Grendel Gábor a Körképnek: Nem vagyok Matovič lemondásának a híve (Nagyinterjú)

Nyitókép: Körkép.sk

Az OĽaNO második legtöbb egyéni karikát szerző politikusa, a parlament magyar nemzetiségű alelnöke szerint a kormányválság még kezelhető. Úgy látja, a felvidéki magyar politikai térfélen leginkább a prioritás megfogalmazása hiányzik.

Grendel Gábort a következőkről kérdeztük:

• Valóban a Szputnyik-ügy áll a kormányválság hátterében?
• Mennyiben felelős az SaS és az OĽaNO a jelenlegi helyzetért?
• Mi lehet a megoldás a krízis megoldására?
  Ő maga vállalná-e a kormányfői posztot?
• Mit szól a legújabb szlovák-magyar konfliktushoz és Martin Klus szavaihoz?
• Hogy látja a felvidéki magyar politikai egységesülés folyamatát?

   

Mi történik most valójában a kormánykoalícióban?

Talán fölösleges lenne tagadni, hogy kormányválság van. Ilyen feszültség a partnerek között már volt többször az elmúlt év során, de talán ez az eddigi legkomolyabb. Hiszen ha már valamelyik koalíciós partner a miniszterelnök leváltásáról, illetve lecseréléséről beszél és ezt nyilvánosan is teszi, akkor itt valóban komoly kormányválságról van szó.

Viszont mint volt újságíró sok hasonló esetre emlékszem a múltból. Talán nem is tudok olyan kormányt említeni, amely nem élt volna át különféle válságokat. Ennek tapasztalata alapján gondolom azt, hogy ez a válság is kezelhető. Hogy minél kevesebb kárt tegyek benne, igyekszem nem olajat önteni a tűzre. Ezért inkább nagyon visszafogottan nyilatkozom ezekben a kérdésekben.

Tényleg a Szputnyik-ügy a valódi probléma, vagy valami más van a háttérben?

A történészek talán erre azt mondanák, hogy ez a casus belli, azaz a háborút kirobbantó ok. Én is úgy érzem, hogy ez egy hosszabb folyamatnak az eredménye, és a Szputnyik vásárlása végülis csak egyfajta ürügyként lehetett az utolsó csepp a pohárban.

Ha konkrétan ezt az oltóanyag vásárlást veszem, akkor ezt tényleg nem találom egy nyomós oknak.  A vásárlást megelőzően volt egy kormányülés, ahol a miniszterelnök beterjesztett egy határozati javaslatot, melynek célja az volt, hogy a négyes koalíció közös határozat alapján vásárolja meg a Szputnyik vakcinát. Ezt akkor a Za ľudí pártelnök asszonya, Veronika Remišová megvétózta és utána többször is nyilvánosan elmondta, hogy az egészségügyi miniszter egy ilyen közös határozati javaslat nélkül is megvásárolhatja az orosz oltóanyagot. Marek Krajčí pontosan ezt tette, úgyhogy ezt nem tartom egy szerencsés oknak.

Egyes olvasatok szerint mintha Igor Matovič mielőbbi leváltása lenne a cél még azelőtt, hogy Szlovákia vagy a mostani kormánykoalíció legyőzi a Covidot.

Anélkül, hogy erről több részletet mondanék, bizton állíthatom, hogy Igor Matovič leváltására voltak törekvések már tavaly nyár óta. Ezek inkább a háttérben zajlottak nem a nyilvánosság szeme előtt, de voltak ilyen törekvések.

Ugyanazok részéről, akik most is beleálltak?

Többet erről nem szeretnék mondani, de azok, akiket ez érinti, pontosan tudják, miről beszélek.

10 év után lett végre leváltva a Smer a hatalomból, most pedig egy vakcina-ügy és személyes problémák miatt veszélyezteti a koalíció saját túlélését. Mennyire kezelhető még ez a helyzet?

Bízom benne, hogy valamennyi koalíciós partner tudatosítja azt, de tényleg valamennyi, hogy miért kaptunk bizalmat a választóktól tavaly február 29-én és miért küldték a választók alkotmányos többséggel ezt a koalíciót a parlamentbe. Ez a dolgok alfa és omegája. Én értem azt, hogy valamennyi tárcavezető és a miniszterelnök úr is óriási nyomás alatt áll, mindannyian érezzük azt is, hogy milyen a közhangulat.

Tisztában vagyok vele, hogy ezt a közhangulatot gyakran a politikusok nyilvános kijelentései is rontják, ezt ki kell mondani kereken. Örülnék, ha ezt tudatosítanánk és kezelnénk.

Tény, hogy tavaly februárban ez a koalíció, név szerint Igor Matovič is nagyon komoly mandátumot szerzett és azt kellene szem előtt tartani, hogy mit ígértünk a választóknak, milyen kormányprogramot akarunk megvalósítani. Nincs itt helye személyeskedésnek, mert az nem való a politikába. Nem azért küldtek a választók minket alkotmányos többséggel a parlamentbe, hogy a személyes vitáinkat vívjuk a nyilvánosság szeme láttára.

Mennyiben felelős a jelenlegi helyzetért az SaS elnöke, és mennyire tett hozzá a helyzethez a kormányfő személyisége? Érdemes itt egyáltalán a Za ľudít is említeni, vagy ez leginkább két személy konfliktusa?

Sokat tudnék erről mesélni, de tekintettel arra, hogy szerdán lesz az újabb koalíciós tanács, ahol megpróbálnak a partnerek előbbre lépni, most inkább a nyelvembe harapok. Nem fogom senki felelősségének a mértékét nyilvánosan mérni. A prioritás a helyzet mielőbbi megoldása.

Ön miben látja a megoldást?

Annak örülnék a legjobban, ha folytatnánk a kormányzást négyes felállásban. Ha mindenki kicsit visszafogottabban kommunikálna, ha egy kicsit kiengednék a gőzt magukból és abbahagynák ezt a személyeskedést.

Kormányrekonstrució terén meddig hajlandóak elmenni?

Fölösleges erről találgatásokba bocsátkozni. Várjuk meg, mivel állnak elő a partnerek a koalíciós tanácson. Mindenki várja a Sme rodina elnökségének a végét, hogy ők milyen javaslattal érkeznek.

Jaroslav Naď védelmi miniszter kisebbségi kormány lehetőségét is előre vetítette. Végső esetben Ön is támogatna egy ilyen megoldást?

Ha jól emlékszem, akkor ennél egy újságírói kérdésre válaszolt. Ezt nem úgy említette, mint egy olyan megoldást, amelyet ő előnyben részesítene a többihez képest. Alkotmányos és törvényes keretek között többféle modell létezik. De szerintem az országra nézve a legkedvezőbb megoldás az lenne, ha folytatnánk a négyes felállásban úgy, ahogy eddig.

Ön szerint le kellene mondania Igor Matovičnak? Megoldana egyáltalán bármit is?

Én nem vagyok ennek a megoldásnak a híve. Már csak azért sem, mert nem tartanám szerencsésnek, ha itt fél évenként kormányfőket vagy esetleg más kormánytagokat váltogatnánk a koalíciós partnerek nyomására.

Az Ön neve is szóba került mint Igor Matovič lehetséges utóda. Ha ő maga kérné fel erre, vállalná?

Ezt egy olyan spekulációnak tartom, amellyel nem is foglalkozom. Kijelentettem, hogy semmiképp sem leszek az a személy, aki a miniszterelnök hátába döfi a tőrt. Ez a kijelentésem a legpontosabban tükrözi azt, amit érzek.

Térjünk rá a kettős állampolgárság ügyére. Ivan Korčok külügyminiszter berendelte a magyar nagykövetet. A téma azért is probléma, mert továbbra sincs megoldás szlovákiai magyar szempontból a kérdésben. Ön ezt hogy látja?

A legnagyobb paradox talán az, hogy ha ez a kormány egyáltalán nem nyúlt volna ehhez a törvényhez, akkor lehet, hogy nagyobb békesség lenne mint így, hogy készült egy törvénymódosítás. Ez egyelőre kormányszinten lett jóváhagyva és még várjuk a parlamenti vitát. Abból kiindulva, hogy elsősorban az SaS az elmúlt ciklusban négyszer is előterjesztett egy olyan javaslatot, amely a 2010-es állapotokat hozta volna vissza, feltételezem, hogy lesz egy módosító javaslat a parlamenti vitában. De meglátjuk , hogy lesz-e, és hogy meglesz-e hozzá a kellő politikai akarat.

Ezt az SaS-es javaslatot anno Martin Klus jelenlegi külügyi államtitkár is támogatta anno…

Így van.

…most pedig magyar szempontból ezzel szöges ellentében álló álláspontot képvisel. Többek között az ő nyilatkozata váltotta ki azokat a turbulenciákat, amiket most magyar oldalon kezelnek. Ön szerint is bocsánatkérés jár a magyaroknak Klus szavaiért?

Nem látok abban semmi kivetnivalót, hogy valaki bocsánatot kérjen, ha olyasmit mond, ami bánthat egy közösséget. Legyen az a szlovákiai magyar vagy bármilyen más közösség. Igen, ezt a kijelentést én egy nagyon szerencsétlen kijelentésnek tartom és örülnék, ha a külügyminisztériumnak sikerülne rendeznie a sorait.

Nemrég volt egy hasonlóan szerencsétlen, félig vicces kijelentés Ukrajnával kapcsolatban, ott Korčok miniszter úr bocsánatot kért. Ugyanúgy a kormányfő is…

Sőt, a miniszterelnök úr kért először bocsánatot. Tehát elméletileg a külügyminiszter úr közbenjárására már annyira nem volt szükség. A miniszterelnök úr már előtte az ukrán államfőtől és a miniszterelnök úrtól is bocsánatot kért és már meg is kapta rá akkor a választ szinte azonnal, hogy ez az ügy rendezve van.

Itt viszont közvetlen kapcsolat áll fenn Klus és Korčok között. Egy pártból vannak, mindketten a külügyminisztérium kötelékébe tartoznak, Korčok részéről mégsem történt hasonló bocsánatkérés. Nem kellene a külügyminiszternek is bocsánatot kérnie államtitkára szavai miatt?

A kérdés jogos.

Ön szerint helyénvalóak egy államtitkártól ilyen fogalmazás?

Nem.

Mit üzen olvasóinknak a jelenlegi helyzetben, akik egy kicsit elvesztették a fonalat és csalódtak mindabban, amit most látnak?

Nagyon megértő vagyok az ilyen hangulatokkal, mert én magam is néha nehezményezem, hogy az egyes kollégáim így vagy úgy nyilatkoznak a nyilvánosság előtt. Annak a híve vagyok, hogy próbáljuk pozitívan motiválni az embereket, hogy tartsanak még ki, és próbálják meg tovább vívni ezt a harcot, amelyet a járvány ellen vívunk immár egy éve.

Hiszen senki nem kérte ezt a Covidot és valóban nemcsak Európa, hanem az egész világ küzd vele legjobb tudása szerint. Ha létezne egy univerzális megoldás, akkor már mindenhol megoldódott volna a Covid-19 elleni harc. Egyelőre az egyetlen megoldás az oltásban kínálkozik. Eért szeretném én is arra buzdítani az embereket, hogy tartsanak velünk, és bírják még ki azt az időt, amíg sikerül beoltani annyi embert, hogy lassan aztán visszaálhassanak a normális állapotok

A járványhelyzettel párhuzamosan zajlik egy egységesülési folyamat is a felvidéki magyar politikában. Ön hogy látja kívülről ezt a teleregényt?

Mindig azt mondtam, hogy annak a híve vagyok, hogy pártszinten is legyen parlamenti képviselete a szlovákiai magyar közösségnek. És ez nem fog menni anélkül, hogy létrejöjjön egy olyan erő, amely el tudja érni az öt százalékos küszöböt. Nagyon szeretném, ha a tavalyi választási vereségből a szlovákiai magyar politikusok is tanulnának és tudatosítanák ezt.

Mennyire érzékeli az egységesülő pártok közti ideológiai különbségeket és az ebből fakadó esetleges kockázatokat? Tudjuk, hogy az OĽaNO is elég határozottan megnyilvánult az előző ciklusban a Most-Híd vegyespárttal kapcsolatban. Mennyire lehet fátylat borítani mindarra, amit a vegyespárt politkusai az előző választási koalícióban és korábban is műveltek úgy, hogy ez működjön és elérhesse az 5 százalékot?

1998-ban, amikor létrejött az MKP, akkor is három, ideológiailag elég különböző pártokból jött létre. Az MKP megalakulását akkor is az a félelem indokolta, hogy nem lesz parlamenti képviselete a szlovákiai magyarságnak. Most, ha sikerült ezt a prioritást megnevezni, akkor szerintem bármiféle ideológiai különbségen át lehet lépni és működőképes lehet egy ilyen párt. Úgy, ahogy az MKP is működőképes volt néhány választási cikluson keresztül.

Ennek a prioritásnak a megnevezése Ön szerint jó irányba halad? Sikerül egyáltalán eljutniuk odáig, hogy képesek legyenek ezt megfogalmazni?

Hogy ez eddig nem sikerült, azt nem tartom tragédiának, hiszen egyelőre a választási ciklus elején járunk. Van még idő közös nevezőre jutni. De ha az elkövetkező választásokig sem sikerülne megegyezniük a pártoknak, akkor azt már tényleg a szlovákiai magyarság tragédiájának tartanám.

A végére egy szubjektív tipp: Ön szerint lesznek előrehozott választások Szlovákiában vagy sem?

Optimista vagyok, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy remélem, hogy nem lesznek.

Király Zsolt