A hajók és kamionok „utasai” – Az idő hordaléka 9. rész

Európa rettenetesen nagy zavarban van. Egy olyan problémára kellene gyors megoldást találnia, amelyre egyszerűen nem készült fel. Igaz, az utóbbi években az Afrikából, a közel-keleti és a közép-ázsiai térségből (elsősorban Afganisztánból és Pakisztánból) egyre nagyobb embertömeg indult el Európa felé, de ezt valahogy még kezelni tudta, hiszen a rozoga lélekvesztőkön Olaszországba, Görögországba vagy olykor Spanyolországba érkező menekültek így vagy úgy szétszóródtak Nyugat-Európában.

A szárazföldön, rendszerint kamionok rakterében meglapulva érkezők vagy a zöld határon illegálisan átkelők is elvegyültek valahogyan, esetleg egy viszonylag tisztességesen felszerelt befogadó táborban várják az idők jobbra fordulását.

De ma már annyian érkeznek délről és délkeletről, hogy a bevándorlókkal elsőként érintkező országok lakosai rettegve gondolnak arra, hogy mi lesz, ha ennek az áradatnak nem sikerül gátat szabni.

Európa nem ura a helyzetnek

Úgy tűnik, a brüsszeli adminisztráció feje felett is összecsaptak a hullámok. Még az év elején pellengérre állították Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, mert eléggé érzékletesen felvázolta azokat a nehézségeket, amelyekkel Magyarországnak és végső soron egész Európának előbb-utóbb szembesülnie kell. Persze baloldali és liberális körökből azonmód megfogalmazódott a rasszizmus és az idegengyűlölet vádja és az egész úgy tűnt fel, mintha egyedül az annyit szidott magyar politikának jelentene problémát a bevándorlók ügye.

Mára azonban kiderült, hogy Németország, Ausztria és sok más uniós ország sem kér a hívatlanul érkező, bár sok esetben magukat politikai menekülteknek feltüntető, de lényegében megélhetési bevándorlókból. Az emberáradat nyomását enyhíteni akaró, hirtelen ötletből fakadt kvótarendszer térségünk valamennyi országában heves elutasításra talált, és több mint valószínű, hogy nem is lehet majd rákényszeríteni egyetlen tiltakozó országra sem.

   

További ajánlott írásunk: Invázió – Mi lesz, ha megjön Afrika?

Akik Magyarországon belpolitikai témát kívánnak csiholni a kérdésből természetesen a humanizmusra, az európai toleranciára hivatkoznak, és azzal igyekeznek megnyugtatni a lakosságot, hogy a kötelezően kiszabott néhány száz személyes kvóta nem jelenthet különösebb gondot egyetlen államnak sem.

Magyarországon pl. éppen az az MSZP az élharcosa ennek, amely 2004-ben a határon túli magyarok beözönlésével és „23 millió román munkavállalóval” riogatott a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kapcsán. Más politikai csoportok a kormány által kihelyezett plakátokat tépdesik, mert állítólag uszítanak a bevándorlók ellen. Arra a kérdésre viszont ők sem tudnak érdemi választ adni, hogy a több száz ezernyi menekültet hogyan lehetne ésszerűen és kielégítő módon „elhelyezni”.

Kik ők, miből és mit akarnak?

De a kérdést így is fel lehet tenni: kik ezek a menekültek, mi elől menekülnek és hogyan képesek akár több ezer kilométert úgy megtenni, hogy közben tucatnyi országhatáron kell áthaladniuk, esetleg valamelyik afrikai vagy kis-ázsiai kikötőben hajóra szállniuk?

Az első kérdésre talán a legkönnyebb válaszolni, hiszen maguk az érintettek mondják el, honnan is érkeznek, bár sokszor azért ez sem mindig igaz. A második kérdésre inkább sejteni lehet a feleletet, elvégre azt senki sem fogja nyíltan bevallani, hogy a jobb megélhetés reményében vágott neki a bizonytalanságnak, ehelyett a hazájában uralkodó állapotokra vagy a politikai fenyegettetésre hivatkozik.

Sokszor egész családok érkeznek, de vannak „előőrsök” vagy „felderítők” is, akik úgymond előkészítik a terepet a többieknek. A harmadik kérdésre a legnehezebb, sőt a dolog lényegéből fakadóan szinte nem is lehet válaszolni. Mert csak a vak nem látja, hogy ez a menekültáradat nem spontán módon halad, hanem bizonyos csoportok eleve megtervezik az útvonalat és a célba jutás feltételeit és eszközeit is előkészítik.

Káosz mindenütt

Azokban a térségekben, ahonnan a menekülők elindulnak, általában zavaros állapotok uralkodnak, a központi hatalom vagy nem képes kellő módon fenntartani a rendet, vagy ilyen hatalomról nem is beszélhetünk. A Földközi-tenger afrikai partjai mentén különösen Líbia az a térség, ahol kaotikus a helyzet és a hatalom birtoklásáért marakodó nagyobb csoportokat a legkevésbé éppen a kihajózni készülő menekültek izgatják.

Szíriában csak árnyalatnyival jobbak a viszonyok, hiszen az Iszlám Államnak nevezett alakulat amőbaként mozog ide-oda a térségben és sem az iraki hadsereg, sem a szíriai reguláris haderő nem képes érdembenkordában tartani ezt a szunnita terrorszervezetet.

Az összeesküvés-elméletek kedvelői mind az Iszlám Állam létrejöttét, mind a líbiai zűrzavart összefüggésbe hozzák az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei közel-keleti „aktivitásával”, valamint az „arab tavasznak” nevezett eseményekkel, mivel ezek a folyamatok egyáltalán nem segítették elő a térség országainak demokratizálódását, ugyanakkor destabilizálták azt az erőteret, amelyben bizonyára diktatórikus eszközökkel ugyan, de mégis kielégítő módon fenn lehetett tartani a rendet.

Sem az USA, sem az Európa Unióba tömörült országok vezetői nincsenek kellő mértékben tisztában az afrikai és a közel-keleti muszlim országok lakóinak gondolkodásmódjával és életfelfogásával. Arról pedig mélyen hallgatnak, hogy talán az ő hibás döntéseik szabadították ki a szellemet a palackból és most képletesen szólva kézi poroltóval és lajtos kocsival akarják oltani a hatalmas területet sújtó tüzeket.

Nincs visszaút

Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő nem régen arról beszélt, hogy a Balkán felől albán maffiacsoportok szervezik a menekültek előrejutását. Más bűnöző csoportok a rozoga hajókra toborozzák az Európába vágyókat, miközben az összes pénzüktől megfosztják ezeket a szerencsétleneket, akik legtöbbje már mindent felégetett maga mögött és nincs is hova visszatérnie. Ez egy kiváló pénzforrás a bűnöző csoportok számára és nyilván minden eszközt felhasználva igyekeznek ezt az „utazási irodát” működtetni.

És persze az sem elképzelhetetlen, hogy a sok tízezer menekülő között olyanok is szép számmal lehetnek, akiket terrorista akciókra képeztek ki és konkrét feladatok végrehajtására küldtek Európába.

Mi lesz velünk?

Hogy egy ilyen „népvándorlás” az őshonos kisebbségek számára mit jelenthet, azt a vajdasági magyarok bizonyára nagyon kézzelfoghatóan tudnák ecsetelni. Pedig az ő településeikre csak Szerbia más térségeiből a háború elől elmenekült emberek érkeztek és máig tartó feszültséget idéztek elő.

Az egészen más kultúrájú és vallású menekülők beözönlése olyan problémákat gerjeszthet, amelyek végső soron az európai civilizáció összeomlásához vezethetnek. Sokan vannak, akik előszeretettel állítják párhuzamba a mostani helyzetet a Római Birodalom utolsó évtizedeivel, amikor a „barbár hódítók” fokozatosan felmorzsolták mindazt, ami évszázadokon át szinte elpusztíthatatlannak tűnt.

Vajon Európa felocsúdik a zavarából? Vagy még mélyebbre süllyed a kilátástalanság mocsarába…?

HOMÉROSZ

Nyitókép: dailymail.co.uk

Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!

További ajánlott cikkek:

B. B. szerint a világ – Az idő hordaléka 8. rész

A mi kutyánk kölyke… – Az idő hirdaléka 7.

Brókertangó – Az idő hordaléka 6.

Ünnepi beszédek foszlányai – Az idő hordaléka 5. 

Európa mulatni akar – Az idő hordaléka 4. 

Optikai csalódások? – Az idő hordaléka 3.

Kinek a halottja? – Az idő hordaléka 2.

Civitas Dei? – Az idő hordaléka 1.