Méhes Attila: Kell egy balek!?

Nyitókép: Körkép.sk

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta hallgat, mélyen hallgat. A választási eredmény kiértékelése elmaradt, a választóktól kapott 3,4 millió euró elköltése annál inkább foglalkoztathatja őket. A valós politizálásról elfeledkeztek, nem szólalnak meg a választóikat érdeklő témákban. Ha pedig a média kérdezi, még csak válaszra sem méltatják őket. Készülnek a december 9-i közgyűlésükre, hogy átmentsék magukat az új elnökségbe, és minden menjen a megszokott keretek között tovább. Berényi József a jól fizető brüsszeli képviseletet nézte ki magának, a régi-új elnökség tagjai is ragaszkodnak pozícióikhoz. Forró Krisztián várhatóan államfőjelölt lesz.

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta hallgat. Választói azonban beszélnek és főleg kérdeznek. Varga Dániel, a Rimaszombati járás lakosai és Szamák Zsuzsa után ezúttal a Szövetség újabb választójának, a nyékvárkonyi Méhes Attilának az írását közöljük.

   

A Körkép.sk továbbra is várja a csalódott választók véleményét. Nyitva áll a felületünk számukra.

Méhes Attila: Kell egy balek!?

Mert mindig kell egy balek (balek, jelentése:gyanútlansága miatt könnyen becsapható személy). Egy balek biztosan kell, de nem árt, ha van belőle több, akár 130 ezer, akik becsületesen végzik a dolgukat, akik vakon követik főnökeik utasításait. Élik az életüket, akik remélnek és még hisznek a csodákban. Legalábbis eddig hittek. Most sem sikerült, ez volt az utolsó, többet nem megyek szavazni…halhattuk úton-útfélen a parlamenti választások után.

Keserű szájízzel vették tudomásul a még bizakodó választók a legutóbbi választáson a Szövetség eredményét. Azt, hogy ezt mi eredményezte, talán kevés is pár sorban megfogalmazni, de valahogy ez benne volt a levegőben. Miért is?

A Szövetségnek kellene (kellett volna) a felvidéki magyarság egységes pártjának lenni, amely közösségünket egységesen összefogja és méltóképpen képviseli.

Erre föl már a megalakulásuktól kezdődően hiányzott az egység és a határozottság.

Olyan embereket vettek maguk közé, akik inkább a közösség bomlasztásán dolgoztak, és nem a közös programra helyezték a hangsúlyt. Itt már látszott, hogy ennek nem lesz jó vége, és sajnos így is lett. Munka helyett civakodással teltek az elmúlt évek, és ez nyomott hagyott a felvidéki magyar választókban is. Sokan megcsömörlöttek a szlovákiai magyar politikától.

Ráadásul a felvidéki magyarság köreiben megjelentek olyan politikusok, akik nem a magyar közösség, hanem saját politikai ambíciójukat szem előtt tartva kezdtek álszent politizálásba. A legtöbbjük valamelyik szlovák párttal karöltve. Persze ez legyen az ő gondjuk. Tőlük nem is vártunk mást.

Viszont mást vártunk a Szövetség vezetésétől, akik úgymod más kalapjával köszöngetve (gondolok itt Gyimesi György bivalyerős egyéni kampányára) úgy jutottak a túlélésükhöz szükséges miliókhoz, hogy ahhoz még csak meg sem kellett emelni azt a bizonyos kalapot, ami ugye történetesen nem is az övék volt.

Már ekkor hiányzott egy jövőkép, egy hosszú távú program, amibe keményen beleállhattak volna. Hibának tartom, hogy nem sikerült kellőképpen frissíteni a „vezérkart”, mert az elnökök cserélgetése nekem csak jelképes megoldásnak tűnik. Ehhez szerintem már évekkel ezelőtt el kellett volna kezdeni kinevelni egy olyan utánpótláscsapatot, amely meg tudta volna szólítani a velük egykorú fiatalokat. No persze ehhez oda kellett vona engedni őket a sor elejére…ugye, de ez nem csak nekem tűnik elképzelhetetlennek.

Véleményem szerint sokan jólakottan, elkényemesedve üldögélnek a pozíciójukban, megfeledkezve arról, hogy mi is lenne a teendőjük. Mert munka lett vona eddig is bőven. Csak hát akkor két választás között is le kellett volna egy kicsit ereszkedni a pórnép közé, nem csak a kampány alatt, és közösen megvitatni a problémákat. Mint tapasztaltuk, nem ez történt.

Sajnos a párton belüli pozíciókba nekünk választóknak nincs beleszólásunk, ezért a választásokon mi csak abból „főzünk“, illetve választunk, amit felkínálnak nekünk. Nem mintha nem lett volna a listán több derék, a vezetőségbe inkább odaillő ember, de ők valahogy mindig hátrébb vannak nyomva.

Ez is okozhatta azt a közönyt, ami eluralkodott egyes felvidéki régiók választóinak körében, és ahelyett, hogy magyar pártra szavaztak volna, inkább szlovák pártra adták le a voksukat. Vagy nem vettek részt a szavazáson.

Az, hogy most nagy a csend, nem meglepő. Mahatma Gandhinak van egy ismert mondása, amely így szól” „CSAK AKKOR BESZÉLJ, HA A CSENDNÉL ÉRTELMESEBBET TUDSZ MONDANI“. Ugye ez érthető? Mert mi talán még nem vagyunk annyira balekok.

Méhes Attila