Magyarországon a menekültek problémája és a görög népszavazás mellett mostanában a legtöbbet arról beszélnek, vajon megpályázza-e Budapest a 2024-es Nyári Olimpiai és Paraolimpiai Játékok rendezési jogát vagy sem. Az elképzelés támogatói elsősorban két dologgal érvelnek:
1. Magyarország az „egy főre jutó” olimpiai aranyérmek számát tekintve ott van az élvonalban (de ha még az abszolút számokat vesszük, akkor is), ennek ellenére az egyetlen ország az első tízből, amely eddig még nem rendezhetett olimpiát.
2. A NOB úgy döntött, hogy elég volt már a drága, elsősorban a pénzről szóló játékokból és ideje lenne ismét a sportot és a versenyzőket a középpontba állítani, és ezzel a kevésbé tehetős országoknak, városoknak is esélyt adni, hogy olimpiát rendezzenek.
Az olimpia közös ügy
A kormánypártok képviselői és sok ellenzéki politikus is jó gondolatnak tartja, hogy Budapest is megmérettesse magát, már csak azért is, mert lenne egy közös ügy, amelyet a legtöbb magyar – pártszimpátiájától függetlenül – támogatni tudna. No de nem Magyarország volna, ha ez a nemzeti konszenzus legalább ebben a kérdésben végre meglenne.
Mert az MSZP úgy döntött, hogy most sokkal lényegesebb dolgokra kellene összpontosítani, ráadásul az ország gazdasági helyzete annyira rossz, hogy botorság lenne egy ilyen költséges projektbe belevágni. Ehelyett a vidéki szegényeket kellene felkarolni és az éhes gyerekszájakat kellene betömni, mert négy millióan nyomorognak Orbán Viktor birodalmában. Ha az ember a kormány, illetve az ellenzék helyzetértékelését hallgatja, akkor hajlamos azt gondolni, hogy két különböző országról beszélnek.
De ez az egymás melletti elbeszélés már 2010 óta tart és mindig akad ellenzéki politikus, aki csak azért is az ellenkezőjét állítja, mint a kormánypropaganda. Pedig a megbízható elemzés és tényfeltárás lehetne az alapja minden megállapításnak, javaslatnak vagy éppen bírálatnak. Talán még emlékezünk azokra a napokra, hetekre, amikor az év elején a magyar miniszterelnök először hívta fel a figyelmet az illegális menekültekkel kapcsolatos gondokra.
A menekültügy komoly probléma
Volt nagy huhogás és rasszista vádaskodás, a magyar ellenzék – jó szokásához híven – ismét Brüsszelben próbálta meg Orbánt a vádlottak padjára ültetni. A plakáttépdesési akcióktól is hetekig hangos volt a sajtó és persze sok országnak kapóra jött, hogy ismét Magyarországot vegzálhatja. Aztán egyszer csak kiderült, hogy a menekültügy bizony komoly probléma és az ellenzék egyszeriben azzal kezdte vádolni a kormányt, hogy nem tesz hathatós lépéseket a megoldás érdekében.
A zöld határra építendő fal gondolatát persze felhördüléssel fogadta és „humánusabb” megoldást szorgalmazott, csak éppen senki nem konkretizálta, hogy mi is lenne az. A széplelkek ismét nagy szónoklatokat tartottak, sőt Botka László szegedi polgármester, aki történetesen az MSZP egyik fő megmondó embere egyenesen arról nyilatkozott néhány hete, hogy városában a menekültekkel nincsenek gondok.
Azóta persze elég szép számban grasszálnak arra felé is, és most inkább csendben hallgat, nehogy véletlenül valakinek eszébe jusson éppen Szeged mellé egy menekülttábort építeni.
Most meg itt van az olimpia ügye. A budapesti MSZP-sek tulajdonképpen szívesen támogatnák a jelentkezést, de a párt legfelső vezetése egyszeriben megmakacsolta magát, mert eszébe jutott egykori klasszikusuk, Kovács László volt külügyminiszter felejthetetlen mondata: „Merjünk kicsik lenni…” És ők örömmel mertek kicsik lenni, mert az egyszerűen megoldható, még önállóan gondolkodniuk sem kellett.
Abszurd érvek az olimpia ellen
De hogy azért indokoljanak is, bedobták azt az érvet, hogy az olimpia megrendezése újabb lehetőséget teremt a korrupcióra és a FIDESZ-hez közeli emberek ebből is nagyot kaszálhatnak majd. Igaz, még az sem biztos, hogy végül Budapest elnyeri az olimpia megrendezésének a jogát, de ez őket nem zavarja. A magyar törvényhozás végül hatalmas arányban (151 igennel) az olimpiai jelentkezés mellett szavazott, de aki azt hiszi, hogy ezzel a kérdés nyugvópontra jutott, az vagy naiv, vagy nem ismeri a magyarországi állapotokat.
A görögországi népszavazás eredményét egyelőre egyetlen felelős magyar politikus sem akarta kommentálni. A médiákban többnyire különböző szakemberek nyilatkozgatnak, de ezektől a megállapításoktól sem leszünk okosabbak. Van viszont ismét egy botrányszagú ügy, amely Gyurcsány Ferenc pártjában okozott kisebb riadalmat. A párt egyik fontos embere, aki foglalkozását tekintve orvos, azt találta mondani, hogy szerinte a homoszexualitás igenis betegség, amelyet gyógyítani kellene.
Megvásárolt újságírók
Próbálták ugyan jobb belátásra bírni, de ő makacsul kitart a véleménye mellett, mert azt tudományosan megalapozottnak véli. Jellemző egyébként, hogy a balliberális oldalt támogató médiák igyekeznek elhallgatni a dolgot, mint ahogy Udo Ulfkotte német újságíró Megvásárolt újságírók c. könyvéről sem akarnak tudomást venni. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Németországban is csak gyér sajtóvisszhangot kapott, annak ellenére, hogy sok ezer példányban napok alatt elkapkodták és újra kellett nyomtatni.
Aki nem tudná, Ulfkotte beismerte, hogy őt és számos kollégáját is megkörnyékezték a titkosszolgálatok emberei, hogy a közvéleményt befolyásoló vagy tudatosan félretájékoztató cikkeket írjanak. Nemzetközi hírű és bizonyos magyarországi körökben gyakran idézett szerzőkről és lapokról, médiákról van szó.
Hiányzik a véleményszabadság
Az efféle újságírói magatartás persze Szlovákiában sem ismeretlen. Az ellenfelet illik keményen, sokszor megalapozatlanul is megbírálni, de ha az adott média kedvencéről van szó, akkor a hangnem máris szordínóra vált vagy a kritika meg sem fogalmazódik. A felvidéki magyarok ilyen szempontból még sokkal nyomorúságosabb helyzetben vannak. Alig van olyan fórum, ahol a vélemények széles skálája megjelenne.
Hiányoznak a megbízható háttérelemzések, de sokszor a puszta tényeket sem ismerhetik meg az olvasók, ehelyett kommentárokba ágyazva kapják azokat az információkat, amelyeket az újságírók hajlandók közölni velük. Amikor az ember egy-egy közösségi portálon körbepillant, egyszerűen elképed milyen zűrzavaros vélemények és nézetek kavarognak ott, legyen szó a menekültekről, a görögökről, az olimpia megrendezésének lehetőségéről vagy éppen a felvidéki magyar ügyekről. Aztán ne lepődjünk meg, ha a homokozóban kutyagumi akad a kezünkbe…
HOMÉROSZ
Nyitókép: hir24.hu
Ne maradj le semmilyen újdonságról – kövess minket Facebookon, Twitteren, és Tumblren is! Ha pedig kíváncsi vagy a szerkesztőségi kulisszatitkokra, látogasd meg Instagram oldalunkat!
További ajánlott cikkek:
A hajók és kamionok „utasai” – Az idő hordaléka 9. rész
B. B. szerint a világ – Az idő hordaléka 8. rész
A mi kutyánk kölyke… – Az idő hirdaléka 7.
Brókertangó – Az idő hordaléka 6.
Ünnepi beszédek foszlányai – Az idő hordaléka 5.
Európa mulatni akar – Az idő hordaléka 4.
Optikai csalódások? – Az idő hordaléka 3.
Megosztás:
Tetszett önnek ez a cikk?
Kattintson az alábbi gombra vagy a kommentek között bővebben is kifejtheti véleményét.
