Nyitókép: Facebook, Forró Krisztián Fb-oldala

 

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta hallgat, mélyen hallgat. A választási eredmény kiértékelése elmaradt, a választóktól kapott 3,4 millió euró elköltése annál inkább foglalkoztathatja őket. A valós politizálásról elfeledkeztek, nem szólalnak meg pártként a választóikat érdeklő témákban. Ha pedig a média kérdezi, még csak válaszra sem méltatják őket. Készülnek a december 9-i közgyűlésükre, hogy átmentsék magukat az új elnökségbe, és minden menjen a megszokott keretek között tovább. Addig is legyen csend, nyugalom, hogy Berényi József jól fizető brüsszeli képviseletet szerezzen magának, a régi-új elnökség tagjai is megőrizzék pozícióikat, Forró Krisztián pedig államfőjelölt lehessen.

 

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta néma. Választói azonban beszélnek és főleg kérdeznek. Varga Dániel, a Rimaszombati járás lakosai , Szamák Zsuzsa , Méhes Attila,  Hencz Zoltán után ezúttal a Szövetség újabb választójának, Hlédik Zoltánnak az írása következik. 

 

Ha a Szövetség tesz a választóira, hát majd a választó mond véleményt a Szövetségről.

 hirdetes_300x300  

 

A Körkép.sk továbbra is várja a csalódott választók véleményét. Nyitva áll a felületünk számukra.

 

13 éve, mióta nincs parlamenti képviseletünk, a felvidéki magyarság frusztációját tapasztaljuk. A remény minden választás előtt felcsillant, de kérészéletű maradt. Mert mindig jött a (várható) kiábrándulás! Az emberben folyton-folyvást megfogalmazódik, hogy többet nem megy el szavazni, aztán csak megteszi, nehogy pont ő legyen az oka a be nem jutásnak. Persze egy fecske nem csinál nyarat, de ha minden fecske így vélekedne, egyikük sem térne vissza tavasszal a melegebb éghajlatról.

 

Zavaros kampányidőszak

 

Az egész kampányidőszak zűrzavarosnak tűnt, mivel a sok ellenszél mellett (a liberális sajtó, mint az Új Szó, Pátria Rádió, Napunk, Paraméter és a Bumm, a hamis közvéleménykutatási eredmények, a platformozások sokszínűsége) hitelvesztéshez vezetett. Hiába távoztak a vége felé azok, akik addig bomlasztottak, a maradék hibernáltakkal és hátradőltekkel együtt mindig csak a „kapuig” jutunk el.

 

Sokan azt hitték – köztük jómagam is –, hogy az új húzóerőnek tűnő Gyimesi György „egyedül,” a saját vállán beviszi a magyarokat a parlamentbe. A sok ténykedése, országos kampánykörútja ellenére még ő is kint maradt. Felvetődik tehát a kérdés, hogy miért? Nem véletlenül azért, mert a „nagypolitika” is befolyásoló tényezővé vált? Ahol a kispolgár már nem képes sokra a szavazatával?

 

Feláldoztak bennünket?

 

A hét eleji szlovák-magyar külügyminiszeri találkozó után úgy tűnik, mindkét ország vezetői elégedettek az eredmyénnyel, és az itt élő magyarságot végleg feláldozták. Hiszen európai és globális szinten kell helytállni, szövetségeseket találni, regionális szinten meg majd elleszünk valahogy. Ez az észjárás kezd dominánssá vállni, és ennek mi akár „akadályai” is lehetünk.

 

Egészen bizonyos, hogy Szlovákiában nem kívánatos a magyar párt parlamenti részvétele, és ennek érdekében megtettek már mindent, hogy ne is jusson be a törvényhozásba. Ez pedig azt eredményezi, hogy az itteni magyarok helyzete csakis a két ország adok-kapok viszonyátol, diplomáciai érzékétől függ. Ebben pedig az az érzésem – de bárcsak tévednék –, hogy az itteni vezetőink is asszisztálnak a kulisszák mögött, hogy megőrizzék pozícióikat, és a színes lufik délibábján ringatgassák el az itteni magyar választokat. Mégpedig a regionális sikerekkel, ilyen-olyan hidakkal, utakkal, egy-két fejlesztéssel itt, a határ menti „senkiföldjén”, amíg mind, főleg az értelmesebbje, sajnos önként és dalolva végképp elhagyja szülőföldjét, és próbál másfelé boldogulni.

 

Hlédik László

Megosztás:
Címkék: felvidéki magyarság Gyimesi György magyar párt parlament szlovák-magyar viszony Szlovákia szövetség Szövetség-Aliancia választó
Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 13 olvasónak tetszik ez a cikk.