról beszél. Nem tudjuk, hogy szerinte mi legyen a szlováknyelv -oktatással, befogadja-e vagy sem a migránsokat, mennyire szereti Orbán Viktort, kivel nagyobb barát: a SMER-rel vagy a PS-szel, és ha a fiúkat összeszedi a NAKA, és olyan rossz a helyzet, hogy még Szijjártó Péter sem mer véleményt formálni a szlovák belügyekről, na akkor Orosz Örsnek vajon mi a véleménye?! Nem piszkálódásból! Csak ha már politikus is akar lenni. Mert ugye a választónak ebből kellene véleményt alkotni róla, nem a fröccsözésből. 

Az ittmaradt hidas jelöltek

És ugye vannak a listán hidas jelöltek, akik maradtak, és már maradásukkal épp eleget tettek ahhoz, hogy elfogadják őket. Köztük is van pár zenekedvelő vagy lemezlovas, akiről mondanak ezt-azt a helyiek, de ezt egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják ők maguk sem. Náluk már csak azok a hidasok tudnak többet tenni a Szövetség bejutásáért, akik elmentek. Elég idejük volt, hogy felismerjék, hogy ez egy halálra ítélt vállalkozás, amelyen sem Dzurinda, sem Bugár nem segít. Egy lehetőségük maradt: belátni, hogy még azelőtt kell visszalépni, mielőtt Dzurinda elmenekül a süllyedő hajóról! Mert a szeptemberi visszalépés hőssé teszi őket, az októberi helyezkedés pedig csak számítóvá.

Lepke! Réka, ne fogd meg! – Avagy politikusi kasszasiker

Szóval, egység vagy kétség: a lista kész, van az étlapon minden. Karikázással el kell dönteni, hogy arról szavaz-e a tisztelt választó, hogy valakinek legyen fizetése vagy a magyarságnak képviselete. Annak előtte pedig éppen elegen kellene lenni ahhoz, hogy így gondolkozzanak, hogy a parlamenti képviselet egyáltalán releváns legyen.

Király Zsolt