A 2020-as parlamenti választás a felvidéki magyar képviselet teljes bukását hozta. Kivétel nélkül, és sajnos megérdemelten. A kiútkeresés azóta is akadozik, mint ahogy az elengedhetetlen személyi konzekvenciák levonása is. A Körkép.sk-n ezért társadalmi vitát indítottunk a felvidéki magyar politizálás jövőjéről.

 

Akik felkérésünket eddig elfogadták:

 

Solymos László (Most-Híd),

Nagy József (Összefogás/Magyar Közösségi Összefogás),

 hirdetes_810x300  

Németh Gabriella (MKP)

Keszegh Béla (Független)

Forró Krisztián (MKP)

Samu István (Új Egység Mozgalom)

Mede Ferenc (párton kívüli)

Nagy Dávid (MKP, Via Nova)

 

A társadalmi vita tovább folytatódik a Körképen. Holnap Pallér Péter, az elkövetkező napokban többek között Berényi József, Papp Sándor, Borbély József és Király Zsolt véleményét is közöljük.

 

A Körkép.sk továbbra is várja a politikai vezetők, intézményvezetők, civil személyek, közéleti szereplők, mint ahogy olvasóink véleményeit is.

 

Orosz Örs az Összefogás alelnöke, Nyitra-megyei képviselő, a Gombaszögi Nyári Tábor főszervezője.

 

Mit csinál Orosz Örs ezekben a napokban, mivel foglalkozik március óta?

 

Jelenleg Gombaszögön a leendő étterem építkezésén, az Andrássy és Bebek kempingek fásításán dolgozunk, utóbbiban megépítettük a Meluzin kútját, és a két kempinget összekötő drótkötélpálya megvalósításán dolgozunk.

 

 

Emellett az utóbbi hetek Felvidék földjének gyűjtésével teltek, június 4-én ugyanis egy ereklyés zászlótartót avatunk fel, mely a 86 éve szétszerelt selmeci honvédszobor talapzatán áll majd. Megkértük a felvidékieket, küldjenek egy marék földet lakóhelyükről, hogy ezen az évfordulón, mindannyian pozitív üzenettel tudjunk előre nézni: úgy ahogy az elmúlt száz évben boldogultunk magyarként Szlovákiában, helyt fogunk állni a következő százban is.

 

Lelkesítő látni, hogy kezdeményezésünkre családok, egyházközösségek, civil szervezetek, önkormányzatok, a cserkészek, pedagógusok és tanítványaik elárasztanak földadományaikkal, mellé sokan üzenetet, emléktárgyat, történeti leírást is mellékelnek. A gyűjtés május 31-én, vasárnap zárul, akkor az adományokat belehelyezzük egy időkapszulába, amit a talapzatban helyezünk el, majd felállítjuk rá a zászlótartót a felvidéki lobogóval. A gombaszögi eseményekről igyekszünk online felületeinken minél színesebb képet nyújtani. Jelen pillanatban 460 felett jár a beérkezett földek száma.

 

Ezen a linken mindenki leellenőrizheti, az ő településéről már érkezett-e adomány, s ha nem, saját kezébe veheti az ügyet:

 

Hogyan értékeli a parlamenti választások eredményét önmaga, a magyarokat megszólító politikai pártok és össz-szlovákiai szempontjbl?

 

A választások eredménye elég egyértelmű: egymásra vagyunk utalva. A választók egységet akarnak, egy listát, kevesen vagyunk több indulóhoz, emellett megújulást kívánnak. Jópár szereplő és brand használódott el az elmúlt 2-3 évtizedben. Fontos tudatosítani: a párt csak egy eszköz, nem a cél. A nemzetféltő igyekezet – amivel én magam is azonosulni tudok – azt diktálja, hogy ne pártlogókhoz és pártidentitáshoz legyünk hűek, hanem nemzetrészünkhöz, azt nézzük, mi a jó a közösségnek, aminek szolgálatát végezni akarjuk.

 

Hadd üdvözöljem a Körkép kezdeményezését, mely során mind a politikusok, mind az egyéb közéleti szereplők, civilek elmondhatják meglátásaikat. Éppen erre van szükség: értelmes párbeszédre, vitára, egymás meghallgatására és megHALLÁSÁRA, és a lehetséges közös pontok, közös célok megfogalmazására, s az ezek mentén való konkrét MUNKA elvégzésére.

 

 

Hogy ez sikeres lehessen, nem csupán a politikusoknak kell félretenniük minden sérelmüket, előítéletüket, hanem közösségünk minden szeglete felelős ebben. A sajtó is. A sajtónak nem a pártpolitikai érdekeket kell kiszolgálnia, nem tematizálhatja ilyen érdekek mentén a mindennapokat, teret kell adni a valós problémáknak és a megoldásokat kell keresni.

 

A legjobb az lenne, ha befejeznénk végre azt az elmondhatatlanul káros „aki nem velünk, az ellenünk van” gondolkodásmódot. Mert ez nem igaz! Mivel közösségünk egyre fogy, és értelmiségünk jó része külföldön telepedik le (Magyarországot is ideértve) a helyes állítás ez: „mindenki velünk van”. Mindenkire szükség van.

 

A pártok szempontjából eljött az idő, hogy saját soraikat értelmes módon rendezzék, egyeseknek megköszönjék az eddigi munkájukat, de már nélkülük folytassák tovább. Politikusként értsük meg, hogy ideológiai különbségek mindig is lesznek köztünk. Ez az etnikai politizálás egyik alap sajátossága, ezt el kell fogadni.

 

Két lehetőség van: egymás farkasaiként felfaljuk egymást és bizonygatjuk a másikról, hogy miért rossz ember, vagy értelmes vitát folytatva kompromisszumra jutunk és el is tudunk érni valamit, ami sokak hasznára lesz.

 

Választópolgárként is értsük meg: sosem fogunk olyan listát látni, ahol mind a 150 jelölt véleményével egyetértünk. Mert olyan lista kell, ahol minden magyar választópolgár megtalálja az ő értékrendjét képviselőt, és így senki sem marad ki! A lényeg az, hogy minél több jó szándékú és tenni képes embert tömörítsen. Jó vezetéssel előnyünkre fordíthatjuk a sokszínűséget.

 

Én köszönöm a rám leadott szavazatokat és mindenkinek, aki nem maradt otthon, hanem kinyilvánította véleményét a választásokon.

 

Mi lehet a hogyan tovább? receptje a felvidéki magyar képviselet számára, és a jövőt illetően hol látja benne esetlegesen a saját szerepét?

 

A közképviselet vészjóslóan zárt, alig nyit a fiatalok felé. Ezért is tűnt az egyedüli járható útnak az Összefogás mozgalom megalakítása, mely befogadó és elfogadó attitűddel rendelkezik. A választások óta is folyamatosan keresnek minket olyan fiatalok, akik tenni akarnak, viszont az eddigi, megfáradt, zárt struktúrákban nem találják a helyüket.

 

A kialakult helyzetben jó diplomatákra van szükség, akiknek egyetlen célja lehet: megegyezni és egymás iránt kölcsönös megértéssel lenni. Így születnek a kompromisszumok, és így születnek a nagy egységek is. Reméljük, hamarosan lezajlik a tisztújítás az MKP-ban és a Hídban is, az új vezetők személyes hozzáállásán rengeteg múlik majd, az őket megválasztó személyeknek óriási felelőssége van. Reméljük a választási eredmények voltak annyira kijózanítóak, hogy a személyes ügyeskedéseken felülemelkedve fognak döntést hozni. Olyan vezetőkre van szükség, akik nyitottak, tudnak hosszabb távra gondolkodni, a széles párbeszéd, nem a paktumok hívei és partnert keresnek a másikban, nem kiszorítósdit játszanak.

 

Az Összefogás a választások után, márciusban újraválasztotta Mózes Szabolcsot elnökének, ösztönözni kívánjuk a pártok közti tárgyalásokat és várunk sorainkba mindenkit, aki érti, érzi, hogy ég a ház és nincs már idő szotyizni a pálya szélén. A generációváltást, a megújulást komolyan gondoljuk, de egyébként ennek természetes folyamatnak kellene lennie. A fiatalabb generációkat minél inkább be kell vonni a közéletbe, ennek egyenesen prioritásnak kellene lennie. Bátorítani, tanítani és támogatni kellene őket, őszintén szólva meglep, hogy ennek szöges ellentétét látom a szlovákiai magyar közéletben. Részben ez a hozzáállás okozza a jelenlegi mélyrepülést és stagnálást.

 

Hogyan látom a magam szerepét?

 

Eddigi munkásságom során a párbeszéd előmozdítását mindig feladatomnak éreztem. Már 9 éve annak, hogy Gombaszögön kerekasztalunkhoz tudtuk ültetni először az MKP-t és a Hidat. Az ún. kisebbségi minimum kezdeményezésével 2014-ben ugyanez volt a célunk. Mindig is a kiegyensúlyozott beszélgetéseket támogattuk, még ha próbálták is ennek ellenkezőjét állítani.

 

 

Az Összefogás mozgalmával is a tárgyalások újraélesztése volt a cél. A fiatal politikustársaimban én látom az erőt, az újító szándékot, az együttműködési hajlamot és nem látok magunk közt áthidalhatatlan szakadékokat. Az Összefogás alelnökeként a tényleges generációváltást, a szakmai munka ösztönzését és a fiatalság közélet iránti nyitottságának erősítését szorgalmazom.

 

Látszatkommunikáció, üres beszédek helyett valódi eredményeket és azok megbecsülését szorgalmazom. A kétnyelvűség, a kulturális élet megfelelő és arányos támogatása, a közös szlovák-magyar múlt együttes feldolgozása, a szlovák-magyar párbeszéd segítése, az értékmentés és közösségszervezés szívügyeim és prioritásaim.

 

Hogy látja a jelenlegi kormánykoalíció és a magyar-szlovák kapcsolatok alakulását az elkövetkező 4 évben?

 

Képviselet nélkül sok eredményre nem számíthatunk a jelen kormányzás alatt, de erre figyelmeztettünk már a választások előtt is. Ezért is fontos, hogy kapcsolatban legyünk a döntéshozókkal, konstruktív kritikát gyakoroljunk: ha valami nem tetszik, mondjuk el és jelezzük azt is, mit kellene másképpen tenni, ha valamit jól csinálnak, azt ismerjük el.

 

Éppen ezért kezdeményeztünk találkozókat azokkal a koalíciós politikusokkal, akik magyar ügyekben helyzetben lehetnek. Örülünk, hogy példánkat követve mások is megkeresték egy részüket, minél többször hallják a döntéshozók a magyar témákat, annál erősebb hatású lehet.

 

Parlamenten kívülről 200 százalékon kell megdolgozni azért, hogy hallatni tudjuk hangunkat, nem szabad elaludnunk és folyamatosan figyelni kell a közélet alakulását, meglátásainkat pedig minden releváns féllel ismertetnünk kell. Ez nem kis feladat, állandó készenlétben kell állnunk, résen kell lennünk. Ehhez az is kell, hogy mindenkor tisztelettel legyünk a másik nemzet iránt, és ez a tisztelet kölcsönös legyen. Ha valaki a másik tiszteletlenségére, vagy negatív diszkriminációra felhívja a figyelmet, az nem nemzetieskedés, mellveregetés, hanem képviselet.

 

Az interjút készítette: Király Zsolt

Megosztás:

Tetszett önnek ez a cikk?

Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.

Eddig 19 olvasónak tetszik ez a cikk.