Szendi Ildikó: A leggyengébb láncszem

Nyitókép: stickybranding.com

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta hallgat, mélyen hallgat. A választási eredmény kiértékelése elmaradt, a választóktól kapott 3,4 millió euró elköltése annál inkább foglalkoztathatja őket.

A valós politizálásról elfeledkeztek, nem szólalnak meg pártként a választóikat érdeklő témákban. Ha pedig a média kérdezi, még csak válaszra sem méltatják őket. Készülnek a december 9-i közgyűlésükre, hogy átmentsék magukat az új elnökségbe, és minden menjen a megszokott keretek között tovább.

Addig is legyen csend, nyugalom, hogy Berényi József jól fizető brüsszeli képviseletet szerezzen magának, a régi-új elnökség tagjai is megőrizzék pozícióikat, Forró Krisztián pedig államfőjelölt lehessen.

   

A Szövetség-Aliancia a parlamenti választások óta néma. Választói azonban beszélnek és főleg kérdeznek. Varga Dániel, a Rimaszombati járás lakosai, Szamák Zsuzsa, Méhes Attila, Hencz Zoltán, Hlédik László után ezúttal a Szövetség újabb választójának,Szendi Ildikónak az írása következik. 

Ha a Szövetség tesz a választóira, hát majd a választó mond véleményt a Szövetségről.

A Körkép.sk továbbra is várja a csalódott választók véleményét. Nyitva áll a felületünk számukra.

A leggyengébb láncszem, állapítottam meg a választások után. Mi, felvidéki magyarok vagyunk az összmagyarság leggyengébb láncszeme itt, a Kárpát-medencében. De miért? Nekünk miért nem megy? Egy biztos, hogy a tisztességes munka nem megúszható.

De mi adja az iránytűt a választónak? Szerintem az, hogy odafigyel arra, hogy a magyar párt tagjai hogyan dolgoznak a helyi vagy megyei önkormányzatokban. Beszámolnak-e olykor az elért eredményekről, szóba állnak-e a választóval két választás között is, akár személyesen, akár online felületen. Ezen sok múlik.

Nálunk, Komáromban tudvalevő, hogy pocsékul működött a helyi alapszervezet. Az emberek csalódottsága meg is látszik a silány szavazási részvételben. 

Ha pedig az választások előtti huzavonára gondolok, ahol még a kardinális kérdésekben sem volt közös álláspont a Szövetség tagjai között, akkor nincs is mit meglepődni a kudarcon. A kardinális kérdések pedig az a minimum, amiben feltétlen meg kell egyezni. Lehetnek itt eltérő vélemények, hiszen nem vagyunk egyformák, de azért nem mindegy, miben van különbség. 

Például Gyimesi György a választási találkozóin egészen nyíltan megmondta, a Szövetség arra készül, hogy kormányra kerüljön. Mert csak úgy lehet igazán hatékonyan tenni valamit a közösségünkért. Ezzel szemben Mózes Szabolcs többször is kijelentette, hogy Ficóékkal aztán soha. 

Most akkor mit gondoljon a mezei polgár, ha még a listán szereplők között sincs egyetértés? Vagy az orosz—ukrán háborúval kapcsolatban Mózes helyeselte az ukránok fegyverekkel való támogatását, az MKP platform ugyanakkor nem volt ezen a véleményen, vagy csak olyan semmitmondó nyilatkozatok hangzottak el. 

Ez az „egyrészt-másrészt” politika nem vezet sehová. Tessék nyíltan, egyesesen beszélni, mert azt azért lehet tudni, a felvidéki magyarság többnyire konzervatív beállítottságú, igazodjanak hát a többséghez. Aki meg progresszív, „haladár”, majd szavaz például a PS-re. Hiszen nekik nem olyan fontos a nemzet és a hagyományos értékek.  

És elvárjuk, hogy tessék kiértékelni a „választási eredményt”, és nem kell azzal áltatni magukat, hogy ennyi szavazatot már milyen régen – a szétesés óta – nem kapott a párt, a lényeg a lényeg: nem jutottunk be a parlamentbe. A szavazók meg szép lassan elpártolnak a magyar párttól, mert úgy látják, nincs számukra mondanivalója.

Szendi Ildikó, /Komárom/