Mede Ferenc a Körképnek: Már csak a szerves magyar műveltségre alapozott szellemiség tud minket kihúzni a „csávából“

Nyitókép: archív

A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

Solymos László (Most-Híd),

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

   

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

Forró Krisztián (MKP)

Samu István (Új Egység Mozgalom)

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen. Holnap Nagy Dávid, az elkövetkező napokban többek között Orosz Örs, Berényi József, Papp Sándor, Pallér Péter és Király Zsolt véleményét is közöljük.

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

Mede Ferenc vállalkozó, mecénás, véleményalkotó, a népi gyógyászat támogatója. 

Mit csinál Mede Ferenc ezekben a napokban, mivel foglalkozik március óta?

A gömöri Völgy fejlesztésével, a népi gyógyászat praktikáinak terjesztésével, illetve a speciális acélok kereskedelmén túl, még több időt szentel a (nem csak) felvidéki magyarság szellemi és lelki állapotának megismerésére és az okok felderítésére. Amennyiben ezen utóbbi tevékenysége eredményesnek bizonyul, úgy ez akár egy történelmi filmben és egy családtörténeti dokumentumfilmben ölthet testet, de egy kis szerénytelenséggel ötvözve talán egy, a szerves magyar műveltségen alapuló szellemi irányzatnak is lerakhatjuk – többedmagammal – az alapjait.

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai szempontból?

Saját szempontból nagyjából ezt az eredményt vártam. Sem a magukat magyarként aposztrofáló pártok, de a pártok háttéremberei sem tudtak megszólítani. Nem, mintha nem szerettem volna, de egész egyszerűen nem volt mivel megszólítaniuk. Az üresség, a nihil jött le a kommunikációjukból, s akkor még udvariasan fogalmaztam. Ezen véleményemnek már néhány éve hangot is adok.

Összállami szempontból hangsúlyosnak vélem leszögezni, hogy Szlovákia nem rendelkezik semmiféle államisági előtörténettel, ami meghatározza a sorsát is: azaz sehonnan sehova sem tart. Nincsenek értelmezhető doktrínái, nincsenek meg benne a hagyományos politikai „oldalak“, sőt jellemző, hogy mindmáig pl. az számít szlováknak, aki nem magyar. Ez egy „érdekes“ globálpolitikai pozíció, mely az állam minden szintjén megmutatkozik: ahogy az ún.(!!!) szlovákoknak nincs – misztikusnak se mondható hangulati elemeket leszámítva – önálló történelmi hátterük, múltjuk, úgy az államuk is mindmáig az éppen szolgálatos nagyhatalmak haszontalan játékszere.

Igazából úgy, ahogy mi – felvidéki magyarok – nem igazán értjük a szlovákok viselkedését és reakcióit, úgy a külső geopolitikai elit sem tud vele mit kezdeni. Szinte már kellemetlen nekik a léte. Tudtommal még az egyesült államokbeli Jacksonvilleben kiképzett Beblavy és Truban is csak egy renyhe próbálkozás volt a szlovák politika befolyásolására. Egyszerűen, mint ország lényegtelen. Saját sorsunk szempontjából egyelőre ugyanezt mondhatjuk el. Sajnos.

Mi lehet a hogyan tovább? receptje a felvidéki magyar képviselet számára, és a jövőt illetően hol látja benne esetlegesen a saját szerepét?

Mint azt már fennebb jeleztem, kizárólag (de nem kirekesztően) egy szerves magyar műveltségre alapozott szellemiség tud minket kihúzni a „csávából“, melyet itt a Körkép.sk hasábjain kb. 1 éve Miklósvölgyi János ecsetelt részletesen. Amennyiben nem ezt az alapozást választjuk, úgy marad a társadalmunkat egyre mélyebbre züllesztő 1920-30-as évek ún. Vörös Emigrációjának nihillista szelleme és annak máig pontosan bemérhető csúnyán fertőzött örökösei.

Miklósvölgyi János: Hármas Trianonunk és annak feloldása

Ami az én szerepemet illeti, talán a fentebb vázolt szellemiség „újraélesztéséhez“ tudok szervesen kapcsolódni támogatóként, szervezőként és kritikusként.

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

Az elmúlt száz évet nem hagyhatjuk ki az értékelésből, mivel predesztinálja a közeljövőt is. Magyarságunk szempontjából majdhogynem irreleváns, milyen kormánykoalíció van. Annak bármelyik tagja és bármikor provokációnak fog tartani bármiféle igazságos és kétoldalúan korrekt szemléletváltási szándékot a részünkről. E tekintetben felesleges erőlködni.

Nekünk egy határozott és radikális túlélési doktrínát kell megfogalmaznunk, az épp regnáló bábállami struktúráktól függetlenül. Különben könyörtelenül beolvadunk, s még boldognak is fogjuk hinni magunkat nemzeti elhalálozásunkkor. Itt jegyezném meg, hogy ezen a jelenlegi politikai és szellemi patkányelitünk nagyja aktívan serénykedik.

Nem négy években gondolkodok, hanem felemelt fejben. Csak így tudunk szembenézni az ellennel, de önmagunk tükörképével is. És így fog minket az ellen is komolyan venni. Egyszerű és tiszta képlet, csak meg kell lépni…

Az interjút készítette: Király Zsolt